A politikai ügyek iránt közelről érdeklődőknek is nehéz követniük a magyar kormány és az uniós intézmények vitájának fordulatait. A helyzet nem lett sokkal tisztább az Európai Bizottság (EB) legutóbbi döntésével, amely szerint 7,5 milliárd euró, azaz mintegy háromezer milliárd forint elvonását javasolják három kohéziós operatív program esetében. Az EB azonban végrehajtó szerv, a végső döntés a tagállami kormányok tisztségviselőiből (konkrétan: pénzügyminisztereiből) álló Európai Tanács (ET) kezében van. A Bizottság most arra kéri a Tanácsot, adjon időt a magyar kormánynak a Bizottsággal folytatott tárgyalások eredményeként kidolgozandó törvényjavaslatok elfogadására, a Tanács novemberben tekintsen rá a haladásra, csak akkor szavazzon a jogállamisági mechanizmus részeként a források részleges elvonásáról.
A kulcs itt a jogállamiság fogalma. Korrupció, mint más egyéb bűn, minden országban létezik. Rejtőzködő jellege miatt, akárcsak más bűnöket, nehéz mérni, de azért elég jól tudható, hogy melyik országban mennyire elterjedt gyakorlatról van szó. Ahol keményen fellépnek ellene és a közvélemény nagy többsége elítéli a közösség megkárosítását, ott az előfordulása ritka – ilyenek Európában különösen a skandináv országok, az új tagállamok között is az északiak: észtek, litvánok. Ahol a bűnüldözés erőforrásai végesek, a társadalom elnézőbb vagy közönyösebb az ügyben, ott gyakoribb a korrupció.
Hogy más-e ez a bűnfajta az egyik országban, mint a másikban? Részben igen, hiszen eleve vannak különbségek a nemzeti jogrendben. Eltérnek a társadalmi normák is: az ügyintéző, döntéshozó „megajándékozása” bizonyos kultúrákban elfogadható, máshol roppant szigorúan tiltják az ilyet. Változnak a társadalmi normák és a joganyagok: az utóbbiak rendszerint gyorsan, az emberi attitűd lassabban. Valaha elég korrupt társadalmak idővel tisztábbakká váltak; ez nagyjából-egészében elmondható a volt kommunista országokról. Ahol a polgári jogrend és viselkedési minta fokozatosan megerősödik, és működik a jogállam, ott az intézmények hatékonyan lépnek fel az állami pénzek (valamint az EU-tól származó pénzek) megdézsmálása, eltérítése ellen.
A magyar esetben nemcsak a korrupció mértékével van baj. Azzal is: amint itt már elemeztük, a mérések szerint Magyarország az EU legfertőzöttebb országai közé tartozik (Korrupt ország. Na és? 2021. február) Egyedüliként nálunk romlott a helyzet folyamatosan az elmúlt évtizedben, amint az látható a transzparencia-mutatószámokon.
A korrupciós veszély, a közpénzek megdézsmálásának veszélye ott nagyobb, ahol baj van a döntéshozatal nyilvánosságával, nem működnek kellően a "fékek és ellensúlyok", Így nálunk is a korrupciós ügy egy nagyobb problémahalmaz része. Ezt így fogalmazza meg az Európai Parlamentnek (EP) a magyar demokrácia állapotával foglalkozó ülésén kétharmados többséggel elfogadott jogrendi állásfoglalása: "/az EP/ megállapítja a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből származó pénzeszközökkel való visszaélés kockázatát, és ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy tartózkodjon a magyar terv jóváhagyásától mindaddig, amíg teljes mértékben eleget nem tesz az európai szemeszternek a jogállamiság területére vonatkozó országspecifikus ajánlásainak, és végre nem hajtotta az EUB /Európai Unió Bizottsága/ és az EJEB/Európai Jogok Európai Bírósága/ valamennyi vonatkozó ítéletét". A Parlament tovább "elvárja, hogy a Bizottság a partnerségi megállapodások és a kohéziós politikai programok jóváhagyása előtt zárjon ki a kohéziós politika keretébe tartozó programokkal kapcsolatos minden olyan kockázatot, amely hozzájárul az uniós forrásokkal való visszaéléshez vagy a jogállamiság megsértéséhez".
A jogi szöveg üzenete világos: mivel a magyar demokrácia és jogállamiság terén – az állásfoglalásban részletesen taglalt – hiányosságokat látnak, az EP képviselői elvárják a Bizottságtól, hogy a helyreállítási alap és a kohéziós programok pénzcsapját ne nyissa meg, amíg az uniós pénzekkel való szisztematikus visszaélés kockázatai fennállnak.
A jogállamiságot érő külső kritikákra sokáig az volt a magyar hivatalos válasz, hogy az uniós intézmények (a magyar agitprop nyelvén egyszerűen: Brüsszel) nem mondja meg világosan, hogy mi a baja a magyar viszonyokkal, illetve hogy nincsenek is egyértelmű definíciói a jogállamiságnak. Ami pedig a demokráciát illeti, a sokszoros kétharmados parlamenti többség ténye fölöslegessé tesz minden vitát és magyarázkodást – hangzik el sűrűn.
Ebben azonban tényleg fordulatot hozott az EP (szintén kétharmados parlamenti támogatású) határozata, mivel a megszavazott szöveg sok oldalon tételesen sorolja és adatolja a kritikát. Azok egy része nem kapcsolódik formailag a korrupció ügyéhez, de tartalmilag igen, mint amikor a magyar jogrendet övező általános bizonytalanságokról van szó. Az EP határozata felemlíti, hogy "az Alaptörvényt elfogadása óta 10 alkalommal módosították; a sarkalatos törvények 35 témakört fednek le, és jelenleg több mint 300 jogszabályt tesznek ki, amelyeket 2011 óta fogadtak el, gyakran nyilvános konzultáció nélkül, még akkor is, ha alapvető jogokat érintettek."
Ami pedig az EB által 2022 júliusában közzétett 3. jogállamisági jelentésnek magyar fejezetét illeti, konkrét ügyek szerepelnek. Így az EB számon kérte a Kúria elnökének megválasztására vonatkozó szabályokat, amelyek a politikai befolyás kockázatát hordozzák magukban; ajánlja a Bizottság, hogy a bírákat ne lehessen felelősségre vonni, ha a munkájukat végezve előzetes döntéshozatalt kezdeményeznek az EU Bírósága előtt (lásd Vasvári Csaba bíró esetét). A Bizottság aggasztónak tartja a kinevezések rendszerét a Kúrián: nincs akadálya, hogy olyan bíró kerüljön annak az élére, aki egy percet sem dolgozott rendes bíróként korábban (Varga Zs. András esete). Az aggályok más téren is súlyosak: Magyarországon a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtés engedélyezése és ellenőrzése nincs bírói kontrollhoz kötve, így azt gyakorlatilag a kormány engedélyezi saját maga (az irányítása alatt álló titkosszolgálatok) számára.
A Bizottság jelentése igen kritikus a korrupció elleni intézkedések hatásosságát illetően: az ügyészség továbbra sem küzd eléggé elszántan a közpénzeket érintő visszaélések ellen a kormány számára kellemetlen esetekben, az ügyészség senki által nem ellenőrizhető módon dönt a korrupciós eljárások megszüntetéséről. Változatlanul súlyos probléma a közbeszerzési eljárásokban a verseny gyengesége: 100 közbeszerzési eljárásból 39 esetben egyetlen cég tesz ajánlatot.
Ezekre a kritikákra születtek már kormányzati reagálások, így olyan vállalás, mely szerint a jövőben 15 százalék alá csökken az egyajánlatos közbeszerzések aránya. Ez azonban szinte önfeljelentéssel ér fel, hiszen jogállami keretek között a kormánynak elviekben nincs köze ahhoz, hogy kik és hányan indulnak az állami tendereken. Született egy új vagyonnyilatkozati rendszer a közhatalmi tisztségviselők és a politikusok jogsértő gazdagodásának meggátlásáról, de az addiginál is lazább szabályokkal.
Ami pedig a júliusi EB-jelentés utáni gyakorlatot illeti, a társadalmi egyeztetések hiánya nyilvánvaló volt a kata-rendszer adószabályainak gyors átírása esetén, majd különös bírói kinevezés mutatta meg, hogy miként működik valójában a rendszer.
Az uniós intézmények nem követelik nyíltan az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, pedig az sok szakértő szerint a legvilágosabb válasz lenne a súlyos kritikákra. Három független szakmai civil szervezet (K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Transparency International Magyarország) közös állásfoglalásukban tett javaslatot, és abban is szerepel az ügyészségi csatlakozás és egy sor konkrét indítvány. A kormány által folyamatosan beterjesztett új törvényjavaslatokban azonban ez az intézkedés nem szerepel, ehelyett új intézmények létrehozásával kívánnak eleget tenni az elvárásnak, hogy az állami (ás uniós) pénzek felhasználása jogszerű legyen.
Nem lehet kétségünk, hogy a magyar törvénygyár nagyszámú joganyagot állít elő rövid időn belül, amit letehetnek a Bizottság, de főleg a Tanács asztalára. Az ECOFIN Tanácsban a tagállamok pénzügyminiszterei vagy gazdasági miniszterei ülnek, és elsősorban a saját szempontjaik szerint szavaznak (ebben az ügyben nem kell egyhangú döntés, nincs tehát vétó-alkalom). A Bizottsága javaslata a magyar félnek félretett pénzek egy részének elvonása a rendszerszerű korrupció veszélye miatt – de ez önmagában ellentmondásos, hiszen, ha súlyos a helyzet, akkor miért kellene egyáltalán folyósítani uniós pénzeket ilyen körülmények között.
A döntés mindenképpen politikai jellegű lesz; olyan időszakban, amikor a közös biztonsági, energetikai, klímavédelmi és egyéb nagy jelentőségű ügyben kellene döntésre jutniuk a tagállamoknak. Ezért véli a kommentátorok többsége, hogy ha nem is a teljes összeg, és sokkal később, mint a többi tagállam esetében, de el fog jutni a magyar kormányhoz. Esetleg kellemetlenkedő ellenőrzési eljárásokhoz lesz kötve (annak idején a görög kimentéshez is kötődött hosszú időre szóló, részletes pénzügyi felügyelet).
Az EB bejelentését követő napokban a forint árfolyama nem romlott, vagyis a pénzügyi piacok is így értékelték a most történteket. Azt azonban látni kell, hogy a nemzetgazdasági károk egy része már bekövetkezett azzal, hogy 2022 őszén még nincs elfogadott újjáépítési terv, a hétéves költségvetés ügye is még rendezetlen, és kritikus vélemények övezik a magyar ügyeket. Amíg beérnek az uniós alapok, addig is finanszírozni kell az államháztartást és az egyre drágább. A reputációs veszteséget most nem is számolva, már csupán többlet kamatteherben is nagy az eddigi veszteség. De bizonyára a legnagyobb nemzetgazdasági veszteség maga a korrupció, és annak következményeként a teljesítményeket kikényszerítő verseny hiánya, az erőforrások pazarló felhasználása, a torz ösztönzőkből fakadó és nehezen mérhető társadalmi veszteség.
