Magyarország kapcsán sokszor elhangzik, hogy kis nyitott gazdasággal rendelkezünk. Az viszont kevésbé közismert, hogy gazdasági szempontból a világ egyik legnyitottabb államában élünk. Ennek egyik legfontosabb mutatója az, hogy egy-egy ország teljes exportja és importja a a teljes GDP mekkora részét teszi ki. Amennyiben a valós reálteljesítményt mellőző adóparadicsomokat és a miniállamokat kivesszük az ilyen típusú rangsorokból, akkor Magyarország a fent említett GDP-arányos export-import mutató alapján a harmadik helyen áll globálisan, Vietnám és Szlovákia után. Az export és az import átlaga a GDP-hez viszonyítva nálunk 79 százalék.
A nyitottságnak megvan az az előnye, hogy mélyen integrálódtunk az elmúlt évtizedekben a világgazdaságba, így a korábbi konjunktúra a magyar gazdaságot is felfele húzta. Az átlagember számára mindez olyan módon is lecsapódott, hogy nemcsak az áruk, hanem a munkaerő szabad áramlása révén sok területen indult el a bérek közeledése a nyugati szintekhez. Ha az előnyökről van szó, akkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy legyen szó bármilyen politikai csörtéről, „brüsszelezhet” bármily elszántan a kormány, a gazdasági helyzetünknél fogva az Európai Unióból való kilépésünk nem racionális alternatíva. Hozzátehetjük persze, az ellenzék alkotmánymódosítási törekvése, mely az EU-ból való kilépést a parlamenti döntésen túl népszavazáshoz is kötné, sokkal inkább szól a politikai haszonszerzésről, mint a gazdasági félelmekről.
Előnyök és hátrányok
Ahogy a nyitottságnak megvan az az előnye, hogy konjunktúra esetén a partnereinkkel együtt nevetünk, úgy a másik oldalon hátrányt jelent egy visszaesésnél, hiszen a globális folyamatok erősen hatnak a magyar gazdaságra is. Sőt hozzátehetjük sok esetben a globális folyamatok súlya sokkal nagyobb, mint azt a közvélemény gondolja, illetve amit a politikusok szeretnének elhitetni. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a magyar gazdaságpolitikának ne lenne felelőssége, hiszen a költségvetési hiány elengedése vagy az államadósság helytelen kezelése nagyon sebezhetővé teheti Magyarországot (is), ahogy azt például a 2008-as hitelválságot követően láttuk.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy egy-egy válság nem azonos módon hat az egyes szektorokra. Elég csak megemlíteni a koronavírus-járvány miatti visszaesést, amely az informatikai területet vagy az elektronikai ipart nem, illetve alig érintette, míg a turizmus óriási károkat szenvedett, ahogy a járműgyártás esetén is volt egy átmeneti, erős visszaesés. Így a gazdaságpolitika olyan módon is tud hatni a folyamatokra, ha a fejlesztési és támogatási politika révén válságállóbb szektorokat hoz helyzetbe. Más kérdés, hogy azt sokszor nagyon nehéz előre megjósolni, milyen gazdasági problémák okozhatnak nehézséget, és melyek azok a szektorok, amelyek ezeknek ellent tudnak állni.
Felrobbanó energiaárak
A magyar gazdaság nyitottsága persze nem csupán gazdaságpolitikai kérdés, ebben erős szerepet játszik az is, hogy viszonylag kevés olyan ásványkincsünk van, amely gazdaságosan kitermelhető és a világpiacon jól értékesíthető. Így számos termék esetében, legyen szó nyersanyagokról vagy energiahordozókról, importra szorulunk. Annak érdekében pedig, hogy nemzetgazdasági szinten ennek ellenértékét ki tudjuk termelni, más területeken kell erősítenünk, és ott kell erősebb exportteljesítményt felmutatni.
Csakhogy a globális változások időnként kedvező, míg máskor, mint ahogyan az elmúlt időszakban is, kedvezőtlen irányba mozdítják a cserearányokat. Az energiahordozók ára például elszállt, hétfőn mind a földgáz, mind az olaj ára történelmi csúcsra ért vagy annak közelébe ugrott. Arról nem is beszélve, hogy az ármozgás mögötti mozgatórugó, az orosz import tilalma rengeteg kérdőjelet vet fel, hiszen számos európai állam, köztük Magyarország sem tudja leváltani egyik napról a másikra Moszkvát más partnerre.
Érdemes megjegyezni, hogy ha összeállna valamiféle nemzetközi koalíció, és Észak-Európából, Afrikából, valamint a Közel-Keletről származó nyersanyagokkal valahogy sikerülne kiváltani az orosz energiahordozókat, azok jelenlegi ára vélhetőleg magasabb lenne, mint a mozgóátlagokkal dolgozó és ezért az extrém árelmozdulásokat „kisimító” orosz relációban érkező gáz vagy olaj. Tetézi a bajokat, hogy miközben az árak dollárban (euróban) értek néhány hete még elképzelhetetlennek tűnő magasságokba, addig a forint is óriási mélyrepülésben van, és a 400 forintos euró vagy a 370-hez közelítő dollár a hazai lakosság számára tovább drágítja az importtermékeket.
A mostani árak mellett ráadásul a kormány „büszkesége”, a rezsicsökkentés is egyre tarthatatlanabb. Példaként meg lehet említeni az üzemanyagokat, hiszen a hétfői 130 dolláros olaj, és a fent említett forintárfolyam 640 forintos gázolajárat indokolna. Ha a hatósági árat eltörlik, egy ekkora áremelkedés óriási politikai elégedetlenséget szülne. Ha megmarad a korlát, akkor viszont töltőállomások mehetnek csődbe, illetve a Mol szenvedheti meg mindezt durván. Amennyiben pedig a kormány maga is beszáll és akár adócsökkentés, akár közvetlen támogatás formájában próbálja az árakat csökkenteni, annak komoly költségvetési kihatása lesz.
Ráadásul a gáz esetén is igaz mindez. Hiába állítja azt a kormány, hogy az orosz gáz nélkül nincs rezsicsökkentés, a tények azt bizonyítják, hogy sajnos azzal együtt sincs. A külkereskedelmi adatokból kiolvasható, hogy a jelenlegi piaci árnál olcsóbban érkezik az orosz földgáz, ami részben a hosszútávú megállapodás révén biztosított diszkont és a fent említett simított árképzés eredménye lehet. (Csak remélni tudjuk, hogy Vlagyimir Putyin nem ad további kedvezményt azért, hogy Magyarország a szövetségesei ellenében az oroszokat kiszolgáló lépéseket tegyen.) A fentiek ellenére a gázellátás egyik legfontosabb szereplője, az állami tulajdonú MVM a rezsicsökkentés miatt az év végén tőkeemelésre kényszerült, ami azt jelzi, hogy a politikai mézesmadzag a sokkal visszafogottabb árak mellett is 500 milliárd forintos rést ütött a vállalat gazdálkodásában. Mindez azt jelentheti, hogy a mostani rekordszintű árak mellett az MVM pénze még gyorsabb ég el, és hamarosan újabb ezermilliárdokat kell az államnak az energetikai vállalatba tolni, amit az adóbevételekből tud előteremteni. Ha csak nem liberalizálják ezeket az árakat is, ami viszont ismét csak „halálos” politikai következményekkel járhatna.
Arról nem is beszélve, hogy az energiaárak korlátozása csak a lakosságot (és a mikrovállalkozásokat) érinti, a nagyfogyasztókat nem. Ellenben akár az energia, akár az üzemanyagok olyan termékek, amelyek drágulásának van egy tovább gyűrűző hatása, a vállalatok ezt beépítik az árképzésükbe. Így, ha direkt módon nem is, áttételesen a lakosság végül megfizeti ezeknek az áremelkedését.
Drágulnak majd az autók és a gyógyszerek is
Az energiaárak mellett értelemszerűen rengeteg importtermék fog a gyenge forint miatt drágulni, hiszen az országban lévő készletek kifutását követően nehezen képzelhető el, hogy a forgalmazók veszteséggel árulnának bármit. Ha a KSH külkereskedelmi statisztikáit megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a legnagyobb értékben gépjárműalkatrész és -tartozék érkezik. Igaz, ezekkel jórészt a hazai gyárakat látják el (a fent említett mély gazdasági integráció keretében), bár nyilván egy sérült karosszériaelem pótlása vagy egy egyszerű olajcsere is többe kerül majd a szervizekben. Ugyanakkor a már tavaly is jelentősen dráguló gépjárművekért biztosan jóval többet kell majd fizetni, bár új autóhoz egyébként is nehéz hozzájutni. Az importált használt autók ára szintén felfelé fog mozdulni.
A hazai elektronikai ipar is nagyon nagy importőr, és ahogy a járműipar, úgy ez az ágazat is aztán a feldolgozott elemek és alkatrészek összeszerelése után az exportból is komoly részesedéssel bír. A fogyasztók viszont szembesülni fognak azzal, hogy egy iPhone vagy egy Samsung telefonért bizony forintban többet kell majd fizetni.
Az importból érkező gyógyszerek, vakcinák vagy vérkészítmények is többe fognak kerülni. Itt persze megint nagy kérdés, hogy az egészségbiztosítási rendszer ezt direktben hagyja érvényesülni, vagy emelik a termékek támogatását. Amennyiben ez megtörténne, úgy értelemszerűen annak megint csak súlyos költségvetési hatása lenne.
Nincs ugyan a tíz legnagyobb forgalmú import kategóriájában, de érdemes felkészülni arra, hogy számos importált élelmiszer ára nőhet a következő időszakban. Itt nemcsak úgymond extra dolgokra kell gondolni, mint mondjuk a tengeri halak vagy a francia pezsgő, hanem alapélelmiszereket is érinthetnek a folyamatok. Mindezt annak ellenére, hogy ezeknél a termékeknél a hazai áruházláncok nagyon magas százalékban immár magyar termelőkkel állnak együttműködésben, tehát ezeknél azt gondolhatnánk, hogy az árstopon túl sem kellene elvileg nagy drágulásra számítani. A helyzet azonban sajnos nem ilyen egyszerű, egyrészt a fent említett energiaár-emelkedés hat a hazai vállalatokra, de a munkaerő drágulása is árnövelő tényező.
Elszállhat az infláció
Arról nem beszélve, hogy a nemzetközi folyamatok miatt az energia mellett a gabonafélék ára is nagyon felmehet. A magasabb nemzetközi árakat pedig a gazdák szeretnék megkapni. Erre egyébként gyorsan reagált a magyar kormány, hiszen a exportkorlátozást léptettek életbe ezekre a termékekre. Mint az a Magyar Közlöny hétvégi számából kiderül, a takarmányozási vagy élelmezésügyi ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű, az alapanyag vagy termék (gabona) Magyarország területéről külföldre történő kivitele során az államot értékesítés esetén elővásárlási jog, a gabonának a tulajdonjogát nem érintő kiszállítása során vételi jog illeti meg. A kormányhatározat révén tehát ellátási gondok aligha lesznek, hiszen Magyarország gabonákból exportőrnek számít, ám az árak emelkedése így is be fog következni.
Nagyon nehéz számszerű becslést adni az ukrán háború fejleményeként gyengülő forint, illetve a dráguló alapanyagok és feldolgozott termékek inflációs hatására. Ugyanakkor a globális folyamatokat látva szinte biztosan kijelenthető, hogy a fogyasztói árak aligha fognak a következő hónapokban szelídülni. Jelzésértékű, hogy február végén, a legutóbbi kamatemeléskor az MNB előrejelzése 8-8,5 százalékos februári inflációról szólt, ám a 10 napja kitört ukrán háború hírére több elemző is 10 százalék feletti drágulást jelez előre. (A februári inflációt szerdán közli a KSH – szerk.) Illetve több szakértő is úgy véli, hogy márciusban biztosan, de akár áprilisban és májusban is kétszámjegyű lehet az átlagos drágulás mértéke.
