Még a múlt héten kezdődött, de ma már az egész világsajtó, így a magyar is attól hangos, hogy egyre durvább benzinkrízis kényszeríti térdre Nagy-Britanniát. A Brexit miatt nem maradt már elég kamionsofőr az országban, hogy a tartálykocsikkal kivigye az üzemanyag-utánpótlást a töltőállomásokra, ezért a legnagyobb üzemeltetők sorra zárják be a kútjaikat, miközben a még nyitott egységeknél pánikvásárlók óriási kocsisorai kígyóznak. Mindezt úgy, hogy az üzemanyagárak hétfőn nyolcéves csúcsra lőttek ki az országban.
A helyzet mára odáig fajult, hogy a brit kormány arról döntött: különleges munkavállalói vízumot ad ötezer külföldi kamionsofőrnek, de mivel azok kiosztása csak október elején kezdődik, Boris Johnson már a hadsereget is készenlétbe helyezte, hogy a tartálykocsi-vezetésre kiképzett katonákkal oldja meg a kutak töltését, ha tényleg minden kötél szakad.
A benzinhiány nemcsak a "hétköznapi" embereknek probléma, akik üres tank esetén, mondjuk, nem tudnak elkocsikázni a hétvégén egy másik városba, hogy idegenben drukkoljanak a focicsapatuknak, de olyan fontos dolgozók munkáját is ellehetetleníti, mint mondjuk a postások, akik már az utolsó naftacseppekkel hajtják a küldeményszállító autóikat, vagy az olyan konkrétan létfontosságú munkásokét, mint az egészségügyi dolgozók. Utóbbi szektor szakszervezetei már napokkal ezelőtt felhívták a figyelmet, hogy a mentőautók is benzinnel mennek, és ha az nincs, akkor se a betegeket, se a transzfúziós vért, se semmit nem tudnak elszállítani a kórházakba.
Hogy a normális és biztonságos élet fenntartásáért talán a legtöbbet tevő emberek számára pontosan mennyire égető a krízis, azt a Guardian mutatta be: megkértek három létfontosságú dolgozót, egy házi gondozót, egy orvost és egy szociális munkást, hogy mondják el, mit tapasztalnak a benzinkrízis hatására a munkájukban és az életükben.
Akinek cserben kell hagynia a gondozottjait
A lap elsőként egy Rosie nevű, norfolki házi gondozót idéz, aki már most nem tud kimenni több ápoltjához sem a csaknem teljesen kiszáradt benzntankja miatt. "Nem tudtam üzemanyagot szerezni, nagyjából negyed tankom maradt," mondja.
"Fel kellett állítanom egy fontossági sorrendet a klienseim között, az alapján, hogy kihez lakom a legközelebb, és hogy kik a legveszélyeztetettebbek. Akiknek a családtagjaik a közelükben laknak, azoknak elmondtam, hogy valószínűleg nem fogok most tudni kijárni hozzájuk. Azt hiszem, szerdáig még ki tudom húzni, de utána már nem fogok tudni mozdulni."
Rosie szerint a benzinkrízis a vidéken lakókat érintheti a legérzékenyebben, mert ott még említésre méltó tömegközlekedés sincs.
"A hozzám legközelebbi benzinkút is mérföldekre van, úgyhogy benzint kell égetnem ahhoz, hogy további benzinre vadászhassak. Ez a helyzet tényleg nagy hatással van az itteniekre. Van néhány olyan, távolabbi település, amit én ugyan ellátok, de azoknak a kiszolgálására a gondozóügynökségek nincsenek felkészülve."
A gondozó szerint a benzinkrízis következményei óriási hatással lesznek néhány kliense családjára. Aggódik, hogy mi lesz azokkal, akikhez most nem tud kijárni: "Van egy olyan családom, ahol az idős hölgyet most engedték ki a kórházból, és ha én nem tudok kimenni hozzá, akkor az egyedüli gondozója a 79 éves férje lesz. Hálistennek csak öt mérföldre (nyolc kilométerre - a szerk.) laknak tőlem, így a listám élén vannak. De egy másik családom 35 mérföldre (56 kilométerre - a szerk.) él tőlem, és most nem tudok kijárni hozzájuk, akármilyen kevéssé is tetszik, hogy cserben kell hagynom őket."
Rosie szerint lehetséges, hogy a családoknak most oda kell költözniük a veszélyeztetett családtaghoz, neki pedig a saját klienseihez, amíg elrendeződik az üzemanyag-helyzet.
Ki végzi így el a műtétet?
Dr. Sean Nolan, a somerseti orvos pénteken akarta megtankolni autóját, hogy Londonba vezethessen egy hétvégi bicajversenyre. Azt mondja, még szombat éjjel egykor is alkalmas töltőállomás után körözött a városban, de a kutak vagy üresek voltak, vagy be voltak zárva.
A férfi ennek ellenére is elutazott a fővárosba, majd vasárnap délután, a verseny végeztével még úgy döntött, hazaviszi egy helyi barátját, akinek pont a benzinkrízis miatt ugrott az eredetileg lebeszélt fuvarja. Nolan, bár a mutató szerint már semmi sem volt kocsija tankjában, azt gondolta, egy rövid kitérőre még elég lesz a nafta. A fuvar után viszont végképp sürgőssé vált a tankolás, de az most sem sikerült. Egy órát várt egy benzinkúton a sorban, "nagyon agresszívan viselkedő" sofőrök között, mielőtt feladta.
Leparkolta a kocsit, és, jobb ötlet híján, elgyalogolt egy buszgarázshoz, hogy segítséget kérjen. "Valaki nagyon kedvesen adott nekem egy kétliteres flakont, hogy tudjak mibe benzint tölteni, de a garázs töltőállomásai is üresek voltak."
Kisvártatva összefutott három férfival, akik az esti miséről tartottak hazafele, és akik végre tudtak neki segíteni. Azt mondták Nolannak, hogy az ő kocsijukban van még benzin.
"A következő két órát azzal töltöttük, hogy összeszedtük az eszközöket a benzin kiszívásához, és azzal, hogy YouTube-videókon megnéztük, hogyan lehet megkerülni a kocsi tankjának biztonsági zárait." Nolan végül a biciklipumpájából szedte ki a csövet a szivattyúzáshoz.
"A segítőim fantasztikusak voltak, rám pazarolták az estéjük nagy részét. Mindannyian többször is kiöblítettük a szánkat a benzinnel, amikor szipkáztuk. Mégis, hány ember hajlandó arra, hogy benzint igyon, és összekoszolja magát, csak azért, hogy segíthessen valakinek, akit nem is ismer?"
Miután sikerült két liter benzint áttölteni a kocsijába, Nolan búcsút intett a jótevőinek, és este fél tizenegyre be tudott gurulni Twickenhambe, ahol egy barátjánál fogja kihúzni addig, amíg rendesen meg nem tud tankolni, és vissza nem tud vezetni Somersetbe. Nolan már közölte a páciensével, hogy lehet, hogy a szerdára tervezett műtétjét el kell halasztani.
Senki sem néz rá a gyerekekre
"Eléggé kieső vidéken élek, és a legközelebbi benzinkút 15 mérföldnyire van"
Az kilométerben 24, a fenti pedig Emma, a Nottinghamshire-i szociális munkás történetének a kezdete. Emma nehéz helyzetű családokhoz jár ki, és ellenőrzi, hogy biztonságban vannak-e a gyerekek.
"Szóltam a főnökömnek, aki intézi a helyettesítésem, én meg közben imádkozom, hogy közben semmi baj ne történjen."
Emma hétfő délelőtt 10 körül próbált megtankolni a fent említett benznkúton, miután eljutott hozzá a hír, hogy egy órával korábban egy kamion érkezett a kútra, üzemanyag-utánpótlással.
"Mire odaértem, a kút bezárt. Kiborultam. Míg ott ácsorogtam hitetlenkedve, begurult mellém két kocsi, az egyikkel egy nővér jött, a másikkal egy általános iskolai tanár. Csak ingattuk a fejünket, és azt kérdezgettük, most mit csináljunk? Aztán visszaszálltunk a kocsikba, és folytattuk a keresést. Őszintén szólva sírni tudtam volna."
Emmával a Guardian kedden beszélgetett, az asszony aznap nem járt sikerrel a kutakon.
"Létfontosságú dolgozóknak mondanak minket, és mennünk kellene. Én úgy érzem, a gyerekek, akikhez kijárok, mindannyian az én felelősségem. De meg vannak kötve a kezeim, és egyszerűen, fizikailag képtelen vagyok odamenni, hogy láthassam őket."
(Guardian)