2022. októberben a fogyasztói árak átlagosan 21,1 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. Míg az év első felében azt lehetett mondani, hogy néhány termékcsoport felel az infláció megugrásáért, a mostani adatok alapján egyértelműen általános drágulásról lehet beszélni. Ezt bizonyítja, hogy még a legkisebb mértékben változó ruházkodási cikkek is 7,6 százalékkal drágultak éves bázison, ami önmagában is súlyos, ám sajnos eltörpül a háztartási energia és az élelmiszerek árának emelkedése mellett.
Ez utóbbi termékcsoportba tartozó cikkek ára olyan mértékben ugrott meg, hogy
az alacsony jövedelműek esetén, akik például vezetékes gázhoz nem férnek hozzá, így ahelyett áramot és PB-gázt használnak, valós veszély, hogy vagy étkezésre költenek, vagy a rezsit fizetik.
Hozzá kell persze tenni, hogy a földgáz esetén az átlagfogyasztást túllépőknek nagyon sokat kell fizetni, nem véletlen, hogy a hivatalos statisztikák szerint a háztartási energia 64,4 százalékkal drágult. Ezen belül a vezetékes gáz ára 121,0, a tűzifáé 57,7, a palackos gázé 51,1, az elektromos energiáé 28,6 százalékkal nőtt. A fentiekből is látszik, hogy aki nem tud rezsicsökkentett áron energiához jutni, annak óriási érvágást jelent a drágulás.
A fogyasztók számára – ahogy azt fent is jeleztük - a másik fájdalmasan dráguló termékkör az élelmiszer. Ennek kapcsán a KSH azt mérte, hogy élelmiszerek ára átlagosan 40 százalékkal emelkedett, ezen belül leginkább a tojás (87,9 százalék), a kenyér (81,4), a tejtermékek (75,4), a sajt (74,7), a vaj és vajkrém (71,6), a száraztészta (58,6), a margarin (58,0), a péksütemények (54,7) és az édesipari lisztesáru (53,4) drágult. A termékcsoporton belül a cukor (11,8) és az étolaj (4,4 százalék) ára nőtt a legkisebb mértékben, ami már csak azért is érdekes megállapítás, mert utóbbi két termék árstopos, és a kiskereskedőknek elvileg tavaly októberi áron kellene ezeket adni. Az élelmiszerárak ilyen mértékű változását egyébként laptársunk, a Privátbankár Árkosár felmérése előrevetítette, amely egy nagybevásárlás esetén éves bázison 42 százalékos drágulást jelzett.
Ez az áremelkedés persze abból a szempontból nem meglepő, hogy aki akár csak időszakosan is, de szokott bevásárolni, az gyakorlatilag minden héten azzal szembesül, hogy az árak újra és újra felfele mozdultak.
Ebben szerepe van a dráguló energiaáraknak éppen úgy, mint a forint korábbi jelentős gyengülésének.
Csak remélni lehet, hogy a földgáz tőzsdei árának esése és a forint utóbbi hetekben tapasztalt szignifikáns erősödése remélhetőleg a termelők és az élelmiszeripar szintjén jelentkezik majd, így a kiskereskedelemben az árak mostani őrült vágtatása megtorpan.
A kormány persze ennél sokkal drasztikusabb megoldást szeretne, hiszen belengették az újabb árstopokat. Miután erről előbb Orbán Viktor, majd az utóbbi napokban Nagy Márton is többször beszélt nem volt kérdés, hogy új intézkedések várhatóak. Ezeket Gulyás Gergely be is jelentette az inflációs adat közlése után kezdődő Kormányinfón. (Jelen cikkünknek nem tárgya, de feltételezehető, hogy az árstop kiterjesztése azért húzódott, mert egymással összeegyeztethetetlen érdekeknek kellene megfelelni, hiszen nagyon nehéz úgy csökkenteni az árakat, hogy azok ne vezessenek hiányhoz és/vagy a termelők és a kiskereskedő oldalán tömeges csődökhöz.)
Érdemes egyébként hozzátenni azt is, hogy miközben az árstopot a kormány egyfajta csodafegyvernek tartja, az inkább látszik kommunikációs eszköznek, mint valódi segítségnek. Jelzi ezt, ahogy azt fent cikkünk is megállapította, hogy az árstopos termékeknél is mért inflációt a KSH, de még súlyosabb tünet, hogy az élelmiszerek inflációjában Magyarország Európa-bajnok. Több összehasonlító írás jelent meg az mfor.hu oldalán is, amely kimutatta, hogy egyes alaptermékek esetén nálunk európai összehasonlításban magasabb mértékű volt az árak emelkedése, amely nehezen magyarázható például a kormány mostani szlogenjével, a szankciós inflációval.
A cikkünk írása közben tartott Kormányinfón azt jelentették be, hogy újabb két termékre fogják kiterjeszteni az árstop rendszerét: a tojás és a burgonya ilyen, ezért ezek nem lehetnek magasabbak a 2022. szeptember 30-i. árnál magasabbak.
Ami a kilátásokat illeti, összességében azok sem túl fényesek. A közgazdászok egyik nagy félelme az infláció kapcsán az úgynevezett ár-bér spirál, aminek leegyszerűsítve az a lényege, hogy az árak emelkedését látva a munkavállalók nagy (esetleg az inflációnál is magasabb) mértékű bérköveteléssel állnak elő. A munkabérek további emelkedése pedig értelemszerűen beépül az árakba, amely további bérkövetelést szül, és így tovább. Ráadásul mindez a mai Magyarországon nem elméleti probléma, hanem már elkezdődött folyamat, amit alátámaszt, hogy számos szektorban találkoztunk évközbeni, egyes esetekben teljesülő béremelési igényekkel, de a jövő évi bértárgyalásoknál az egyik szakszervezet például 30 százalékos emelést tartana reálisnak. A probléma, hogy ilyen mértékű béremeléseket aligha tud majd a vállalkozások többsége kitermelni.
Az előremutató várakozások esetében az is gondot okoz, hogy az inflációs várakozások magas szinten ragadhatnak be, amitől az utóbbi hónapokban a jegybank, és annak korábbi alelnöke, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is óvott. Ebben szerepet játszik, hogy olyan termékek ára emelkedik drasztikusan, amelyeket napi szinten vásárolunk, mint például az élelmiszerek. Éppen ezért az infláció érzékelése is magasabb általában, mint a KSH által kimutatott 21 százalék.
A harmadik veszély, hogy a termelői árak továbbra is a fogyasztói áraknál nagyobb mértékben növekednek, ami előrevetíti, hogy ezeket a vállalkozások megpróbálják előbb-utóbb beépíteni az árakba. Ha mindez pedig nem lenne elég, akkor érdemes leszögezni, hogy a hatósági áras és a gyorsan változó termékektől szűrt úgynevezett maginfláció is meghaladja a fogyasztói árak növekedését. Mindezek miatt az idei évben látványos csökkenéssel aligha lehet számolni, nem véletlen, hogy az elemzők többsége az utolsó két hónapra továbbra is 20 százalék feletti inflációval számol. A különbség inkább csak az, hogy van, aki már novemberre várja a tetőzést, míg mások szerint csak az év utolsó hónapjában látjuk a maximumot. A legpesszimistább prognózisok szerint ráadásul akár 25 százalékos pénzromlással is szembesülhetünk még.
