Azzal, hogy Orbán - mint egy focirajongó politikus - 2010-ben másodszor is hatalomra került, a hazai labdarúgás csillaga is felragyogott. Részben a költségvetésből közvetlenül is többet kezdtek költeni, de 2011. júliusától a TAO-támogatási rendszert is bevezették, aminek köszönhetően aztán százmilliárdok zúdultak a látvány-csapatsportokba. Pontosabban elméletileg azok utánpótlás-nevelésébe. A gyakorlat viszont mást mutat, sokkal inkább az infrastruktúra fejlődése irányába ment el a sztori - a lényeg azonban egy és ugyanaz: ennyi pénz még talán sosem volt a magyar fociban.
A pénzhez nagyívű tervek is kapcsolódnak, amit stadionavatókon, sportrendezvények alkalmával többször is hallhattunk már. Célkitűzés (lenne) többek között, hogy a Fradi és a Videoton rendszeres résztvevője legyen a Bajnokok Ligája csoportkörének.
A szó azonban elszáll, a tervek álmok maradnak, a pénz tovább ömlik, és hiába mondják, mennyivel előrébb tart a magyar foci a korábbi évekhez képest, be kell látni és el kell fogadni: a magyar bajnokság egyre mélyebbre süllyed. Pénzen és stadionokon ugyanis nem lehet sem tehetséget sem taktikát vásárolni, az irreálisan magas fizetések pedig - melyeket a nagyobb költségvetéssel gazdálkodó klubok kínálnak - kontraproduktív ösztönzőként működnek.
Hogy mennyire mélyen vagyunk, azt nem holmi labdarúgás iránti ellenszenv mondatja velünk, bőven elég ha ránézünk az UEFA koefficiensek alapján összeállított friss rangsorára. Enyhén szólva is elkeserítő a helyzet.
Ez itt kérem szépen már a gödör! Kérdés, ássuk-e még mélyebbre magunkat?!
Olyannyira a gödör alján van a bajnokság, hogy a 2002/2003-as évad óta a régiós országok bajnokságai közül csak egyetlen évad erejéig egy ország volt ennél mélyebben. Szlovéniának 2010/2011-ben a 38. hellyel kellett beérnie. Magunkhoz mérten pedig ennél rosszabbul még sosem teljesítettünk.
Az UEFA legfrissebb számításai szerint a magyar bajnokság az európai ranglista 36. helyén áll, ami előző évadhoz képest 3 helyes visszacsúszást jelent, ami 2 évig tartó stagnálás után következett be. Ennél rosszabbul még egyszer sem álltunk, ugyanilyen helyezéssel egyedül csak a 2009/2010-es évadban, tehát 9 éve kellett beérnünk.
Érdekes látni azonban, hogy a 2009/2010-es szezon után elkezdődött egy lassú felívelés, köszönhetően annak, hogy ekkor a Debrecen BL főtáblára jutott. A következő évadban ismét főtáblás lett, igaz az Európa Ligában, két évvel később pedig a Videoton mérethette meg magát ugyanitt. A magyar foci 2014 után azonban egyre mélyebbre süllyed az európai színtéren. Azóta klubszinten a legjobb nemzetközi eredményünk, hogy egyszer a Videoton, egyszer pedig a Debrecen eljutott a rájátszásig. A korábbi bravúrt azonban nem sikerült megismételni.
A legutóbbi pár szezon viszont még ennyi izgalmat sem hozott, a csapataink sorra elhullanak akár a legkisebb, hobbifocistákból álló csapattal szemben is. Pedig valamikor régen, amikor még ennyi pénz sem volt a fociban, a 24.-ek voltunk - 14 évvel ezelőtt. És bár cikkünk eddigi részéből már sejthető, de le kell írnunk: a régiónk bajnokságai már fényévekre vannak tőlünk. Legközelebb hozzánk a szlovák bajnokság áll, mely az UEFA koefficiensek alapján összeállított ranglista 32. helyén tanyázik, előtte a 30.-on pedig Szlovénia áll. A legelőkelőbb helyezést szinte a 2008/2009-es évad óta Ukrajna tudhatja magáénak, jelenleg a 8.-ok.
