Romániában is piszkálja a szakértőket a lehetőség, hogy az ország pénzügyi stabilitásának becementezése érdekében be kellene vezetni az eurót. A jegybank elnöke is elmondta a véleményét.
Parlamenti szakbizottsági meghallgatásán Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnöke kijelentette, hogy a BNR jelenleg nem tartja megvalósíthatónak az euró bevezetését – vette át az Agerpres hírét a Maszol. A jegybank újabb mandátumra jelölt kormányzója elmondta, hogy Románia csatlakozása az euróövezethez akkor lesz lehetséges, ha sikerül a GDP három százaléka alá szorítani a költségvetési hiányt.
„Ha ez négy, öt vagy hét éven belül sikerül, valószínűleg akkor vezetjük be az eurót, korábban nem lehet” –
jelentette ki.
Véleménye szerint egy olyan ország, mint Románia, amelynek a bevételei nem érik el a GDP 30 százalékát, csak az adóelkerülés felszámolásával, az adókedvezmények minél nagyobb mértékű csökkentésével, és nem utolsósorban politikai akarattal tudja elérni a fejlesztési céljait. A deficit csökkentéséhez kombinálni kell a kiadások lefaragását a bevételek növelésével. Az utóbbi cél teljesítéséhez szerinte elengedhetetlen az adóreform, mert ez növeli a pénzpiacok bizalmát Romániában, és az ország olcsóbban juthat hozzá külföldi hitelekhez. Hozzátette még, hogy az adóreform politikai akarat kérdése, és választási évben nem lehet végrehajtani.
És mi a helyzet a magyar euróval?
Magyarországon sincs konkrét időpont az euró bevezetésére, amellett, hogy a feltételek teljesítése is kérdéses, a szándék sem egyértelmű. Erről még májusban született főszerkesztői jegyzet.
Az idézett jegyzetből kiderül, hogy pontosan mi kellene az euró bevezetéséhez. Ezek a következők:
1. Árstabilitás
Az eurót bevezetni szándékozó ország inflációs rátája legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb fogyasztóiár-indexet felmutató tagállamáé.
2. Rendezett és fenntartható államháztartás
Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az eurózónába igyekvő állam költségvetési hiánya nem haladhatja meg a GDP-je 3, míg a bruttó államadósság a 60 százalékát.
3. Kamatstabilitás
Ahhoz, hogy egy ország lecserélje a saját devizáját az euróra, a hosszú lejáratú kamatlába legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg az árstabilitás szempontjából három legjobb teljesítményt nyújtó tagállamáét.
4. Árfolyam-stabilitás
Az euróra aspiráló tagállamnak legalább két éven keresztül részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban (angol rövidítéssel: ERM II) anélkül, hogy pénznemének árfolyama erőteljesen eltérne az ERM II-ben alkalmazott középárfolyamtól, valamint, hogy pénznemének az euróval szembeni középárfolyamát ugyanebben az időszakban lejjebb szállítaná.