A beszállítónak folyamatosan fiókokat kell biztosítania a vásárló számára az olyan tengerentúli közösségi platformokon, mint a Twitter és a Facebook – az elvárt biztosított fiókmennyiség közösségi oldalanként nagyjából 300-300. A projekt rendkívül időérzékeny.
Ezt a beszerzési kiírást a sanghaji rendőrség kiberügyekkel foglalkozó osztálya tette közzé idén májusban, a hivatalosan „közvélemény-menedzseléssel” foglalkozó projektbe a versenyszféra cégeinek jelentkezését várták – derül ki a New York Times cikkéből. A jelentkezők köre önmagában egyáltalán nem meglepő, hiszen az ország techcégei régóta asszisztálnak a belföldi vélemények formálásához – a kínai propagandagépezet azonban mostanában a tengerentúlon is terjeszkedik.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
A sanghaji rendőrség több száz kamuprofilt vásárolt, ez pedig önmagában egyáltalán nem egyedi, hiszen az ehhez hasonló bothálózatok az elmúlt két évben jelentősen közrejátszottak abban, hogy az online térben egyre inkább Kína barátabbá vált a diskurzus. Felhasználták ezeket például arra, hogy a kormányzathoz kötődő személyek jelentős internetes követőtábor növekedést írhassanak jóvá, vagy arra is, hogy több, a kínai állampártot kritizáló felhasználót kamuprofilok tömegeivel támadjanak meg.
A Facebook nemrég több mint ötszáz profilt tiltott le azért, mert Wilson Edwardsra, egy állítólagos svájci professzorra hivatkozva azt terjesztették, hogy az Egyesült Államok akadályozza a koronavírus-járvány eredetének kivizsgálását.
A kínai állami média mindezt tényként vette át, holott a pekingi svájci nagykövetség azt közölte, hogy Wilson Edwards nem is létezik.
A Facebook tömeges törlése jó példa arra, hogy a kínai állami botnetek sokszor túlságosan könnyedén felismerhetők voltak, hiszen kevés organikus követővel rendelkeztek, ráadásul viszonylag kevésszer érintkeztek a valódi felhasználókkal. Bár az egyszerű kamuprofilok arra megfelelőek, hogy a követőszámot növeljék, a kínai államnak nagyra törőbb tervei vannak. Ahogy az a sanghaji rendőrség részletes hirdetéséből kiderült, a hatóság olyan profilokat keres, amelyek valódi követőkkel is rendelkeznek, mivel ezekkel könnyebben befolyásolható a közvélemény, ráadásul az is kevésbé valószínű, hogy a techóriások kamuprofilok és álhírek ellen folytatott harcukban lecsapnak ezekre a felhasználókra.
Az internetrendőrség új babérokra tör
Az elmúlt években az internetes cenzorok szorítása egyre fojtogatóbbá vált, elég csak arra gondolni, hogy 2018-ban a „nagy kínai tűzfalat” kijátszó, de belföldön élő felhasználókat vadászták le, és töröltették a profiljaikat. A következő célpontot az országon kívül élő, de kínai állampolgársággal rendelkező, kormánykritikus internetezők jelentik: őket akár a Kínában élő családtagjaik megfenyegetésével vehetik rá államellenesnek ítélt posztjaik törlésére.
A propagandakampányokban az álprofilokat jellemzően arra használják, hogy az állami médiához és a kormányzathoz köthető felhasználók posztjain növeljék az interakciókat, így elősegítve azt, hogy a portálok algoritmusai könnyebben felkapják a posztokat. Az elmúlt hetekben erre a legjobb példa a volt miniszterelnökhelyettest nemi erőszakkal megvádoló, majd botrányos körülmények közt a nyilvánosság elől eltűnő/eltüntetett Peng Suaj teniszező esete, aki a kínai állami média közlése szerint egy pillanatig sem volt veszélyben, és szabadon járt-kelt az országban – az erről szóló posztok nem meglepő módon jelentős népszerűséget élveztek a megkérdőjelezhető hitelességű felhasználók körében.
A propaganda mindezek mellett még egy újabb irányba is terjeszkedik, és ez egyáltalán nem meglepetés, hiszen minden tapasztalat azt mutatja, hogy a vizuális tartalmak népszerűsége folyamatosan nő a közösségi média felhasználóinak körében.
Egy, a New York Times birtokába jutott dokumentum bizonyítja, hogy az álprofilok a hasonló tartalomgyártásban is részt vesznek - az internetrendőrség novemberben videókészítési szolgáltatásokat is vásárolt, a szerződés szerint a cég havonta legalább húsz videót szállít majd le.
Ez azonban még nem minden, hiszen az év elején az ujgur kisebbség tagjait az átnevelőtáborokban látszólagosan boldognak mutató propagandavideók a Kínai Kommunista Párthoz köthető információs kampányban is központi szerepet kaptak.
Három héttel azután, hogy a sanghaji rendőrség közzétette a kiírást, egy Shanghai Cloud Link nevű cég ajánlata lett a nyertes. A mindössze 20 alkalmazottal dolgozó cég a bemutatkozó dokumentum szerint okosvárosokkal és kormányzati digitalizációs eszközökkel foglalkozik. A sanghaji kiírás azonban csak egy csepp a tengerben, helyi kormányzati és rendőri szervek is egyre jelentősebb erőforrásokat költenek arra, hogy befolyásolják a tengerentúli közösségi médiát, és a trollsereg végzi a munkát. Egy biztos – a kínai propagandagépezetnek nincsen túl nehéz dolga abban a világban, ahol a koronavírus-járvány és az oltási kampányok sokakat jelentősen fogékonyabbá tettek az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre.
