Az Orbán-kormány előszeretettel hoz a közhangulatnak megfelelő döntéseket, amikor pedig ez nem sikerül, akkor megpróbálja a valóságot úgy torzítani, hogy a felelőssége elhomályosuljon. Így volt ez az üzemanyagok néhai hatósági árával is. Tavaly ősszel, a választásokhoz közeledve – amikor ugye még szó nem volt sem háborúról, sem szankciós inflációról – egyre kínosabb lett a kormány számára az árak emelkedése, amelyek közül napi szinten érzékelhető volt az üzemanyagok drágulása. Az ugyanis átlépte az 500 forintos lélektani határt, amelynek ugyan jórészt külső okai voltak, ám ez a mindenható miniszterelnök képébe nem fért bele. Akkoriban az ellenzék éppen túl volt az előválasztáson, lendületben voltak, ami az elszabaduló infláció és a megugró üzemanyagárak mellett elég ijesztő volt a kormány számára.
Noha számos módon lehetett volna a kérdést kezelni, kezdve az európai rekorder általános forgalmi adó (áfa) csökkentésétől a rászorulók és családosok támogatásán át egészen addig, hogy akinek érvényes kötelező gépjármű-felelősségi biztosítása (kgfb) van, az kapjon egyszeri vagy százalékos kedvezményt a kutakon. Mindezek helyett azonban egy, már az első perctől megkérdőjelezhető intézkedést vezetett be a kormány, 480 forintban maximalizálta az üzemanyagok árát. Így adva kedvezményt olyanok számára is, akiknek nem kellett volna. A rendszer pedig attól a pillanattól kezdve, hogy a hatósági és a piaci ár között érdemi különbség alakult ki, recsegni-ropogni kezdett.
Ennek megfelelően jött a toldozgatás, amely keretében nagyon sok fogyasztót zártak ki a kedvezményezettek köréből. Emellett, hogy a kisebb kutak ne menjenek rövid időn belül csődbe, bevezették a nagykereskedelmi árplafont is. Ez viszont azzal járt, hogy a kínálat 30 százalékát adó import eltűnt a piacról. Az európai értelemben alacsony árak pedig „kényelmessé” tették az autósokat, és a fogyasztás a korábbi éveket jócskán meghaladó mértékű volt. Mindezeket tekintetbe véve józan paraszti ésszel belátható volt, hogy a rendszer csak ideig-óráig tud működni, és záros határidőn belül megbukik.
Feltételezhető, hogy a folyamatokat látva ezzel a kormány is tisztában volt, ugyanakkor a felépített légvárat úgy próbálták lerombolni, hogy az minél kisebb politikai veszteséggel járjon. Elég nagy baj az, hogy a rezsicsökkentés után újabb ígéretét szegte meg Orbán Viktor és csapata, valahogy mégis próbálták eltolni magukról a felelősséget. Noha tolhatták volna ezt a Molra is, amelynek a százhalombattai finomítóban bekövetkezett műszaki problémái jelentették az utolsó cseppeket abban a bizonyos pohárban. Emiatt ugyanis immár három hete nagyon sok kút kiszolgálása szünetelt. Mindez pedig azzal járt, hogy ezeken elfogyott az üzemanyag. Az autósok megpróbáltak tehát a Mol-kutaknál tankolni, ám mivel egyes becslések szerint a piaci szereplők harmadát kárhoztatták kényszerpihenőre, ez náluk extrém forgalomnövekedést okozott. Miután a termelési és a logisztikai oldalról sem bírta kielégíteni a keresletet a Mol, az egyszerű választópolgárok is azzal szembesülhettek, hogy hiány van. Ez pedig felvetheti a kormány felelősségét, amely olcsó üzemanyagot ígért, ám ehelyett csak problémák adódtak.
Így nem az volt a kérdés, hogy megszűnik-e az üzemanyagok hatósági ára, hanem az, hogy miként próbálják az arcvesztést úgymond minimalizálni. Ebből a szempontból kapóra jött, hogy december 5-én léptek életbe az orosz olajembargós szankciók. Ettől kezdve tankerhajókon az Unióba nem érkezhet olaj, ám ahogy azt a korábbi kormányzati sikerkommunikációból megtanulhattuk, Orbán Viktor nemcsak a magyaroknak, de a "hálátlan cseheknek és szlovákoknak" is mentességet szerzett. Ja és persze Orbán is megszavazta ezeket a szankciókat!! (A hazai üzemanyagpiacra a február 5-én életbelépő második kör gyakorolhat majd hatást, amikor a feldolgozott olajipari termékek, így például az üzemanyagok importja is tilalom alá esik.) Ugyanakkor, ha már sok tízmilliárd forintból felépítették a szankciós kamut, akkor a hatósági ár eltörlését is ezzel magyarázta meg a kormány.
Persze akár az autósok számára is lehetett volna most az ársapkából egy „jó kilépő”, hiszen a világpiacon az életbe lépő szankciók ellenére az olaj ára rég nem látott alacsony szintre került. Az energiahordozó ára ugyanis a háború kitörését megelőző árnál jelenleg olcsóbb. Emiatt van olyan ország az Európai Unióban, ahol csupán a piaci folyamatok miatt jelenleg euróban számolva olcsóbb benzint tankolni, mint február 24-én. Van, ahol mindezt a kormány megfejelte azzal, hogy csökkentette az üzemanyagok áfáját, így téve elérhetőbbé mindenki számára a tankolást.
A magyar kormány azonban nem nyúlt az áfához, sőt, megemelte a bányajáradékot és bevezette az extraprofit-adót is, így az olajcégek és a benzinkutak mozgástere limitált lesz az árak liberalizálását követően. Ugyanakkor azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy idén február 24-e előtt 520 forint volt egy liter 95-ös. Ha valaki a nemzetközi folyamatok eredményeként hasonló árat várna, annak persze keserű csalódásban lesz része. Az elhibázott kormányzati és jegybanki gazdaságpolitika miatt ugyanis a forint nagyon sokat veszített az értékéből, amit a kutaknál is látunk majd. Az akkori 364-es kurzus helyett most 412 forint egy euró. Emiatt pedig az 520-as benzinár helyett szerdától mindenki jócskán 600 forint feletti összeget kell majd, hogy fizessen a 95-ös üzemanyagért.
