Aki figyelte az utóbbi hónapok borzalmas adatait, azt nem lepte meg, amit szerda reggel tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Alig egy hete voltunk kénytelenek szembesülni azzal, hogy a magyar gazdaság immár az egymás utáni második évben recesszióba zuhant. Kedden pedig egyrészt azzal, hogy az építőipar egyik húzóágazatának számító lakásépítési ágazat is padlót fogott – aligha lehet máshogy értékelni a közel húsz százalékos éves szintű mínuszt. Másrészt azzal, hogy az export is mélyrepülésbe kezdett, ami a sok rossz adat közül az eddig még pozitív irányban kilógott külső pozíciónkat is lerontotta. Ami azért gond, mert a kivitelért kapott devizák – mindenekelőtt az euró – forintra váltása tartotta jó ideig viszonylag erős szinten a hazai fizetőeszközt. Nem csoda, hogy most már hetek óta esik, az uniós pénzzel szembeni árfolyama például már az utoljára két éve látott, 410-es szint fölé gyengült.
Ilyen előzmények után csak az volt a kérdés, hogy az ipar mekkora mínuszt hozott össze. Nos, az egy hónappal korábbinál nagyobbat. Míg az ipari termelés munkanaphatástól megtisztított volumene augusztusban még „csak” 4,1 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, addig szeptemberben már 5,4 százalékkal. Ráadásul úgy, hogy a bázis sem volt magas, hiszen tavaly szeptemberben még ennél is jobban, 6,4 százalékkal csökkent az éves szintű mutató.
Részletes adatok csak egy hét múlva lesznek. De azért a KSH mostani közléséből is fény derül arra a cseppet sem szívderítő tényre, hogy szeptemberben a feldolgozóipari alágak döntő többségében csökkent a termelés volumene. A legnagyobb súlyú alágak közül a járművek, a villamos berendezések, valamint a számítógépek, elektronikai és optikai termékek gyártása esett vissza, amit nem tudott tompítani az élelmiszerek, az ital- és dohánytermékek előállításának növekedése.
Mindenesetre konkrét számok nélkül is következtetni lehet arra, hogy a feldolgozóipari termelés messze legnagyobb súlyú ágazata, a járműgyártás folytatta vesszőfutását. Az augusztusi 4,1 százalékos összipari zuhanáshoz az abban a hónapban a feldolgozóipari termelés 23 százalékát képviselő járműgyártás 12,4 százalékos, az előző év azonos hónapjához mért volumencsökkenéssel „járult hozzá”. Ami ráadásul emelkedő tendenciájú, júliusban ugyanis még „csak” 10 százalékos volt a mínusz.
Fotó: Depositphotos
Lehet, hogy Orbán Viktor jó lóra tett azzal, hogy Trump mellett állt ki, de egyre inkább úgy tűnik, azzal csúnyán elszámolta magát, hogy a magyar ipart kvázi a jármű- és az akkumulátor-gyártásra állíttatta át. Pont akkor, amikor a járművek (azok között is elsősorban az elektromos autók) és az akkumulátorok iránti kereslet csökkent – ahogy azt Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza is gyorselemzésében kiemelte –, egész Európa gazdasága gyengélkedik, köztük is elsősorban a Magyarország fő külkereskedelmi partnerének, exportpiacának, kontinentális megrendelőjének számító Németország. Amit ez esetben kivételesen Orbán is elismert az októberi utolsó kossuth rádiós „interjújában”, bár az túlzás, hogy csak erre tolta a hazai recessziót, egy szót sem említve a kormány által elkövetett súlyos gazdaságpolitikai hibáktól. Már csak azért is, mert a németek pont most tették közzé, hogy ők már látják a fényt az alagút végén, gyáripari megrendeléseik volumene 4,2 százalékkal bővült szeptemberben, miközben a konszenzus csak 1,6 százalékos növekedéssel számolt – hívta fel a figyelmet szerda reggeli hírlevelében az Equilor Befektetési Zrt.
Áltathatja magát azzal Orbán, hogy – amint múlt vasárnap reggel a közrádióban fogalmazott – „a magyar iparral nincsen semmi baj, mivel az elmúlt tizennégy évben a magyar ipar mennyiségében és minőségében is fejlődött”.
Ám nem is az évekkel ezelőtti helyzettel van probléma, hanem az utóbbi egy-két évvel, a Covid berobbanása és az orosz-ukrán háború kitörése utáni esztendőkkel. Mint grafikonunk plasztikusan mutatja, az utóbbi két évben mindössze két olyan hónap volt, amikor az ipari termelés volumene meghaladta az egy évvel korábbit, bár a 2022. novemberi 1,5 és az idén februári 1,8 százalékos plusz sem tekinthető acélosnak.
De majd jövőre fordul a trend – ez Rogán Antal kabinetfőnök propagandagyárának mostani szlogenje. Ami persze csak leporolt, valójában nem új, jól tudjuk, az ember általában akkor használja a „majd jövőre” formulát, ha kínjában nem tud mit mondani.
Borús kilátások
Csakhogy az alapfolyamatok terén egyelőre nincs olyan tényező, ami felfelé mutató kockázatot jelentene az év hátralévő részére – mutatott rá a friss KSH-adatot értékelve az Erste makrogazdasági elemzője. Nagy János úgy véli, némi kibocsátásbővülést az Audi szeptember végén megkezdett győri bérgyártása hozhat, ugyanakkor figyelmeztető, hogy ez a jelek szerint nem tudta ellensúlyozni a többi ágazat esését havi alapon. A német gyártók – egyelőre külhoni – üzembezárásai és megszellőztetett, nagy volumenű leépítései még csak most következnek.
Az Erste elemzője szerint csak középtávon lehetünk talán bizakodóak: a termelésbe lépő jelentős kapacitásbővítések – főként a járműiparban, valamint az akkumulátorgyártás terén – a kibocsátás érdemi fellendülését eredményezhetik, nagyobb volumenben a jövő év második felétől kezdődően. Sajtóinformációk szerint a termelő fázisba elsőként a BMW debreceni gyára léphet. Azonban rendkívül sok a kérdőjel: az elmúlt időszakban tapasztalt kereslethiány magával vonja-e a projektek elhalasztását, illetve leskálázódását – hangsúlyozta Nagy János.
Ugyanakkor Molnár János, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője a fellendüléshez szükség van a külső kereslet rendeződésére, amely cége várakozásai szerint csak a jövő évtől kezdődhet meg érdemben.
Regős Gábor pedig már nagyobb perspektívába helyeződve, azt írta, nehéz lesz tartósan magas gazdasági növekedést elérni (ugyebár a kormány 2025-re szokatlanul széles sávban, 3-6 százalékos GDP-bővülést vizionál, noha Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter legutóbbi megnyilatkozása alapján már beérné az alsó értékkel), miután az ipari termelés helyreállása hosszú folyamat lesz és nagy kérdés, hogy mikor következik be. A probléma a Gránit Alapkezelő szakértője szerint nem az, hogy nincsenek beruházások, sokkal inkább az, hogy a meglévő kapacitások sincsenek kihasználva. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jövőben egy sokkal diverzifikáltabb ágazati megközelítés akár az iparra, akár a gazdaság egészére hasznos lehet – üzent tulajdonképpen a Karmelitának.
Ráadásul a legfrissebb (még nem hivatalos) eredmények alapján következik a Trump 2.0 éra, amely komoly fejtörést hozhat az európai ipar számára – kapcsolódott a másik szerdai aktualitáshoz Virovácz Péter, az ING Bank senior közgazdásza. Úgy véli, ebben a tekintetben tehát nehezen alapozhatjuk a magyar ipar rövid-, de akár középtávú fellendülésére táplált vágyat az exportkereslet berobbanására. Nem véletlen, hogy a friss hazai felmérések is azt jelzik, hogy az iparvállalatok számára a növekedés legnagyobb gátja jelenleg a kereslet hiánya. Eközben az ipari kapacitáskihasználtság a legfrissebb felmérések szerint tovább romlott a negyedik negyedévben, vagyis ez sem kecsegtet pozitív rövidtávú kilátásokkal. A törékeny hazai fogyasztói bizalom (amely a forint további leértékelődésével még inkább gyengülhet), az erős óvatossági motívum, a vállalatok lanyha beruházási hajlandósága pedig együttesen a belső kilátásokat is borússá teszi. A magyar ipar 2024 egészében immár szinte biztosan markánsan visszafoghatja majd a GDP-növekedést, amely vélhetően valahol 0,5-1,0 százalék között alakulhat idén, inkább közelebb a sáv aljához – véli Virovácz Péter.
A forint érdemben nem reagált az újabb gyatra hazai gazdasági adatra, fél 10-hez közeledve – tehát nagyjából egy órával a KSH közlésének nyilvánosságra kerülése után – még nem érte el a 412-es eurószintet. De azért ne dőljünk hátra, egy hete is ugyanilyen volt az első reakció, ám amint megemésztette a piac a recessziót, a forint lejőre került.
További friss árfolyamokat itt találhat, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár más elemzéseit pedig itt olvashatja a témában.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
