Kis hazánkban gyakorlatilag csak tavaly május óta lett téma a negatív reálkamat, vagyis, hogy a nominális kamat mennyivel marad el az inflációtól. Nem csoda. Míg 2021 áprilisát még 3,7 százalékos éves fogyasztói árindex-szel zártuk, addig egy hónappal később már 5,1 százalékos mutatóval voltunk kénytelenek szembesülni.
Márpedig ez egy lélektani határ átlépését jelentette. Azt, hogy az infláció magasabb lett, mint a 2019 júniusában debütált Magyar Állampapír (MÁP) Plusz kamata. Az ugyanis öt évre, éves átlagban 4,95 százalékot fizet. Méltán aggatták rá a szuperkötvény elnevezést, hiszen kibocsátása óta mindig többet ígért az inflációnál. Ez a plusz a legnagyobb 2020 májusában volt, amikor az éves fogyasztóiár-index 2,2 százalékra zuhant, a legvékonyabb pedig ugyanannak az évnek a januárjában, a 4,7 százalékos mutató miatt.
Tavaly május óta pedig még egy, kéthavi visszarendeződés kivételével – amikor júliusban 4,6, augusztusban pedig 4,9 százalékot mért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) – az éves infláció már mindig magasabb lett. S ősszel kitört, hónapról hónapra nagyot emelkedett, míg nem novemberben 7,4 százalékon kötött ki (a decemberi számot január 14-én teszi közzé a KSH).
Azóta még inkább kap kritikát az MNB, miért nem tesz eleget a jelentős negatív reálkamat megszüntetése, vagy legalább csökkentése érdekében. Magyarul, a havi 15-30 bázispontos „emelgetések” helyett miért nem lendít nagyobbat a jegybanki alapkamaton.
Az külön érdekesség, hogy ha az MNB alapkamatát vetjük össze az inflációval, akkor már évek óta nem beszélhettünk pozitív reálkamatról. Utoljára 2016 szeptemberében haladta meg az akkor 0,9 százalékos jegybanki alapkamat az abban a hónapban mért 0,6 százalékos inflációt, ám ez a legutóbbi időkig nem igazán zavarta a közvéleményt.
Szép lassan mindenki elfogadta – hiszen mi mást is tehetett volna – azt az alaptézist, hogy aki fialtatni akarja a pénzét, az azt nem a bankbetétekbe teszi, hiszen arra nem, vagy csak minimális kamatot kap. Nem csoda, hogy egyre többen kimerészkedtek a nagyobb hozammal kecsegtető értékpapírok piacára, hovatovább a tőzsdére, vállalva, hogy akár nagyobbat is bukhatnak. Az óvatosabb duhajok számára volt megváltás a már említett MÁP Plusz megjelenése, ami persze egybeesett a kormány azon törekvésével, hogy az államadósságot egyre nagyobb mértékben belföldről finanszírozza.
Ez a kedvező lehetőség tűnt most el a megtakarítók számára, s bár az inflációkövető állampapírok megoldást jelenthetnek e problémára, mivel azok csak az előző év átlagos fogyasztói árindexe alapján fizetnek pluszt, ez a késedelem sokak számára nem megnyugtató. A megtakarítók nagy része ugyanis nem az alapján teszi a pénzét ebbe vagy abba az instrumentumba, hogy az majd egy év múlva mennyit fog fizetni, hanem az aktuális inflációs számot nézi. Ezért sem szabad persze kárhoztatni őket, hiszen honnan lehet akár csak hozzávetőleges bizonyossággal belőni, mekkora lesz a fogyasztói árindex mondjuk egy év múlva ilyenkor, azaz 2023 januárjában. Pont az elmúlt háromnegyed évben ugyanis láthattuk, hogy a rendkívül bizonytalan helyzetben még az e tekintetben mindig egy ország legjobb előrejelző műhelyeinek számító jegybankok is folyamatosan kénytelenek voltak módosítani a prognózisaikat – ez alól az MNB sem volt kivétel.
Gyakorlatilag nem volt olyan jegybank, amely az utóbbi hónapokban tudta volna tartani a lépést az inflációval – ez derül ki az aktuális alapkamatok és a legutóbbi fogyasztói árindexek összevetéséből, ami grafikonunkon is jól látható.
Eszerint a 20 európai ország közül mindössze egyben, Oroszországban pozitív a reálkamat. A többi tizenkilenc államból Magyarországénál mindössze féltucat negatív reálkamata magasabb. Közülük azonban csak három tagja az Európai Uniónak (EU): Lengyelország, Románia és Bulgária.
Azért persze nem olyan rossz a helyzet, ha azt vesszük, hogy a 19 EU-tagállamból álló eurózónában csak hajszálnyival alacsonyabb a negatív reálkamat. Ha pedig kitekintünk az öreg kontinensről, akkor azt láthatjuk, hogy a világ legnagyobb gazdaságában, az Egyesült Államokban még magasabb is, 6,55 százalék.
Lehet persze azt mondani, hogy novembertől már nem a jegybanki alapkamat az MNB irányadó eszköze, hanem az egyhetes betét, amely immár 160 bázisponttal magasabb az előbbinél, 4 százalék. Ezt tekintve kétségtelenül négy helyet is előrelép Magyarország, így egy csapásra a mezőny közepén találja magát – pontosabban a 20-as rangsor első felének végén –, megelőzve többek között az Egyesült Királyságot és Norvégiát. Ám az EU-s országok közül mindössze egyet, Dániát körözi le.
Összességében tehát a hazai negatív reálkamat egyáltalán nem lóg ki a világtendenciából, de valószínűleg ez nem vigasztalja azokat, akik kénytelenek végignézni a megtakarításaik leértékelődését.
