A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb munkanélküliségre vonatkozó statisztikái szerint minimális változás történt csupán a munkaerőpiacon szeptemberben. Az év kilencedik hónapjára vonatkozó modellbecslés adata enyhe javulást mutatott (3,9 százalék). Eközben a hivatalos, háromhavi mozgóátlagos felmérés munkanélküliségi rátája változatlanul 4,1 százalék maradt. Ez alapján a munkanélküliek száma a két statisztika alapján megközelítőleg 190-200 ezer fő közé tehető – áll Virovácz Péternek a kommentárjában. Az ING vezető elemzője rámutat, hogy a munkanélküliségi mutatók még mindig érdemben meghaladják az egy évvel korábbi szintjüket. Ugyanakkor annak fényében, hogy a magyar gazdaság összteljesítménye továbbra is gyenge (még úgy is, ha az alapvető várakozás, hogy a harmadik negyedéves GDP adat alapján vélhetően a technikai recesszió időszaka véget ért), összességében a friss munkaerőpiac adatsor nagyon is kedvezőnek tekinthető – véli a szakember.
A havi adatokat vizsgálva talán a legfontosabb változásnak azt látja, hogy a gazdaságilag inaktívak száma érdemben, mintegy 47 ezer fővel csökkent, ezzel párhuzamosan pedig 45,5 ezer fős növekményt mutatott az aktívak száma. A munkaerőpiacra belépők ugyanakkor egyből el is helyezkedtek, hiszen egy hónap alatt itt szűk 50 ezer fő volt a növekmény a foglalkoztatotti létszámban, és munkanélküliek száma kis mértékben, közel 4 ezerrel csökkent. Mindezek alapján Virovácz arra következtet, hogy elsősorban szezonális és technikai hatások húzódhatnak meg a változások mögött. Aligha gondoljuk – írja az elemző –, hogy egy hónap alatt ténylegesen megvalósult egy ilyen mértékű munkaerőpiaci átáramlás. Már csak annál is inkább, mivel a szeptemberi mutatók összhangban vannak a június-júliusban látottakkal. Vélhetően tehát a munkaerőpiac augusztusi gyengülése tekinthető anomáliának – fűzi hozzá.
Mindezek alapján tehát a munkaerőpiaci mutatók enyhe változását Virovácz nem tartja érdemi információt hordozónak. Az ING szakártője szerint a kép általánosságban nem változott a magyar munkaerőpiac helyzetéről. Ez pedig továbbra sem más, mint a teljes foglalkoztatás közeli állapot és az állandósult munkaerőhiány.
A vezető elemző a következő egy-két hónapban hasonló volatilitásra számít a munkanélküliségi rátában, miközben strukturális változással nem kalkulál. Úgy véli,
a vállalatok továbbra is ragaszkodnak a munkaerő megtartásához, hiszen az elmúlt évek sokkjai alatt megtapasztalták, hogy egy általános munkaerőhiánnyal jellemezhető gazdaságban egy fellendülési időszakban meglehetősen nehéz bővíteni a munkaerő-állományt.
Márpedig a magyar gazdaság egy fellendülési szakasz küszöbén áll – amennyiben sikerül az inflációt visszaterelni a célra és közben az uniós források lehívása is segíti a gazdasági teljesítményt – mutat rá Virovácz Péter.
Az ING szakembere a legnagyobb munkaerőpiacból táplálkozó kockázatnak továbbra is az inflációt látja. Mint fogalmaz, az eddigi magas infláció és a kormányzati szándék a pozitív reálbérek elérésére a vállalatokat magasabb béremelés irányába tolhatja. Ugyanakkor kérdésként fogalmazza meg, hogy a külső inflációs sokkok mellett ezt a béremelést a vállalatok ki tudják-e majd gazdálkodni újabb áremelések nélkül. Kalkulációi szerint a most várt 10 százalék körüli 2024-es bérnövekedés mellett szükség lesz 2-3 százalékos hatékonyságnövekedésre is a vállalatok részéről, hogy el lehessen kerülni az ár-bér spirált. Virovácz szerint bizakodásra ad okot, hogy
az idei év végén átárazodó energiaszerződések költségcsökkenéssel kecsegtetnek, így talán több lesz a vállalatok mozgástere a bérek emelésére áremelési kényszer nélkül.
Továbbá a csökkenő, de még mindig magas kamatkörnyezet is ösztönözheti a még hatékonyabb beruházások szelekcióját – fűzi hozzá. Úgy látja, hogy amennyiben a fogyasztás sem robban be az infláció érdemi csökkenése mellett (az ING Bank csupán lassú helyreállással számol), úgy vélhetően a kereslet lassú növekedése is gátat szabhat majd az árak újbóli gyors emelésének. Az ár-bér spirál kockázata tehát továbbra is jelen van a feszes munkaerőpiac miatt, ugyanakkor jelenleg jó esély látunk arra, hogy ez elkerülhető legyen – zárul az elemzés.
Horváth András, az MBH Bank vezető elemzője is arra mutat rá kommentárjában, hogy a hazai foglalkoztatottsági szint továbbra is csúcsközelben tartózkodik – amit a nyári szezonalitás is segít –, miközben a munkaerőpiacra visszatérők számának növekedése miatt az aktivitás is rekordmagasságba kerül, megközelítve az 5 millió főt. A szakértő az őszi hónapokra ismét kismértékben 4 százalék alá csökkenő munkanélküliségre számít a jelenlegi folyamatok alapján, és úgy látja, az idei éves átlagos ráta pedig 3,8 százalék lehet, ami a munkaerőpiacilag aktívak között gyakorlatilag teljes foglalkoztatást jelent. Így a mérsékelt recessziós és magas kamatkörnyezet mellett is igaz marad, hogy a teljes foglalkoztatottság közelében áll a hazai piac, aminek egyik oka, hogy
a két évvel ezelőtti helyreállási problémákból kiindulva igyekeznek megtartani a bevált munkaerőt a piaci szereplők, és átmenetileg vállalhatják a kapun belüli munkanélküliséget is,
ami egyben azt is jelzi, hogy a piaci szereplők is egy rövid ideig tartó, átmeneti visszaesésre számítanak.
Az MBH Bank elemzője azt is aláhúzza, hogy ezzel együtt az extenzív, vagyis a munkaerőpiac mennyiségi bővülésének határaihoz érve a vállalatok a hatékonyság, a képzés és a termelékenység növelésének irányába fordulhatnak – amit az egyéb költségek megugrása is indokol –, ami pozitív fejlemény a teljes nemzetgazdaság szempontjából.
Horváth szerint a magyar munkaerőpiac továbbra is stabil és egyben új csúcsra is ér – hasonlóan a fejlett gazdaságokban tapasztalhatóhoz –, a nyári hónapokban tovább növekedett a foglalkoztatottak száma, vagyis a negatív belső és külső tényezők nem gyakorolnak hatást a 4,7 millió fő feletti történelmi foglalkoztatottsági szintre. Ez a többi fejlett gazdasággal egyetemben némi meglepetésre ad okot – véli –, mivel a jelentősebb ideje tartó erőteljes kamatemelések ennek az ellenkezőjét céloznák az inflációs célok elérése érdekében. Kiemeli, hogy eközben az aktivitás is új csúcsokra ér, mivel láthatóan
az inaktívak is egyre inkább visszatérnek a munkaerőpiacra az inflációs környezet következtében,
így a foglalkoztatás bővülésével párhuzamosan a munkanélküliség is emelkedett minimálisan. Az ukrajnai háború, az energiaárak tavalyi megugrása, az erőteljes kamatemelések reálgazdasági hatásai és a globális recessziós jelek egyelőre csak minimálisan jelentkeztek a munkaerőpiaci folyamatokban, ami kedvező hír a hazai piac ellenállósága szempontjából – véli Horváth András.
Az elemző rámutat, hogy a munkaerőpiaci feszesség továbbra is magas, sőt még növekedett is, a 80 ezret elérő bejelentett betöltetlen álláshelyek száma alapján továbbra is erős kereslet mutatkozik a munkaerő iránt. Szerinte továbbra is a legakutabb kérdés, hogy az ár-bér spirál tartóssá válását és a profitok megugrását okozó áremeléseket, illetve a várakozások beragadását megakadályozni igyekvő jegybankok mikor tudnak immár érdemben hűtő hatást kifejteni a munkaerőpiacokra a fejlett gazdaságokban, de szerinte érdemes megjegyezni, hogy a munkaerőpiacok reakcióideje kifejezetten lassú, a beálló reálgazdasági változások 9-12 hónapos késéssel jelenhetnek meg a munkaerő iránti keresletben. A továbbra is erős munkaerőpiaci kereslet egyben erősíti az aggodalmakat, hogy a 2 százalékos jegybanki inflációs célokhoz való visszatérés és a várakozások ilyen szintű csökkenése mikor következhet be, és mindez megvalósulhat-e puha landolással, vagyis erőteljesebb recesszió nélkül vagy esetleg olyan hosszan lesz szükséges a historikusan magas kamatokat fenntartani, hogy ez nem fog tudni megvalósulni – teszi fel az égetően fontos kérdéseket az MBH Bank szakértője.
Végül Horváth megjegyzi, 2023 harmadik negyedévében továbbra bővülő képet mutatott a hazai munkaerőpiac szektorális bontásban is. A mezőgazdaságban 12 ezer fővel nőtt a létszám, a feldolgozóiparban 5 ezerrel, az építőiparban 13 ezer fővel, a piaci szolgáltatások területén 13 ezerrel nőtt, a közszolgáltatások területén pedig ezer főn belül bővült a foglalkoztatotti létszám az előző év azonos időszakához képest.
Horváth Diána, a Makronóm Intézet makrogazdasági elemzője a foglalkoztatottsági adatokra reflektálva arra mutat rá, a háromhavi mozgóátlag alapján is nőtt a foglalkoztatottak száma úgy havi, mint éves alapon, vagyis a foglalkoztatás hazánkban továbbra is magas szinten áll. Kiemeli viszont, hogy területi bontást tekintve tapasztalhatók különbségek: míg a Nyugat-Dunántúlon 2,4 százalékkal növekedett, addig a Dél-Dunántúlon 1,4 százalékkal mérséklődött a foglalkoztatottak száma.
A külföldön dolgozók számára kitérve azt úgy értékeli, hogy tovább emelkedett az év kilencedik hónapjában is, 18 ezer fővel éves alapon, létszámuk azonban változatlanul a koronavírus-járvány előtti szint alatt alakul. A közfoglalkoztatottak száma továbbra is mérséklődést mutat, vagyis egyre többen tudnak körükben elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon – teszi hozzá Horváth Diána.
A munkanélküliségi rátát a Makronóm Intézet elemzője úgy értékeli, hogy az 2023 szeptemberében az előző havinál 0,1 százalékponttal alacsonyabban, 3,9 százalékon alakult, míg a háromhavi mozgóátlagot tekintve éves alapon 0,4 százalékpontos növekedés történt és a ráta 4,1 százalékot tett ki. A legmagasabb munkanélküliség a Dél-Dunántúli régiót jellemezte 6,8 százalékkal, míg a legalacsonyabb munkanélküliségi rátát a fővárosban mérte a hivatal, 1,9 százalékot – részletezi az adatokat. Horváth Diána szerint
a munkanélküliség növekedése mögött változatlanul a gazdasági aktivitás fokozódása áll, vagyis a megélhetési költségek növekedése miatt egyre többen keresnek állást.
A szakértő összegzése szerint a foglalkoztatás tehát a gazdasági nehézségek ellenére stabilan magas szinten alakul, ezt támogatja a hazánkat jellemző munkaerőhiány is. Ez azért is kedvező – magyarázza –, mivel a magas foglalkoztatási szint fenntartása fontos feltétele a gazdasági visszaesés mérséklésének az idei évben és a gazdasági növekedés visszatérésének jövőre, tekintve, hogy a fogyasztás az eddig tapasztaltnál nagyobb visszaesést mutatott volna, amennyiben a lakosság nem csak a reálbérek csökkenésével, hanem az elbocsátások miatti nominális jövedelem kiesésével is szembesültek volna.
