Jobban járnánk, ha előre készülnénk a következő járványokra nem csak gondolatban, hanem oltáskutatásban is, mondja ezt alapos elemzés után Dylan Matthews cikke a vox.com-on. Világos, hogy a Covid-19 egy nagyon kis létszámú fertőzött problémájából a világ problémájává vált néhány hónap alatt, és valójában éppen ez a veszélye minden esetleges fertőző betegségnek: minél lassabban reagálunk rá, annál hatékonyabb lesz, míg végül teljesen kicsúszik az irányításunk alól. Egy 2020 májusi kutatás azt állapította meg, hogy ha csak két héttel korábban vezetik be a távolságtartás szabályait márciusban például az Egyesült Államokban, akkor a halálozások 83 százaléka megelőzhető lett volna.
A kutatások alapján az oltás 1,1 millió életet mentett meg 2021 novemberéig, a hatékony kezelés pedig még többet, és bár a vakcinát különösen gyorsan kifejlesztették, az első egy évben nem tudták megállítani a vírus terjedésének exponenciális növekedését.
Vagyis érdemes volna fölkészülni a következő vírusra, mégpedig nem csak kórházi tervekkel, hanem előzetes vakcinakutatással éppen azért, hogy ne kelljen ismét egy évet várni, még ha kutatás szempontjából ez extra gyorsnak tekinthető eredmény is. Többek szerint a következő vírussal most kell felvenni a versenyt, akkor, amikor még nem is tudjuk, melyik lesz az.
Mert persze tényleg nem tudjuk, de a tudósoknak van elképzelése a lehetséges vírusfajtákról, amelyek tömeges fertőzöttséget és pandémiát okozhatnak.
A Covid előfutárai
A SARS- és MERS-vakcinák fejlesztésének például éppen pénzügyi akadályai voltak, a 2003-as kitörés után csak 2019-re fejlesztették ki a tesztverziót, és végül a vírus nem okozott pandémiát. Amennyiben pedig összehasonlítjuk például a HIV-vel, amelyik körülbelül 680 ezer embert ölt meg csak 2020-ban, könnyű amellett érvelni, hogy utóbbinak kell sokkal nagyobb támogatást adni. (15 milliárd dollárral támogatták az ezirányú kutatást 2000 és 2018 között, és bár a vakcina kifejlesztése nem sikerült, a tudósok állítólag felhasználták az immunrendszerről szerzett kutatásukat a koronavírus megértésében.)
Vannak viszont spekulációk, amelyek szerint egy jóváhagyott SARS- és MERS-vakcina a Covid első fázisában nagy segítség lett volna, tekintve, hogy ugyanarról a vírustörzsről van szó. Így alakult ki az az elképzelés is, hogy a pénzügyi kockázatok ellenére érdemes lehet több tucat vírus ellen oltást kifejleszteni, olyanok ellen, amelyek valószínűsíthetően egy nap világjárványt okozhatna, bár nyilván mindannyian nem fognak. Egyelőre ugyanis úgy tűnik, olcsóbb kifejleszteni 100 vírus ellen vakcinát, olyanok ellen, amelyeknek egy mutációja világjárványt okozhatnak, mint egy váratlanul beeső vírus esetében várni egy évet, amíg egy valóban használható oltással rendelkezünk.
Hogy is történne ez?
A vakcinafejlesztés általában három fázison megy keresztül a bevezetésig.
- 20-80 emberen tesztelik az oltást, hogy megtudják, biztonságos-e.
- 100-300 emberen tesztelik, figyelik a kialakult védelmet, így például az antitesteket.
- Többszáz és 3 ezer ember közötti mintán figyelik a hatékonyságát, továbbá olyan alanyokon is, akik veszélyeztetettebbek, mint az idősek, gyerekek, esetleg nők.
- Ez a fázis akkor történik, amikor az oltást már forgalmazzák, és a ritkább mellékhatásokra figyelnek, illetve a hatékonyságra a különösen kitett emberek között.
A javaslat pedig az, hogy az 1-2 fázist több, opcionálisan világjárvány-gyanús vírussal megcsinálják, hogy a kitörés esetén indulhassanak azonnal a harmadik fázissal. A Járványkészültségi Koalíció (Coalition for Epidemic Preparedness Innovations - CEPI) ma a vezető nemzetközi pandémiamegelőző szervezet, amely munkáját nagyjából 25, pandémiás potenciállal rendelkező "víruscsaládra" összpontosítja, míg a NIAID (National Institute of Allergy and Infectious Disease, Allergia és Fertőző Betegségek Intézete) a biológiai védekezés szempontjából fenyegető organizmusok vagy biológiai ágensek kiemelt listáját vezeti. Az Egészségügyi Világszervezet 2015-ben hat ismert vírustípust tartalmazó rövidített listát állított össze, amelyekkel foglalkozni kell, a NIAID pedig hét víruscsaládot célzott meg vírusellenes gyógyszerfejlesztésre.
"Egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy ezek a víruscsaládok a kutatás és az ellenintézkedések kifejlesztésének kiemelt célpontjai kell, hogy legyenek, mivel terjedési módjuk, súlyosságuk és bizonyítottan világjárványos potenciáljuk miatt jelentős fenyegetést jelentenek" - mondta el Judith Wasserheit, a globális egészségügy és orvostudomány professzora, a Washingtoni Egyetem Pandémiára való felkészültséggel foglalkozó szövetségének társigazgatója a Vox újságírójának.
Ja, még az infrastruktúra hiányzik
A nemzeti egészségügyi intézetek infrastruktúrájának fejlesztése és felállítása elengedhetetlen a felkészülés során, és ennek része, hogy meg kell teremteni az adatmegosztást a kórházakkal, és fel kell készülni arra, hogy akcióba léphessünk, ha a világjárvány kitör, továbbá kapcsolatba kell lépni a tesztidőszak résztvevőivel még mielőtt a járvány elindulna.
A Covid-19 kezelésekkel kapcsolatos legjobb és leggyorsabb kutatás a brit RECOVERY tanulmányból származik, amely a 2020 márciusi bejelentésétől számított hat héten belül megkezdte működését, és gyorsan tudott adatokat gyűjteni a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat kórházaiból.
A hatékony működés miatt a tanulmány gyorsabban azonosította az olyan kezeléseket, mint a szteroid dexametazon és a REGEN-Cov monoklonális antitest-kezelés, mint egyes, bevett forrásokból származó kutatások. Ebben szerepe lehetett a központosított brit egészségügyi rendszernek, amely az adatok központi elérését és felhasználását egyszerűvé tette. Ami Magyarországot illeti, kevés tudomásunk van arról, milyen adatokat hol tároltak és kivel osztottak meg, hiszen a járvánnyal kapcsolatban a lakossággal igen kevés adatot osztottak meg, és nem volt világos, vajon az egészségügyi intézmények mennyiben követik és képesek egyáltalán követni a Covidos betegek kórtörténetét, illetve van-e olyan rendszer, amelynek segítségével big data formájában következtetést lehet levonni az okok és következmények között.
A pénzkérdés
A dolog nehézsége, hogy nagyon kevés kormányzat rendelkezik annyi pénzzel, hogy ezt a fajta kutatást végigvigye, hiszen becslések szerint egyetlen vírus első és második fázisú tesztelése 20-30 millió dollárba kerülne. Emellett egy korábbi stádiumban meg kellene állapítani, hogy melyek pontosan a kutatás alá vonni kívánt vírusok. 100 vírusra kiszámítva ez a költség 3 milliárd dollár volna.
De ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai kongresszus mintegy 5,8 milliárd dollárnyi kiadást engedélyezett a Covid-19-válság kezelésére, amelynek túlnyomó része a világjárvány pénzügyi csapásának tompítására ment el, Biden pandémiás készültségi terve pedig 65,3 milliárd dolláros finanszírozást igényel a következő hét-tíz évben, arra juthatunk, az Egyesült Államoknak például talán megéri az a 3 milliárd dollár kutatásfejlesztés, amely azt szolgálná, hogy ne veszítsenek el egy évet, rengeteg életet, és ne kerüljünk egy gazdaság válság legmélyére a következő adandó alkalommal.
