Orbán Viktor a minap félmillió emberről beszélt egy fórumon, ennyi újonnan érkező munkaerő kellene a gazdaságnak. Ebből mennyit igényel az építőipar? Több tízezret, méghozzá rövid távon. Kell a kétkezi munkás is, de leginkább a szakmunkás és a mérnök hiányzik. Az okok? A kiöregedés, a nyugatra vándorlás és a nagyon sovány belépő réteg. Utóbbira már adat is van: idén és jövőre a szakmából nyugdíjba vonulók száma meghaladja a munkaerőpiacra belépők számát mintegy 20 ezer fővel.
Új adatokkal várhatóan a jövő heti nagy szakmai konferencián fog jelentkezni az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ), amelyik már régóta kongatja a harangot, s a közelmúltban megint meghúzta a kötelet:
„Bővülhet a külföldi vendégmunkások száma, ahol elsősorban a szakképzett munkaerőre kell a hangsúlyt helyezni. Az építési ágazatban a nemzetközi munkaerőpiacon kell versenyben lenni a képzett munkaerőért. Rövid távon, így 2023-ban is, a jelenleginél is nagyobb figyelmet indokolt fordítani az unión kívüli, ún. harmadik országból érkező szakmunkások és mérnökök hazai foglalkoztatására.” - írták,
megtoldva azzal, hogy idén az erősödő piaci versenybe unión kívüli székhelyű vállalkozások is bekapcsolódnak. „A verseny tisztasága a jelenleginél nagyobb piaci ellenőrzést igényel”– szólt a kormánynak szóló megjegyzés, amit az építésgazdasággal kapcsolatos javaslatcsomagba tettek bele.
Külföldi, főleg romániai, szerb, ukrán és újabban ázsiai (török, vietnámi, mongol, fülöp-szigeteki) építőpari munkások már évek óta jelen vannak nálunk, jobbára nagyberuházásokon. Két példa: a Mol tiszaújvárosi projektjénél legkevesebb háromezer nem magyar, de még csak nem is európai, hanem ázsiai dolgozó serénykedett-serénykedik. A készülő Budapest-Belgrád vasútvonal bevallottan kínai cégek és emberek keze által valósulhat meg, csak az előkészületi munkák jutottak a NER-es cégeknek.
Ezek szerint a kormánynak egyszerre kell tehát bevonzania a külföldi munkaerőt és védenie a magyar tulajdonú építőipari vállalkozások érdekeit. Ha valódi piaci alapon működne minden az ágazatban, akkor egy szimpla árverseny alakulhatna ki. De ma sok beruházásnál nem ez a helyzet, a közbeszerzések többségét a NER-es cégek húzzák be.
A protekcionizmus érvényesüléséhez ki kellene rekeszteni a külföldi cégeket a közbeszerzésekből. Ugyanakkor mindenki tudja, hogy ez kijátszható, hiszen elég egy EU-ban alapított cég vagy annak megvétele és máris lehet indulni, méghozzá nyomott árakkal, ami versenyelőny lenne. Vélhetően erre célzott a szakszövetség, amikor az ellenőrzés fokozását sürgette a kormánytól.
Bérfeszültség is sújtja az ágazatot, a januárban megemelt minimálbér és bérminimum magával húzhatja a magasabb bérkategóriák emelését is. Az Opten szerint öt év után először csökkent, méghozzá majdnem 30 százalékkal az új cégek alapítása és megugrott a működők törlése. Utóbbi nem feltétlenül és kizárólag amiatt történt, mert nem bírták a bérversenyt, de nagyrészt ez lehet mögötte, persze főleg a kisebb vállalkozások esetében.
A szakszövetség felmérése szerint idén az építőipari vállalkozások átlagosan 16 százalék körüli bérfejlesztést terveznek. Azt is megjegyezte, hogy jelenleg egészségtelenül magas a segédmunkások és betanított munkások aránya az összes építőipari foglalkoztatott létszámon belül. A segédmunkások száma viszont jócskán apadhat, hiszen a megbízások már trend szerűen csökkennek, miközben a vállalkozások a szakmunkásokat és mérnököket feltétlenül szeretnék megtartani.
A szakszövetség aggodalmait nem feltétlenül osztja a segédanyagokat gyártó és forgalmazó olasz tulajdonú MAPEI Kft., amelyik rendszeresen felméri, hogy miként alakul a szakipari munkások felhozatala. A cég évek óta küzd a kóklerek ellen, idén is erős kampányt indított, bevezetett egy online szakemberajánló rendszert is.
A hét közepén nyilvánosságra hozott, most februárban készült összegzése szerint az egy évvel ezelőtti 138 napról 58 napra csökkent az átlagos várakozási idő egy-egy szakira. De azért ez a cég is megjegyezte: ha tovább csökken a kereslet, félő, hogy újra felerősödik a szakemberek kivándorlása. Pedig a munkadíjak már európai szinten vannak, négyzetméterenként 8636 forintot kérnek el átlagosan a szakemberek, és kétharmaduk további áremelést tervez idén.
A magyar építőipart forradalmasítani akaró Lázár János építési és közlekedési miniszter elé azonban mást is letett a szakszövetség. Például azt, hogy sokkal többet kellene figyelnie az oktatásra és képzésre. Az ÉVOSZ úgy fogalmazott, hogy a felnőttképzésben nehezen alakulnak ki azok a struktúrák, szervezeti műhelyek, amelyek megfelelő nagyságrendben tudnák segíteni a továbbképzést. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a munka dandárját néhány nagyobb kivitelező végzi, ők saját tanfolyamokat, akadémiákat szerveznek, amiket kiegészítenek a közösségi médiaplatformokra (Facebook, TikTok, Instagram) kitett oktató videókkal, illetve együttműködnek hazai egyetemekkel is.
