Orbán Viktor miniszterelnököt nemrég egy Kormányinfón kérdeztem a Covid-statisztikáról, arról, hogy szerinte a halálozások számában vagy az átoltottságban kell-e mérni egy kormány járványkezelésének sikerét. A kormányfő azt mondta, hogy természetesen a halálozásban. Aztán arról beszélt, hogy a nemzetközi statisztikák szerint a középmezőnyben állunk, ha a többlethalálozást vizsgáljuk. De nem az számít elsősorban, mennyien haltak meg összesen a populációban, százezer vagy egymillió lakosra vetítve? Mi a jó fokmérő?
Nyilvánvalóan az a legfontosabb, hogy mennyi emberéletet sikerül megmenteni, és hány polgártársunkat veszítettük el. Azonban ha nemzetközi rangsorokat akarunk felállítani, akkor nagyon nem mindegy, hogy a regisztrált covidos haláleseteket nézzük, vagy azt, hogyan alakult ebben az időszakban a többlethalálozás. Sokkal tisztább képet kapnánk, ha minden ország – nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is - pontosan követné a nemzetközi módszertant, s ennek megfelelően rögzítené a haláleseteket, de ez jól látszik, hogy nem tud megvalósulni. Az interneten elérhető rangsorok – amelyekkel a magyar sajtó előszeretettel példálózik – nem egységes, hanem nagyon széttartó módszertanok és gyakorlat alapján bejelentett haláleseteket listáznak. Ezt egyébként jelzik is az oldalaikon a rangsorolók, de erre már nem terjed ki azok figyelme, akik előszeretettel magyar világelsőséggel riogatnak - hamisan.
A tavalyi év adataiban azt láttuk, hogy bár az európai unión belül közel azonos módszertant kellene követni, mégis vannak olyan országok, ahol a többlethalálozásnak mindössze a harmadát hozzák összefüggésbe a Coviddal, máshol – például nálunk – pedig közel 90 százalékát. Arról viszont nincs tudomásunk, hogy a Covidon kívül más járvány is kitört volna, vagy tömegszerencsétlenség történt volna ekkoriban, ami megmagyarázná ezt az eltérést.
Tudna konkrét példát mondani, olyan országokat, ahol a többlethalálozásnak csak egy kisebb részét indokolják a Coviddal?
Ezt látjuk a 2020-as év adataiban például Litvánia, Szlovákia, Észtország, Ciprus vagy Lengyelország esetében.
Szlovákia tavaly még bezzegország volt a Covid-ban elhunytak alacsony számát illetően.
Az év jó részében még nem a többlethalálozás volt az elsőszámú mutató. Tavaly év vége felé vált nemzetközileg is egyértelművé, hogy a regisztrált halálozás értéke nem a megfelelő mutató arra, hogy egy társadalmat mennyire viselt meg a járvány. Szlovákia 2019-hez hasonlított 2020-as többlethalálozása – 11 százalék – kicsit jobb, mint az EU átlag, de a magyar 8,8 százalékos értéknél rosszabb.
Tulajdonképpen mi a különbség a szlovák és a magyar statisztikai számbavétel között?
Az érdemi eltérést az EU-ban nem az elméleti, hanem a gyakorlati statisztika különbözősége okozza. Valószínűnek látszik, hogy sok ország esetében az elméletileg covid áldozatokhoz sorolandó esetek sem kerülhettek valamiért be a hivatalos járványstatisztikába. Hogy mitől van az, hogy például a tavalyi évben több uniós országban is a megfigyelt többlethalálozásnak csak harmada, fele volt regisztrált Covid haláleset, arra nem igazán lehet válaszolni. Akkor kapnánk egységes képet a járvány hatásáról, ha ezek az országok korrigálnák a számaikat. Nem azt mondom, hogy a többlethalálozás, mint mutató mentes minden hibától, mert nem mindegy, milyen bázist veszünk figyelembe, vagy, hogy adott évben volt-e például influenzajárvány, ami szintén torzíthatja a statisztikát, de ez az adat még így is alkalmasabb az összevetésre. Az elhunytak számát mutató statisztika mindig objektívebb, mint a haláloki statisztika.
Az Eurostat többlethalálozási statisztikája szerint Magyarország tavaly pozitív értelemben fölülteljesítette az uniós átlagot, vagyis jobb mutatót produkáltunk, mint sok európai ország. Azonban a friss adatok alapján úgy tűnik, hogy a középmezőnyhöz jó helyezésünk 2020-ban úgy jöhetett ki, hogy a járvány első időszakában még tényleg alacsony volt a mortalitás, de ha a vírus igazi berobbanásától nézzük a halálozás alakulását, tehát tavaly szeptembertől, akkor már sokkal rosszabbak ezek az adatok.
Nálunk a járvány harmadik hulláma – márciusban és áprilisban - volt a legerősebb, s bár ekkor sem minket érintett a legsúlyosabban a fertőzés, de a friss adatok alapján valamennyit romlott a helyezésünk. Idén május végéig van halálozási adatunk, az alapján nálunk – 2020 elejétől – 11,6 százalékkal nőtt a halálesetek száma 2019-es adatokhoz képest. Kilenc EU tagállamban ennél magasabb többlethalálozás figyelhető meg. Például Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban 20 százalék feletti, Bulgária és Spanyolország esetében 15 százalék feletti többlethalálozás mérhető. Ha csak a 2021-es évet vizsgálnánk, akkor is csak a hatodik legmagasabb érték lenne a magyar adat 18,1 százalékos növekedéssel, míg például Csehországban és Szlovákiában 40 százalék feletti többlethalálozást lehetett mérni. Látható tehát, hogy nem, hogy világszerte, de még az EU-ban sem igaz, hogy mi állnánk a halálozási lista élén. A többlethalálozást tekintve Magyarország a középmezőnyben van.
Van összefüggés a magas magyarországi Covid-halálozási szám és a magyarok átlagos egészségi állapota között? A miniszterelnök azon a bizonyos Kormányinfón beszélt arról is, hogy kormányzati megrendelésre a járvány végét követően felmérés készül ennek a kivizsgálására.
Statisztikával foglalkozom, nem egészségüggyel, de azért biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évtizedeknek, vagy akár évszázadnak nyilvánvalóan megvolt a káros hatása az általános egészségi állapotra. Az elhízás, az alkoholfogyasztás, a dohányzás súlyosabban érinti a magyar társadalmat, mint sok más populációt.
Ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor a halálozási adatokat vizsgáljuk. Ez olyan, mintha a pedagógusokat csak az alapján minősítenénk, hogy a tanulói hogyan szerepeltek az országos tanulmányi versenyen, s nem vennénk figyelembe, hogy milyen környezetben - elmaradott régióban, vagy fejlettebben - dolgoznak. Nem lehet egy-egy mutató kiemelésével minősíteni a védekezés eredményességét, nem lenne szabad átpolitizálni ezt a kérdést.
A statisztikai hivatalt egyébként mennyire ütötte meg a járvány? Tavaly disclaimereket helyeztek el a jelentéseikben, hogy mely tényezők nehezítették a munkájukat, s ezért az adatok változhatnak a későbbiekben. Mennyire tekinthető teljes körűnek és megbízhatónak az adatszolgáltatás?
Az adatszolgáltatásunk mindkét feltételnek megfelel. A jelentésekben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az olyan adatoknál, melyek nem csak mérésen, hanem modell alapú becslésen is alapulnak – ilyen például a GDP első és második körös becslése - a korábbinál nagyobb arányban képzelhető el revízió. Azok a modellek, amelyek általános gazdasági működésre vannak optimalizálva, nem működnek tökéletesen a válságban, de ettől még a publikált számok megbízhatósága számottevően nem romlik.
Az adattisztítás során lehet számítani arra, hogy a főbb gazdasági mutatók – GDP, infláció – esetében érdemben változhatnak visszamenőleg a mutatók?
Érdemi változásra emiatt nem számítok, talán néhány tizedszázalékpontos korrekciók lehetnek.
Az infláció mért adat, előzetes becslést a KSH nem publikál, így annak pontosságát a járvány nem érintette. Bár a járvány, illetve az ahhoz kapcsolódó korlátozások egyes termékek és szolgáltatások árfelírásának lehetőségét megnehezítették, ez a fogyasztóiár-index megbízhatóságát nem befolyásolta érdemben. Ennek oka, hogy az infláció méréséhez kapcsolódóan olyan, nemzetközi intézmények által javasolt és a világ más statisztikai hivatalai által is alkalmazott módszertani megoldásokat vezettünk be, ami minimalizálta a járvány fogyasztóiár-index minőségére gyakorolt esetleges negatív hatásait.
Más téma: a járvány harmadik hullámának lecsengése után a gazdaságpolitika egyik legégetőbb problémája az infláció beindulása lett. Örök vita folyik arról, hogy mennyire tekinthető érvényesnek a KSH inflációs felmérése, sokan panaszkodnak arra, hogy a saját költéseik során jóval magasabb áremelkedést tapasztalnak, mint ami a hivatalos adatokból kiolvasható. Tervezi-e a KSH, hogy finomít a módszertanán, egyáltalán, ez szakmailag indokolt lehet-e?
Amióta világ a világ, az infláció érzékelése eltér a tényleges inflációtól. Aminek - amellett, hogy a mért átlagos fogyasztói kosártól az egyes háztartások konkrét fogyasztási szerkezete akár jelentősebb mértékben is eltérhet - pszichikai okai is vannak: az emberek általában arra emlékeznek jobban, ha egy terméknek emelkedik az ára. Ha például megkérdezünk valakit, hogy az előző napi bevásárlása során milyen árakkal találkozott, hiába, hogy 15 termékből mindössze egynek lett nagyobb az ára, leginkább arra fog emlékezni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs áremelkedés, a hivatalos infláció is a két legutóbbi hónapban már 5,1 százalék volt. Az élelmiszereknél az utóbbi időben jelentősebb emelkedés volt megfigyelhető, ami érzékenyebben érintette a lakosságot. Az átlagos fogyasztási szerkezetet tükröző kosarat alapvetően a tárgyévet megelőző második évben ténylegesen megfigyelt fogyasztás alapján állítja össze a KSH, abszolút igazodva a nemzetközi best practice-hez. A 2021-es év azonban speciális, ugyanis a nemzetközi ajánlásokat figyelembe véve, a fogyasztói kosár kialakításához nemcsak a 2019-es év, hanem a 2020-as év már rendelkezésre álló előzetes adatait is felhasználtuk annak érdekében, hogy a lehető legjobban le tudjuk követni a járvány okozta változásokat a fogyasztási szerkezetben ezzel biztosítva a fogyasztóiár-index reprezentativitását.
A KSH – egyelőre saját, belső használatra – kifejlesztett egy alkalmazást, ami segíthetne személyesebbé tenni a statisztikát: teljesen egyedi, a saját fogyasztás alapján összeállított fogyasztói kosárral kiszámolható, hogy mekkora egy konkrét esetben a tényleges egyedi infláció. Tanulságos, hogy a tesztelések során a különböző egyedi fogyasztói kosarakra kiszámított árváltozások és a hivatalosan publikált fogyasztóiár-index adat között nem volt érdemi szisztematikus eltérés.
Ezt a kalkulátort hol találom meg a honlapon?
Ezt egyelőre csak belső statisztikai munkához használjuk, de lehet, nem lenne haszontalan akár nyilvánosan is hozzáférhetővé tenni, segítene az érzékelt és tényleges infláció közti rést csökkenteni, ezzel a KSH által mért és közzétett adat hitelességét is növelhetné. Az infláció kezeléséért felelős MNB véleménye e tekintetben döntő lehet.
Miért került ki a maginflációs számból a dohány és az alkohol, pont akkor, amikor az uniós direktívák miatt kötelező adóemelések egyébként felfelé nyomják ezeket az árakat? Ez furcsa egybeesésnek tűnik.
Fontos rögzíteni, hogy a változás nem a közvélemény által jobban nyomon követett inflációs mutatót, hanem csak az inkább a szakmának szóló maginflációt érintette. Ez a mutató arra való, hogy a tényleges inflációs alapfolyamatokat ragadja meg. Az adóváltozás nem ilyen, erre a jegybanknak általában nem kell reagálnia a kamatpolitikájával. A kosár változása pedig teljes mértékben igazodik a nemzetközi sztenderdekhez, eu-s gyakorlatokhoz. Tavaly indult el a munka, az idősorok újraszámolásával, vagyis nem vádolhatnak minket azzal, hogy az idei adóemelésekhez időzítettük a váltást.
Ön korábban a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott, alelnökként tagja volt a monetáris tanácsnak. Mint volt jegybankár, mit gondol az infláció alakulásáról, az tartósan beragad magas szinten? Mint említette, az elmúlt két hónapban 5 százalék körüli volt az adat, miközben nem oly rég még 2-3 százalékos adatokat közölt a KSH.
A KSH csak méri az inflációt, előrejelzést nem ad. A magánvéleményemet azonban elmondhatom. Osztom a jegybank véleményét arról, hogy a gazdaság újraindításával a magasabb infláció felé mutató kockázatok az erősebbek. De azt is látni kell, hogy a tavasszal mért inflációban komoly szerepe volt a kőolajár emelkedésnek, illetve a jövedéki termékek adójának: a két tétel több, mint 3 százalékpontot tett hozzá az adathoz.
A forint árfolyama mennyit?
A forintgyengülés hatásának kibontakozása egy hosszabb folyamat, de a megfigyelés szerint ez kevésbé gyűrűzik be az árakba, mint korábban. Ennek a komoly inflációs hatását tehát nem látom.
Ami jelenleg az infláció szempontjából szerintem a legfontosabb, az az, hogy legutóbbi kamatdöntésével az MNB határozottan jelezte elkötelezettségét legfőbb mandátuma, az árstabilitás elérése és fenntartása mellett. Egy gazdasági válságból való kilábalás, gazdasági újraindítás szakaszában ez nem lehetett könnyű döntés. A pénzpiacok szempontjából mindenképp egy erős pozitív jelzés a jegybank részéről, hogy az elsődleges feladatának teljesítése érdekében kész lépni.
A kereseti adatoknál az a kritika éri gyakran a hivatalt, hogy nem veszi figyelembe teljes körűen a cégeket, például az öt főnél kevesebbeket foglalkoztatókat, valamint azt, hogy sokan részmunkából élnek. Így viszont torzít a statisztika, „szebbnek” mutatja a bérhelyzetet a valóságosnál. Mikor lehet teljes a mutató alapjául szolgáló számítás?
Több évtizedes gyakorlat, hogy – alapvetően praktikus okokból , elsősorban a mikrovállalkozások adatszolgáltatói terheinek csökkentése miatt- a legalább öt főt foglalkoztatók által jelentett kereseti adatok képezik a hivatalos átlagkereset számítás alapját. Ma már a NAV járulék adataiból ki lehet számítani a teljes nemzetgazdasági keresetadatokat is, ki is számítjuk, és minden releváns adat elérhető a honlapunkon, tehát a szokásos átlagkereset-jelentésen túl a teljes nemzetgazdasági, sőt, a mediánkereset is. Kérdés lehet persze, hogy a szürke vagy feketefoglalkoztatás a kisebb vagy nagyobb foglalkoztatók esetében fordulhat elő többször, ez is árnyalhatja azt, hogy melyik típusú statisztika írja le jobban a tényleges munkaerőpiaci helyzetet.
A különbség a kettő között egyébként közel sem akkora, mint ahogy azt némely baloldali politikai nyilatkozatban állítják. A valóságban csak mintegy 3 százalékos, azaz 10-12 ezer forintos eltérés van a kétféle módon számolt átlagbér között. Tudni kell továbbá, hogy a hivatalos KSH átlagkereset adat szolgál alapul egy sor ellátás, juttatás megállapításához, ezért egy módszertani váltás nem szándékolt változást okozna ebben a körben, s emiatt jogszabályok módosítását is igényelné.
