Az utóbbi két évben egyértelműen Nagy Márton lett a magyar gazdaság elsőszámú irányítója, aki többször is levezette, hogy uniós források nélkül is biztosítható a növekedés. A miniszter reményei azonban nem feltétlenül állnak meg a gyakorlatban, hiszen 2023-ban az átlagemberek által is megérzett gazdasági visszaesés történt, ahonnan idén a kormány várakozásánál jóval kisebb visszapattanás jön majd. Ugyan a jegybank és a kormány is évek óta beszél arról, hogy javítani kellene a hazai versenyképességet, ez többek között a közszolgáltatások gyengülő színvonala és a magas korrupció miatt eddig nem sikerült. Így vélhetőleg reálisak azok az előrejelzések, amelyek szerint a magyar gazdaság hosszútávú növekedési rátája alacsony, átlagosan maximum 2 százalékos lehet.
Tény, hogy a 2010-es években ezt sikerült felülmúlni, a kormány szerint az évtized a magyar gazdaságtörténelem legerősebb időszaka volt, ám ez a gyakorlatban mindössze azt jelenti, hogy 2,7 százalékos éves átlagnövekedést tudtunk elérni. A potenciálisnak mondható 1,5-2 százalékos bővülés a független közgazdászok szerint egyértelműen a beáramló irdatlan pénzeknek köszönhető, hiszen 2010-19 között nagyjából 53 milliárd euró érkezett az EU-tól.
Az utóbbi két évben viszont komoly viták vannak az Európai Bizottság és a magyar kormány között, amelyek elsősorban a korrupcióról szólnak, és a szövetségi rendszer kikezdését róják fel Orbán Viktoréknak, ezt pedig Brüsszel nem akarja finanszírozni. A Magyarországnak elvileg járó összegek nagy részét így befagyasztották, a feloldás érdekében a magyar kormány félszívvel hozott csak intézkedéseket. Ráadásul
a következő, 2028-2034-es uniós költségvetési ciklusban az úgymond alanyi jogon járó támogatások helyett feltételekhez kötött transzferek lesznek.
A Financial Times a hétvégén megszellőztette az országspecifikus elvárásokat, amelyek érintik a magyar energiapolitikát is.
Az Európai Bizottság által megjelölt feltételek között szerepel ugyanis
- általánosságban a fosszilis energiahordozók használatának csökkentése,
- az orosz gáztól való függőség mérséklése és a beszerzés diverzifikálása,
- továbbá elvárják, hogy a fosszilis energiahordozók támogatásának megszüntetése érdekében lépéseket tegyen a kormány.
Fotó: Depositphotos
Mindez lefordítva azt jelenti, hogy a megújuló-, illetve az atomenergia-termelés és -használat lenne a Bizottság szerint kívánatos. Miközben a földgáz használatát mérsékeljük, ezen belül az orosz gáz szerepét csökkenteni kezdi az ország. A mostani támogatási rendszert, a közbeszédben csak rezsicsökkentésnek hívott szisztémát is át kellene alakítani, legalább annyira, hogy az általában adott kedvezményes ár helyett csak korlátozott lakossági kör számára biztosítanák a kedvezményes díjakat.
Az energiamix átalakítása
Ha megpróbáljuk a politikai prioritásokat mellőzve, szakmai szempontból megnézni az elvárásokat, akkor azt láthatjuk, hogy a fosszilis energiahasználat kapcsán olyan kulcskérdések adódnak, mint az energiafelhasználás általános növekedésének mértéke, a megújulóenergia-termelés változása vagy éppen a Paks 2-ként emlegetett új atomerőmű üzembe állása.
Abban a szakértők általánosságban egyetértenek, hogy Magyarország több energiát fog felhasználni a mostaninál ennek az évtizednek a végén, illetve a következő elején. A mértéket illetően ugyanakkor nincs általános konszenzus, már csak azért sem, mert a rendszerben nagyon komoly megtakarítási lehetőségek is vannak.
A magyar ingatlanállomány ugyanis kifejezetten energiapazarló, az épületek egy részének felújításával érdemi megtakarítás lenne elérhető. A kormányzat részéről a szándék, úgy tűnik, megvan arra, hogy a lakásállomány megújuljon, más kérdés, hogy a rendelkezésre álló pályázati források mértéke korlátozott, így a jelenleg is futó Otthonfelújítási támogatás keretében 20 ezer ingatlan (csak családi házak - a szerk.) energiahatékonysága javulhat látványosan. Természetesen az is gond, hogy a szegénységben élők között már-már általánosnak mondható, hogy olyan rossz minőségű ingatlanban élnek, amelyeket gyakorlatilag nem lehet gazdaságosan felújítani.
Visszatérve az energiafelhasználáshoz, azt sem lehet egyelőre látni, hogy a kormány által várt energiaintenzív ipari beruházások milyen ütemben valósulnak meg. Akár a beruházási statisztikákat nézzük, akár az elemzői prognózisokat, a gyengébb konjunktúra miatt sok üzem építése húzódik, esetleg kerül le a napirendről.
Merre tart a megújulóenergia-termelés és -felhasználás?
Részben az uniós előírások miatt, de a területen vannak pozitív fejlemények, akár a nap-, akár a szélenergiát nézzük. De ezek mellett van még egy terület, ami a kiváló hazai adottságok ellenére korábban viszonylag elhanyagolt volt, ellenben most elindult valami változás.
A szakértők szerint ugyanis jó kezdeményezés a kormány részéről a geotermikus energia felhasználásának ösztönzése, ugyanakkor ezen a területen nem a legkézenfekvőbb irány felé indultak a vállalatok. Sokan ugyanis energiatermelésre használnák a forró vizet, miközben a távhőszolgáltatásban sokkal hatékonyabb lenne az alkalmazása, ráadásul ezen a területen több nagyvárosban is példaértékű beruházások valósultak már meg. Országos szinten a távhővel fűtött lakások átállítása gázról geotermikus energiára látványos megtakarítást eredményezhetne. Ez pedig összességében csökkenthetné az elégetett fosszilis energiahordozók mennyiségét, a karbontermelést és az orosz függőséget is.
Más megújuló energiaforrások kapcsán is növekedés várható, így a már most is komoly arányt képviselő napenergia terén. Az augusztus 1-i adatok szerint a hazai szolárkapacitás 6767 MW volt, amely az évtized végére 12 ezer MW lesz a tervek szerint. Ugyanakkor itt folyamatosan kérdéses a hálózatok és elosztórendszerek kapacitása, aminek lépést kellene tartani az ipari és háztartási erőművek telepítésével. Arról nem beszélve, hogy a nyári időszakban már most is vannak olyan rövidebb napszakok, amikor az atomerőmű és a meglévő napelemes termelés lefedi az ország fogyasztását.
Természetesen a pluszáramot lehet elvileg exportálni, a probléma az, hogy ha Európában általában véve napos és szeles idő van, akkor ezekben az időszakokban nem csak nálunk teljesítenek jól az ilyen erőművek, így érdemi pluszkínálat alakulhat ki rövidebb időszakokra, amely akár negatív árakat is eredményezhet az áramtőzsdéken. A tárolókapacitások kiépítése, legyen akár ipari, akár háztartási méretű szükséges lenne. Itt is történt pályázati támogatásokkal előrelépés, ám a jövőben kiépülő pluszkapacitásokat látva ennél sokkal több kellene.
Jó irány az is, hogy hosszú évek kvázi tiltása után változott a szabályozás a szélerőművek kapcsán is. Ez ugyanis egyfajta kiegészítője a napenergiának, hiszen az adatok azt mutatják, hogy az őszi-téli fényszegényebb időszakban ezek az erőművek jobban teljesítenek, mint nyáron. Arról nem beszélve, hogy szélből éjszaka is lehet energiát nyerni. Ugyanakkor a napenergia kapcsán írt tárolási kérdések itt is aktuálisnak tekinthetők.
Nem könnyű az orosz gáztól szabadulni
Szijjártó Péter ugyan sokszor hangoztatja, hogy az orosz gázfüggőségünk nem politikai kérdés, a valóság azonban mást mutat. Érdemes azzal kezdeni, hogy a kormány asszisztálása mellett 2021 őszén az MVM kötött egy 15 éves hosszútávú gázvásárlási szerződést, amelynek keretében 4,5 milliárd köbméter földgázt vásárolnak a Gazpromtól. Ez egyébként a tavalyi adatok alapján a hazai földgázfelhasználás több mint felét teszi ki. Információink szerint ezen a mennyiségen felül is érkezik orosz gáz, miközben 1 milliárd köbméter LNG-re (cseppfolyósított földgázra) is van szerződés, amely Horvátországba hajón érkezik, és onnan csővezetéken továbbítják, illetve a hazai termelés nagyjából 1,5 milliárd köbméter évente, amit az Energiaügyi Minisztérium reményei szerint 2 milliárdra lehet felfuttatni.
A szakértők a publikus információk alapján gyakran elmondják, hogy a hosszútávú szerződés az árat is figyelembe véve (amely nagyjából az irányadó TTF tőzsdei gázárat 10 százalékkal haladja meg) nem előnyös az ország számára. Már csak azért sem, mert ilyen kondíciók mellett inkább diszkontot kellett volna kapni a tőzsdei árhoz képest. A kormány ugyanakkor minden egyéb tényt mellőzve azt szokta ismételgetni, hogy ez egy nagyon előnyös szerződés. Miután az MVM és a Gazprom közötti szerződés üzleti titok miatt nem nyilvános, így sem a szakértői véleményeket, sem a kormány álláspontját nem tudjuk alátámasztani. Az viszont tény, hogy Magyarország azon kevés uniós ország között van, amely a háború kitörése óta semmiféle érdemi lépést nem tett annak érdekében, hogy csökkentse a függőségét. Sőt, Szijjártó Péter nyilatkozatai alapján ez a jövőben sem áll szándékukban.
Mi lesz a rezsicsökkentéssel?
Az orosz gáz helyettesítése mellett az uniós elvárások másik sarkalatos pontja a támogatások rendszere. A kormány számára ugyanis fix pontnak tűnik a rezsicsökkentés rendszere. Igaz, amikor a pénzügyi helyzet megkívánta, 2022-ben, akkor átalakították, a rezsicsökkentés csökkentése pedig sokak számára brutális áremelést jelentett.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a korábbi információk arról szóltak, Brüsszel nem a rendszer teljes megszüntetését várná el, hiszen más országokban is léteznek különböző támogatási formák. A probléma elsősorban azzal van, hogy az átlagfogyasztás mértékéig viszonylag alacsony áron mindenki jogosult erre. Így a rendszer nem veszi figyelembe a szociális szempontokat, amit számos más országban alkalmaznak.
A másik probléma az általános támogatással, hogy nem ösztönöz az energiatudatosságra és a -takarékosságra. Pedig, ahogy fent is említettük, ennek is fontos szerepe lehetne az energiapolitikában. Ráadásul a rezsicsökkentett árak átlagfogyasztás feletti jelentős emelése arra is rámutatott, hogy a magyar cégek és a lakosság alkalmazkodóképes, hiszen a 2021-es 11,1 milliárd köbméteres hazai fogyasztás két év alatt 8,5 milliárdra csökkent. Sokkal több értelme lenne tehát a gázár dotációja helyett a forrásokat energiatakarékos beruházásokra fordítani.
Mindezt akár olyan módon is meg lehetne tenni, hogy a kormány szavazói bázisát jelentő alacsonyabb keresetű vidéki emberek számára fenntartják a rezsicsökkentett árakat. Eközben feltételezhetően saját erővel is rendelkező vállalati és lakossági felhasználókat támogatások segítségével hatékonysági és megújuló energiás beruházások felé lehetne terelni.
A logika ellenére persze a kormány korántsem biztos, hogy enged a rezsicsökkentés rendszeréből, és könnyen lehet, hogy akár anyagi veszteséget vállalva a konfrontáció mellett dönt.
