A magyar turisztika illetékesei sokáig cáfolták, hogy a balatoni szálláshelyek kihasználtsága visszaesett volna. Rendre azzal érveltek, hogy a korábbi statisztikákkal összevetve nem romlott a helyzet, csakhogy az adatok gyűjtésének és feldolgozásának módszertana időközben megváltozott, így gyakorlatilag az almát a körtével hasonlították össze. Ebben a kérdésben az eltérő adatsorok miatt nehéz igazságot tenni, ugyanakkor, aki járt a tóparton, az rendre azt tapasztalhatta, hogy hétköznapokon a korábbi évekhez képest szinte csak lézengenek az emberek a strandokon, de még a hétvégéken szokásos „mint a heringek tempó” helyett is csak elviselhető tömeggel lehetett találkozni.
Ebben számos ok játszhat szerepet, így többek között az is, hogy a Covid-járvány után immár egyre többen indulnak ismét útnak és szeretnék a szabadságukat a tengerparton tölteni. Sokan vannak ugyanakkor, akik reáljövedelme érezhetően csökkent – a legutóbbi statisztikák szerint júniusban éves szinten átlagosan 3,4 százalékkal esett vissza ez a mutató –, így kétszer is meggondolják, hogy mire költsenek.
A balatoni nyaralás pedig nem olcsó mulatság, akár a közösségi médiában is gyakran találkozhatunk olyan képekkel, amelyek meghökkentő árakról tanúskodnak. Az Mfor Üzemanyagár-figyelő ezen a héten nem azzal foglalkozik, hogy mennyire indokoltak a balatoni árak, ugyanakkor a szálláshelyek vagy az étkezés kifizetésekor valóban mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki a magyar tenger partján töltené a szabadságát. Így sokakban felmerül, hogy akkor talán érdemes lenne elutazni az Adriára.
Az összevetés nagyon nehéz, hiszen még az azonos besorolású szálláshelyek között adott országban is komoly minőségi különbség lehet, pláne egy magyar és egy horvát összehasonlításában. Az ételeknél is érdemes óvatosnak lenni, mert nem mindegy, hogy mit és milyen helyen fogyasztunk, legyünk akár a Balatonnál, akár Horvátországban, nagy lehet a szórás az árakban. Ha könnyen és jól összehasonlítható élelmiszereket vetünk össze, például pizzát vagy fagylaltot, akkor azt mondhatjuk, hogy azok hasonló ársávban mozognak a tengerparton és a tóparton.
Van ugyanakkor két olyan termék, amelyek teljesen homogének és ezért mindenféle további magyarázat nélkül egymás mellé lehet tenni az áraikat, az a benzin és a gázolaj. Ezeknél ugyanis nincs különbség, egységes szabványok alapján kerülnek forgalomba. Érdemes tehát megnézni, hogy ezek árai hogyan alakulnak a két országban. Az Mfor Üzemanyagár-figyelő ezúttal erre fókuszál.
Ha megnézzük, hogy az árstop eltörlése óta hogyan alakult a gázolaj ára, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar árak kilőttek, és januárban jócskán meghaladták a horvátországi kutaknál fizetendő összeget. Februártól viszont szűkült a különbség, sőt voltak olyan időszakok is, amikor minimális mértékben itthon olcsóbban lehetett tankolni. Májusban aztán ismét jelentős differencia alakult ki, amikor jóval magasabb árakat láthattunk a magyar kutaknál. Július közepén viszont ismét összeértek az árak, és azóta csak kisebb különbség figyelhető meg a két ország gázolaj-áraiban.
A benzin esetén ellenben folyamatosan és egyértelműen drágább a tankolás Magyarországon. Július közepén volt a legkisebb az árkülönbség, az utóbbi időszakban viszont újra nőtt a differencia. Ha tehát valaki mégis a horvát tengerpart mellett döntene, és a nyár végén még csobbanni szeretne, akkor nem érdemes a határ magyar oldalán tankolni.
Az árkülönbség leginkább az áfakulcsokkal magyarázható, a Magyarországon alkalmazott 27 százalékos mérték az Európai Unióban a legmagasabb, ami értelemszerűen a fogyasztói árakban is jelentkezik.
A magyar árak egyébként nemcsak a horváthoz képest magasabbak, de jellemzően a régió más régiós országaival összevetve is. Egy hete arról írtunk az árak összehasonlítása kapcsán, hogy Ausztriában Magyarországhoz hasonló árakat láthatunk, miközben a jövedelmek között óriási a különbség.
Az árak akár a gázolaj, akár a benzin esetén csak minimális mértékben változtak a héten, igaz az alapterméknél, az olajnál is csak minimális mozgást láthattunk, így a finomított terméke stabilitása nem meglepő. A szakértők szerint rövid távon az amerikai jegybank üzenetei és a kínai gazdasági adatok meghatározóak lehetnek. Cikkünk megjelenése után megszólal a Fed elnöke, Jerome Powell, aki beszédben kiemelheti, hogy ébernek kell maradni, mivel bár az infláció gyors ütemben csökkent az Egyesült Államokban, továbbra is fennállnak felfelé mutató kockázatok, melyek közül kiemelheti a feszes munkaerőpiacot, illetve az emelkedő olajárakat. Az ázsiai ország kapcsán pedig az a vélekedés, hogy a kínai GDP változásának ugyan nincs nagy közvetlen hatása a fejlett országok gazdasági kilátásaira, egy jelentős gazdasági visszaesés az energiahordozók piacán keresztül megváltoztatná az inflációs pályát világszerte.
