A magyarokat az irodalomban, de a politikában a politikusok által is előszeretettel ruházzák fel mindenféle erénnyel, ám az utóbbi bő évtized választásai azt mutatták, hogy erősen pragmatikusak vagyunk. Ha emelkedő jövedelemmel, potenciálisan jobb gazdasági helyzetbe kerülünk, akkor a szabadság vagy a demokrácia jóval kisebb jelentőségű a szavazópolgárok számára. Ha azonban az élni és élni hagyni játékban megbillen az egyensúly, akkor a nép hajlamos büntetni a politikai vezetőket.
A 2022-es és 23-as év vágtató inflációja komoly érvágást jelentetett a magyar lakosság számára, hiszen az évi közel 20 százalékos pénzromlás érezhető reálbércsökkenéssel és elszegényedéssel járt. Jelzésértékű, hogy az Eurostat legutóbbi adatai szerint az egy főre jutó fogyasztási adatok alapján immár a bolgárok is jobban élnek, mint a magyarok, vagyis Európa legszegényebb országa lettünk.
A korábbi statisztikák azt mutatták, hogy a reálbérek alakulása és a kormányzó pártok választási eredménye között korreláció mutatható ki. Így az idei választások eredményének alakulásában nagy valószínűséggel szerepet játszottak azok a protest szavazók, akik a kormány gazdaságpolitikájára reagálva voksoltak Orbán Viktorék ellen. (Természetesen, ahogy a korábbi sikereik mögött politikai okok is álltak, ezeknek most is biztosan volt szerepe.) A gazdasági kérdések politikai vetülete azért is érdekes, mert több olyan felméréssel is találkozhattunk, amelyek szerint a polgárok a nehézségeik, így a dráguló élet kapcsán felelőssé teszik a kormány politikáját. Számos szakértő is ezen a véleményen van, sőt annak idején még az MNB is arra a megállapításra jutott, hogy a hatósági árak rendszere nemhogy csökkentette volna az inflációt, hanem egyenesen gerjesztette azt.
A júniusi EP-választás eredménye alapján Orbán Viktor kormánya számára potenciális veszélyt jelent, hogy a korábbi centrális erőtérnek nevezett berendezkedés felborul, és a Fidesszel szemben álló sok kis párt helyett a Magyar Péter vezette formációval kell megküzdeni, miközben jobbról (Mi Hazánk) és balról (DK) is lesz egy-egy kisebb párt, amelyik megugorja az 5 százalékos parlamenti küszöböt.
Egy esetleges ilyen helyzetben a kormány számára létkérdés lehet, hogy növekedjenek a reálbérek és legyen úgymond miből osztogatni, ahogy erre például a 2022-es parlamenti választás előtt is láttunk példát, amikor jutott pénz a nyugdíjasoknak (teljes nyugdíjprémium, 13. havi nyugdíj) és az aktív korúaknak is (adóvisszatérítés, családtámogatási-, otthonfelújítási programok). Természetesen nem látunk a jövőbe, nem tudjuk, hogy Magyar Péter képes lesz-e ütőképes szervezeti struktúra építésére, találnak-e majd minden választókerületbe hiteles jelöltet, illetve magával Orbán Viktor kihívójával mi történik majd, hiszen láttunk 2010 óta ígéretesen induló pártokat és politikusokat, akik később elvéreztek. Ha azonban kitart Magyar Péterék lendülete, akkor a Fidesznek a riogatáson és uszításon túl valamit ki kell találni.
Nehéz elképzelni, hogy varázsütésre fordulat következzen be a kormány politikájában, éppen ezért sokkal valószínűbb, hogy osztogatással, különböző transzferekkel próbálják majd maguk mellé állítani a szavazópolgárokat. Ehhez azonban pénz kell, ami a költségvetésben nincs! Persze akik a nap történéseket figyelik, azok látják, hogy nem volt létszükség a Budapest Airport megvásárlása, ahogy kormányközeli vállalkozóktól sem kellett volna irdatlan összegekért irodaházakat venni, tehát akár úgy is tűnhet, hogy ha kell, akkor igenis képes a kormány forrásokat felhajtani.
Fotó: Facebook/Orbán Viktor
A gazdasági mutatók viszont borús képet festenek, hiszen hosszú évek óta uniós szinten kifejezetten magas a költségvetés hiánya. Ráadásul az idei kilátások sem túl rózsásak, hiszen a korábbi tervekhez képest megemelt 4,5 százalékos hiánycél kapcsán finoman szólva is sok a kérdőjel. A nominálisan tervezett 2500 milliárdos hiányt gyakorlatilag az első negyedévben elértük, ami meglepő szembenézésre kényszerítette a kormányt. Erre reagálva, egyrészt megszorítások jöttek, legyen szó beruházások elhalasztásáról, vagy adóemelésnek is tekinthető lépésekről, hiszen számos különadót az eredeti tervek szerint már régen ki kellett volna vezetni, de ebben jelenleg egyedül a gyógyszergyártók reménykedhetnek. Ezzel párhuzamosan 4000 milliárdra emelték a hiánycélt, ami rövid távon megnövelte ugyan a kormány mozgásterét, ugyanakkor fejfájással is járhat mindez.
Az évek óta magas hiány miatt ugyanis az adósság finanszírozása rendkívüli módon megdrágult, a kamatkiadások évről-évre egyre több pénzt emésztenek fel, nem csak összegszerűen, de a költségvetési bevételek százalékában is. A KSH által kedden reggel közölt előzetes adatok szerint 1068 milliárd forint, azaz a GDP 5,4 százaléka volt a kormányzati szektor 2024 első negyedéves hiánya. Ezen belül viszont a kamatkiadások 249 milliárd forinttal, 33,5 százalékkal nőttek.
Az adósság finanszírozása többek között azért kap írásunkban is nagyobb hangsúlyt, mert az első félévben ugyan a nagy hitelminősítők nem rontották Magyarország besorolását, ám ezt a területet jelentéseikben megemlítették. Ha pedig a kormány nem tudja elhitetni, hogy kontroll alatt tartja a folyamatokat, akkor egy módosított hitelbesorolás tovább drágíthatja a finanszírozást.
Természetesen nem csak őket, de a befektetőket is meg kellene győzni, hogy a kabinet eltökélt a hiány csökkentése érdekében. Annak viszont viszonylag kicsi a valószínűsége, hogy az idei évben drasztikus lépéseket látnánk, annak ellenére sem, hogy az ipar erősen alulteljesítő, és az idén már növekvő reálbérek ellenére is csak nagyon lassan bővül a lakossági fogyasztás. (A KSH által a kiskereskedelemben márciusban mért megugrást sokan inkább módszertani "félreértésnek" tartották, hiszen előtte és utána sem láttunk hasonló trendet.)
Ráadásul az elektromos autózás is gödörbe került, így a korábban bejelentett beruházások, legyen szó akkumulátor vagy járműgyártó kapacitásokról is lassabban haladnak. Ez pedig azzal jár, hogy már a kormány tavalyi ambiciózus növekedési számait is módosítani kellett. Az idei évben valószínűsíthető növekedés pedig így nem hoz akkora költségvetési bevételt és lakossági életszínvonal emelkedést sem, mint amit a politikusok korábban reméltek.
A kormány tehát egy vékony mezsgyén kell, hogy egyensúlyozzon, hiszen a külföldi befektetők és a hitelminősítők felé prudens gazdaságpolitikát kellene felmutatni, javítva a költségvetés és az államadósság számait is. Eközben a lakosságot nem csak óvni kellene bármiféle megszorítástól, de fel is kellene halmozni, hogy 2025 végén, és 26 elején legyen miből osztogatni.
A várhatóan beinduló európai konjunktúra ugyan hátszelet jelenthet ehhez és a már említett nagyberuházások is valószínűleg segíthetik majd a növekedést. Ugyanakkor 2025-ben bizonyos fokú kiigazításra is sort kell keríteni, hogy a költségvetési hiány végre érdemben csökkenjen és az elvárt 3 százalékos szinthez közelítsen. Az utóbbi időben viszonylag kiszámítható energiaárak is segíthetik Orbán Viktorékat, hiszen a korábban felállított és a már említett különadók egyik gyűjtőhelyének számító Rezsivédelmi Alap kiadásai a mérsékeltebb áram- és gázárak miatt valószínűleg elmaradnak majd a bevételektől, így innen esetleg lesz majd mód átcsoportosítani.
Összességében úgy tűnik, a kormányzati ciklus félidejében a korábbiaknál sokkal nehezebb helyzetben van Orbán Viktor kormánya. Így az utóbbi napokban látott Ukrajnával kapcsolatos álláspont enyhülése kapcsán még akár az is felvetődhet, hogy ilyen módon szeretne enyhülést elérni az Európai Unióval a magyar kormány. Ennek révén pedig esetleg megszerezni uniós forrásokat, amelyek szintén nagyobb mozgásteret adnának jövőre a választás célegyenesére kanyarodva.
