Orbán Viktor kormánya 2021 őszén komoly kihívásokkal küzdött, hiszen az ellenzéki előválasztás idején úgy tűnt, ezúttal komoly kihívókká válhatnak. Eközben viszont a gazdasági problémák az infláció képében már kopogtattak, az erőteljesen dráguló üzemanyagok révén pedig a választópolgárok napi szinten is szembesültek ezzel. Erre válaszul született meg a hatósági árszabályozás, melynek keretében 480 forintban maximalizálták mind a 95-ös benzin, mind a gázolaj kiskereskedelmi árát.
A szakemberek kezdetektől fogva kritikával illették az átgondolatlannak tűnő intézkedést, mert feltételezhető volt, hogy komolyabb ármozgás esetén a benzinkutak csak rövid ideig lesznek képesek a veszteséget átvállalni. Emellett azt is felrótták, hogy szociális szempontok nem érvényesülnek, hiszen végső soron a feltételezhetően jobb módúakat hozták helyzetbe ezzel, akik többet használják az autójukat.
A tavaly novemberi bevezetést követően ugyanakkor kisebb fordulat jött az olajpiacon és decemberben és január első felében a kutakon a hatósági ársapka alatt is lehetett tankolni. A háborús feszültség, majd a fegyveres harcok megindulása azonban erre a termékre is hatott. Így az olaj tőzsdei jegyzése komolyabb mértékben drágult, ami értelemszerűen az árakban is kellett volna, hogy jelentkezzen. Ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor a drágulás érvényesült is, hiszen a nagykereskedelmi árak pillanatok alatt elérték, majd meg is haladták azt a szintet, amelyen a kötelezett benzinkutak az autósoknak adhatták az üzemanyagot.
Ez pedig már februárban elhozta a hatósági árnál az első krízishelyzetet. Azt a kormány is gyorsan felmérte, hogy a nyitva tartásra kötelezett kisebb kutak tartósan nem fogják tudni átvállalni a veszteséget. Így józan paraszti logikával látható volt, hogy a következő megoldások lehetségesek:
- a hatósági ár elengedése, a piaci ár visszavezetése
- megtartani a hatósági árat és hagyni a kutat tömeges csődjét
- valahogy kompenzálni a benzinkutakat.
Mivel másfél hónappal a választások előtt voltunk, ezért politikai szempontból az első két lehetőség nem volt igazi opció, maradt tehát a harmadik, amelyre ismét csak egy furcsa megoldás született. A kormány ugyanis nem akart magára terhet venni, így február végén bevezette a hatósági nagykereskedelmi árat is, vagyis az importőrök, illetve a magyarországi finomítói kapacitással rendelkező Mol számára is kötelezővé tették, hogy a kutakat maximum 480 forintos üzemanyaggal lássák el.
A kormány talán úgy gondolta, hogy ezzel a lépéssel kihúzzák a választásokig, majd azt követően valahogy kimásznak belőle. Az elsőre jó ötletnek tűnő intézkedés ugyanis megásta az árstop sírját és csak az volt a kérdés, hogy meddig lehet életben tartani a rendszert. A hazai piacot ugyanis 70 százalékban látják el a százhalombattai finomítóból, 30 százalék pedig import termék.
Az az első perctől egyértelmű volt, hogy a nagykereskedelmi árszabályozással gyakorlatilag megszűnik a behozatal, hiszen egyetlen olyan cég sem lesz, amely azért hoz be üzemanyagot, hogy veszteséggel értékesítse. Érdemes megjegyezni, hogy papíron ugyan a Molnak is terhet jelentett ez, ám a háború miatt számos ország és vállalat lemondott az orosz olajról, a csökkenő kereslet pedig komoly áreséshez vezetett, így az Európában irányadó Brenthez képest nagyjából 30 százalékkal olcsóbban veszi az Ural típusú olajat a magyar nagyvállalat. Ez pedig lehetőséget biztosított számukra, hogy a szabályozás ellenére is rekorderedményt érjenek el.
Az intézkedés bejelentésekor azonban a Mol első embere, Hernádi Zsolt eljátszotta a rá kiosztott szerepet és magabiztosan kijelentette, hogy a társaság egymagában is el fogja látni a magyar piacot. Pedig vélhetőleg a cégvezető sejtette, hogy problémák lesznek, hiszen a külföldi fuvarozók éltek a magyar kormány ajándékával és a tranzitútjaikon nálunk tankoltak, de a személygépkocsik esetén is elpörgött a benzinturizmus. Ezek miatt pedig március elején hozzá kellett nyúlni a rendszerhez, akkor kizárták a 7,5 tonnánál nehezebb tehergépjárműveket, ahogy a külföldi rendszámú 3,5 tonnánál nagyobbakat is.
Az újabb kétharmados Fidesz győzelmet hozó áprilisi választások után pedig a Mol vezetői minden megszólalásukban az árstop kivezetését szorgalmazták. Jelezve, hogy előbb-utóbb ellátási problémák lesznek a magyar piacon. Ez nem történt ugyan meg, hiszen ügyvivő kormányként a leköszönő kabinet meghosszabbította a hatósági árak rendszerét, ám később ismét szűkítették az igénybe vevők körét. Előbb ugyanis az összes külföldi rendszámú autót zárták ki, majd később a magyar rendszámú cégautókat is.
Ennek ellenére előre láthatóak voltak a problémák, hiszen a Mol azt közölte, hogy előbb augusztusban, majd októberben is lesz egy komolyabb karbantartás a Dunai Finomítóban, amikor a maximális kapacitás töredékén fog az üzem működni. Ráadásul nem csak a magyar társaságnál voltak ilyen gondok, hanem az OMV-nél is, ennek érdekében a kormány a stratégiai tartalékokból nagyobb mennyiséget szabadított fel.
Amikor azonban az októberi karbantartást követő újraindításnál műszaki problémák léptek fel, akkor egyre látványosabb volt a probléma. A Mol ugyanis leállította számos, a saját hálózatán kívüli kút ellátását. Ezek a töltőállomások ideig-óráig ugyan tudtak működni, ám a készleteik leapadását követően csak azért tartottak nyitva, mert törvény kötelezte őket erre, de tankolni nem lehetett náluk.
Talán nem meglepő, hogy az autósok ezért a Mol kutaknál próbáltak tankolni. Nem kell hozzá különösebb logika, hogy belássuk, ha a korábban a piac nagyjából 35 százalékát lefedő olajtársaság nem fogja tudni kiszolgálni a rájuk omló tömeget. Nem is kellett hozzá sok idő, hogy a legsötétebb hiánygazdaságokat idéző sorok alakuljanak ki a benzinkutaknál november utolsó napjaitól.
Ugyan a Kormányinfón Gulyás Gergely magabiztosan mondta a problémák láttán is, hogy fenntartható az árstop, ahogy a Kossuth Rádióban maga Orbán Viktor is hasonlóképpen nyilatkozott. Ennek ellenére egyértelmű volt, hogy már csak az volt a kérdés, hogy a kormány mikor kapitulál és engedi el az árstopot az üzemanyagok esetén.
Miután korábban hónapokon keresztül ment az agymosó propaganda az elhibázott brüsszeli szankciókról, amivel megpróbálták Orbán Viktorék a saját hibás gazdaságpolitikájukat magyarázni, kapóra jött, hogy december 5-én életbe lépett az orosz nyersolaj importjára vonatkozó uniós korlátozás. Ez alól ugyan a magyar kormány felmentést kapott, és saját bevallásuk szerint továbbra is zavartalanul érkezik a Barátság vezetéken az alapanyag, mégis az életbe lépő szankciókat okolták, és arra hivatkozva vezették ki az üzemanyagok árszabályozását.
Érdekességként megjegyezhetjük, hogy a propaganda beszélő fejei a szankciók életbe lépése előtt igen sötét jövőt festettek, azt feltételezve, hogy az orosz olaj kiesése miatt Európa-szerte komoly ellátási problémák lesznek, és ahol lesz benzin ott aranyáron fogják azt adni. Nos az oroszbarát kommentárok nagyobbat nem is tévedhettek volna, hiszen az Ural árfolyama beszakadt, 55-60 dollár körüli szinten kereskedtek vele decemberben.
Mindez azt jelenti egyébként, hogy ezt alapul véve még a jelentősen gyengülő forintárfolyam ellenére is a hatósági ár alatt lehetne tartani a hazai kiskereskedelmi árakat. A feltételes mód azon túl is indokolt, hogy a gyakorlat megmutatta: a Mol nem tudja önállóan ellátni a magyar piacot. Az is komoly akadályt jelent ugyanis, hogy a Brent és az Ural közötti árkülönbséget az állam gyakorlatilag teljesen elvonja, a hatósági ár megszüntetésekor ugyanis a tavasszal 25 százalékról induló, majd 40 százalékra feltornászott adókulcsot 95 százalékosra emelte. Így miközben az autósok komoly áremeléssel szembesültek, az állam nem csak nagyobb áfával és a szintén megemelt fogyasztási adó révén kaszált nagyot, hanem ezzel a tétellel is százmilliárdokkal hizlalták a büdzsét.
