A csütörtöki Magyar Közlönyben jelent meg az állami sportakadémiákról szóló kormányrendelet, mely alapján egészen jól körvonalazódik a kormány elképzelése a hazai minőségi utánpótlás-neveléssel kapcsolatban. Orbán Viktor szűk egy hónappal ezelőtt utasította határozat formájában Kásler Miklós, emberi erőforrások minisztert a sportakadémiai rendszer feltételeinek kidolgozására. Ez a minőségi élutánpótlás-nevelést megalapozó tehetséggondozást, felkészítést és versenyeztetést segítené elő.
Az állami sportakadémia célja az lesz a rendelet szerint, hogy keretet biztosítson azoknak a fiataloknak, akik szeretnének részt venni a minőségi utánpótlás-nevelést biztosító képzésben. Az akadémiák azonban csak egy szűk korcsoport számára lesznek elérhetőek, a rendelet szerint a 15-19 évesek számára kiírt és szervezett versenyrendszerben segítenek biztosítani a versenyzési lehetőséget. Amellett, hogy sportszakmai segítséget nyújtanak (dopping-ellenőrzés, teljesítménydiagnosztika, táplálkozástudomány stb.), még élet- és sportbaleset-biztosítást is kötnek a sportolók javára. Az életkorból fakadóan a sportakadémiák segítik összehangolni az élsportot a tankötelezettség teljesítésével is, ám ez nem újdonság, hiszen eddig is volt kapcsolat a köznevelési intézmények, kollégiumok és az akadémiák között.
Ezek az állami sportakadémiák az utánpótlás-nevelés egyfajta csúcsszerveként fognak működni a rendelet alapján. Az önállóság mellett ugyanis - első körben 4 évre szóló - megállapodást köthetnek a sportegyesületek akadémiáival. A kézilabdában 6, a kosárlabdában legfeljebb 4, a labdarúgásban pedig legfeljebb 10 ilyen megállapodást köthet a miniszter, Kásler Miklós. Ezek a megállapodások két célt szolgálnak:
- egyrészt az utánpótlás-nevelés tárgyi és sportszakmai feltételeit, keretrendszerét egységesítik,
- másrészt újabb közpénzek áramolhatnak azokhoz az egyesületekhez, melyekkel megállapodás született.
A rendelet alapján ugyanis ezek a lényegében kiemeltté váló sportegyesületi akadémiák megkapják az "Államilag elismert sportakadémia" titulust, másrészt fenntartásukhoz, működésükhöz, sportakadémiai feladatok ellátásához költségvetési támogatást kapnak. Ez alól egyébként a határon túli sportszervezetek sem kivételek (ha már tízmilliárdok áramoltak az elmúlt néhány évben a határon túli fociba), tehát velük is megállapodást köthet Kásler Miklós. Mivel a belföldi egyesületek a TAO-rendszerben is igényelhetnek támogatást hasonló célokra, az az akadémia, mely megállapodást köt, vállalja, hogy a jövőben kizárólag ingatlanra irányuló tárgyi eszköz beruházás, felújítás céljából igényel TAO-t. Ennek ellenőrzésre lényegében a miniszter feladata lesz: az érintetteknek a sportfejlesztési programjukat előbb Kásler Miklósnak kell bemutatniuk.
Noha a sportakadémia rendszer egyelőre csak három sportágban kerül bevezetésre, azért a miniszterelnök kedvenc sportága, a labdarúgás most is kiemelésre került és előnyt élvez. A rendelet értelmében ugyanis - mely a kihirdetést követő napon, tehát péntektől lépett hatályba - a miniszter a kosárlabda és a kézilabda sportágban a sportakadémia részére a sportakadémiai feladatok ellátásával összefüggésben a 2020. január 1-jét követően felmerült kiadásokhoz nyújthat állami sportcélú támogatást . A labdarúgásban ugyanakkor visszamenőleges hatállyal is működik a dolog: azoknak a szervezeteknek, melyekkel december 20-ig megszületik a keretmegállapodás, a 2019. július elseje óta felmerüt költségekhez is adható állami támogatás.
A rendelethez csatolt indoklás szerint minderre azért van szükség, mert az akadémiák a mai állapot szerint jelentősen különböző anyagi erőforrásokkal rendelkeznek, emiatt pedig nem garantálható, hogy az akadémiák azonos és magas színvonalú szakmai munkát végezzenek. Magyarországon az akadémiák általában sportklubokhoz kötődnek, azok utánpótláscsapatait fogják össze. A komoly hagyományokkal rendelkező sportklubokhoz kötődés értéket képvisel, ezért sportklubhoz nem kötődő akadémia csak kivételesen támogatható. A szabályozás során a jogalkotó garanciákat állapít meg, amelyek megakadályozzák, hogy a sportakadémiai utánpótlásra szánt költségvetési forrásokat bármilyen más célra – ideértve a klub profi csapatát – lehessen felhasználni.
A jogalkotó fontosnak tartja, hogy az akadémiák sportklubjaikon keresztül folyamatos kapcsolatban legyenek a sportági szakszövetséggel. A rendelet alapján kötött keretmegállapodások egységesítik az akadémiák tárgyi, technikai és szakemberfeltételeit és az azok finanszírozásához szükséges összeget.
Összefoglalásként az állami sportakadémiai rendszer nem más, mint az utánpótlás-nevelés egyfajta központosítása, a kedvenc sportszervezetek kiválasztása és az állami források célzottabb elosztása. Pedig a sport és az utánpótlás-nevelés nem kevés pénzhez jutott az elmúlt évtizedben, korábbi összegzésünk alapján mintegy 170 milliárd forint áramlott az utánpótlás-nevelésbe 2011 óta, mellyel igazán nagy áttörést az elért eredmények alapján nem sikerült elérni. Így lényegében 10 év kormányzás és a sport stratégiai ágazattá minősítése után az eddigi adóforintok hasznosulásának éles kritikájaként értelmezhető az új rendszer kialakítása. Bár ezen a ponton jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vajon az ilyen fokú központosítás mennyire hozhat majd valós eredményt. Eddig sem a pénz volt a kerékkötő, sokkal inkább az alacsony színvonalú szakmai munka, a sportszakmai tudásbeli hiányosságok. A remélt siker már csak azért is kérdőjeles, mert az állami sportakadémia rendszer semmi új szakmai megoldást nem visz a jelenleg is működő rendszerbe: az adminisztratív kiemelések mellett mindössze újabb források biztosítását jelenti, esetleg a TAO-ból az érintett szervezetekhez vándorló adóforintok központosított elosztását. Ami az államilag elismert címet megszerző szervezet kötelezettségeit illeti, azok pusztán adminisztratív és anyagi jellegűek. Mint fentebb említettük: csak szűkebben vett célokra igényelhet TAO-támogatást, szoros kapcsolattartást kell vállalnia a szakszövetséggel, valamint rendszeres jelentést kell készítenie a miniszter számára.
A kormány és a miniszterelnök elégedetlensége így ma már nem lehet kérdéses. Külön izgalmas lehet - főleg a labdarúgás területén -, hogy mely akadémiákkal születik megállapodás, kik kapják meg az egyezségnek köszönhetően az "államilag elismert" státuszt. Logikusan következne, hogy a Magyarországon működő legnagyobb akadémiákkal születhet meg ez a megállapodás, úgy mint például az Illés Akadémia, az MTK, vagy a Debrecen akadémiája, ám nem kizárt, hogy valaki ki fog maradni a sorból. Tippünk szerint Felcsút ilyen fokú kiemelése szinte egyértelmű, egyáltalán nem zárnánk ki Kisvárdát sem, és mivel határon túli szervezetek sem esnek ki a pikszisből, még Mészáros Lőrinc horvát fociklubját és készülő akadémiáját Eszéken is esélyesnek látjuk erre a címre. Orbán Viktor ráadásul néhány héttel ezelőtt látogatta meg az eszéki fociklubot, ahol a további sikeres együttműködésről is beszélt.
Az állami sportakadémiai rendszer felállításának tükrében még nagyobb kérdést jelent, hogy ebbe az egészbe, hogyan fog beilleszkedni Mészáros Lőrinc nemrég létrehozott sportalapítványa, mely hasonló - átfogó jellegű - célokat tűzött ki maga elé a határon túli utánpótlás-nevelést illetően. Mint arról beszámoltunk, a 100 millió forinttal létrehozott Alapítvány a Kárpát-medence Sportjáért civil szervezet a Kárpát-medencében élők számára az amatőr és professzionális sportoláshoz, a rendszeres testedzéshez való jog érvényesülését támogatná az Alaptörvényben foglalt alapvető értékekkel összhangban. Ennek érdekében strukturális együttműködéseket szeretnének kialakítani, melynek keretében a tárgyi, létesítményi intézményi feltételeket is biztosítanák, előteremtenék.
