Lapcsoportunk március elejétől folyamatosan foglalkozik a Nemzetközi Beruházási Bankkal (IIB) körüli fejleményekkel. Ez az a hitelintézet, amelyre még az „átkosban” aggatták rá az „orosz kémbank” gúnynevet. Amiatt, hogy azt még a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (nevének ismertebb rövidítésén: a KGST) hozta létre 1970-ben, természetesen a néhai Szovjetunió vezérletével, amelyhez ugyancsak magától értetődően csatlakoztak a volt szocialista országok, így köztük Magyarország is. S erős volt a gyanú, hogy felségterületein az IIB nemcsak a hitelezési tevékenységhez elengedhetetlen üzleti titkok megszerzésén fáradozott.
Persze, a hivatalos megközelítés szerint a bank legfontosabb célja a hosszú távú és a középtávú kölcsönök nyújtása volt a közös beruházási projektek és fejlesztési programok megvalósításához, valamint az IIB akkor nyolc tagállama nemzetgazdaságának fejlődését elősegítő infrastruktúra építésének finanszírozása. Ennek szellemében mai értéken mintegy 7 milliárd eurót helyezett ki az akkor még Moszkvában székelő nemzetközi pénzügyi intézmény.
Ami a mostani energiapiaci vészhelyzet kapcsán érdekes lehet, az az, hogy az akkor a tűz közelében lévők visszaemlékezései szerint a bank alapvetően az Urál menti orenburgi gázvezeték finanszírozására jött létre, minden más – így a magyarok által javasolt könnyűipari fejlesztések forráshoz juttatása – háttérbe szorult.
A rendszerváltás ezt a bankot is elsöpörte, ám 2012-ben valamilyen okból Putyin felélesztette. Az IIB forrásgyűjtésbe kezdett, 2014-ben például kötvényeket bocsátott ki Oroszországban, Szlovákiában és Romániában. Fokozatosan kezdtek visszaszállingózni az IIB egykori tagjai, köztük, 2015 májusában Magyarország. Amely 2019-ben abban a „megtiszteltetésben részesült”, hogy Putyinék Moszkvából Budapestre helyezték át a bank székhelyét, ezzel is kvázi nyomatékosítva a két ország között az Orbán-kormány 2010 óta tartó regnálása alatt csak egyre szorosabbra fűződő kapcsolatokat.
Ebbe a felállásba (is) rondított bele az idén február 24-én Ukrajna ellen indított orosz agresszió. Az első sokkból felocsúdva aztán néhány nappal később, március elején az Oroszországon kívüli nyolc tagállam fele, Bulgária, Csehország, Románia és Szlovákia is jelezte, hogy a háború elleni tiltakozásul kilép az „orosz kémbankból”. A tagság másik fele azonban nem tett így.
Ami, tekintettel arra, hogy e négyesből ketten ázsiaiak, Mongólia és Vietnam, egy pedig közép-amerikai, Kuba, azt is jelenti, hogy Oroszország mellett Európában mindössze egyetlen állam tartott ki: Magyarország. Szijjártó Péter érvelése szerint „amíg szankciókat nem vetnek ki a bankra, addig Magyarország is tulajdonos marad, mivel az fontos szerepet tölt be magyarországi cégek finanszírozásában”. Márpedig retorziók az erre vonatkozó szándékok ellenére a mai napig nem történtek.
Eközben kis hazánk nemhogy távolodott volna, hanem még közeledett is az „orosz kémbankhoz”, a külgazdasági és külügyminiszter ugyanis azonnal lecsapott a szerinte kínálkozó lehetőségre, kijelentve, akár növekedhet is a magyar részesedés a tulajdoni viszonyok átrendeződésével.
Ám, hogy ez utóbbi mikor következhet be, az erősen kérdéses. Dacára ugyanis a március eleji nagy fogadkozásoknak, a szóban forgó négy tagállam közül a mai napig csak ketten, Csehország és Szlovákia, jelezték hivatalosan is, hogy távoznak. A szocializmusban egy entitást alkotott két ország egyetlen nap eltéréssel bejelentett döntései szerint 2023 január végén már nem lesznek az IIB tagjai – derül ki a banknak azon közleményeiből, amelyeket a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) honlapján tesz közzé. (E felületen azért köteles kitenni valamennyi, vele kapcsolatos lényeges fejleményt, mert kibocsátott kötvényeit bevezette a BÉT-re.)
De mi a helyzet Romániával és Bulgáriával? Nos, a román kormány csak a május 25-ei ülésén adta áldását a kilépésre. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormányzati malmok lassan őrölnek, ám így is furcsa, miért telt el csaknem három hónap a távozási szándék bejelentésétől a döntésig, mint ahogy az is, miért nem érkezett meg az azóta eltelt, immár közel négy hónap óta erről a hivatalos tájékoztatás Budapestre, az IIB székhelyére.
Bulgária esetében azonban még kormányzati döntésről sem lehet tudni.
Más kérdés, hogy a jelek szerint nemcsak a Nemzetközi Beruházási Bankból való kilépés, hanem az abba való belépés sem megy könnyen. Hiszen bár a híresen oroszbarát Szerbia csatlakozására már több mint háromnegyed éve, tavaly december elején rábólintott az IIB kormányzótanácsa, ennek hivatalossá válásáról sem jelent meg még közlemény a BÉT honlapján, s Szerbia neve a bank honlapján listázott tagállamok között sem szerepel.
Mindenesetre a tulajdoni változások kapcsán annyit érdemes tudni, hogy az „orosz kémbank” jegyzett tőkéje 1,125 milliárd euró, ez a pillanatnyi árfolyamon mintegy 445 milliárd forintnak felel meg. Ennek a második legnagyobb hányadát, 17,36 százalékát fizette be Magyarország, azaz mintegy 77 milliárd forintot tesz ki a részesedése.
Ezt növelné tehát Magyarország a Szijjártó által bejelentett szándék szerint. Bár ki tudja, érvényes-e még ez az álláspont, tekintettel arra, hogy június végén a kormány Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztert jelölte meg, hogy kormányzóként képviselje Magyarországot a Nemzetközi Beruházási Bank kormányzótanácsában.
Bárhogyan is legyen, azzal érdemes tisztában lenni, hogy az IIB nem úgy működik, mint egy szokásos részvénytársaság, ahol az egyik, kiszállni szándékozó részvényes eladhatja a pakettjét egy másiknak, vagy akár egy addig be nem szállt, potenciális befektetőnek. Ha ugyanis egy tagország kilép az IIB-ből, akkor az ő részesedésének mértékével automatikusan csökken a bank jegyzett tőkéje.
