Miután egyebek mellett a kormány gazdaságpolitikája miatt európai uniós rekorder lett a magyar infláció, és különösen az élelmiszerek drágultak nagyon fájdalmasan az utóbbi időben, kiemelt téma lett az árak alakulása. Az úgynevezett bázishatás, vagyis a tavalyi elképesztő drágulás utáni idei lassabb áremelkedést a kormány óriási sikernek próbálja beállítani, mintha érdemi része lenne abban, hogy a 25 százalék feletti szintről júliusra 17,6 százalékra csökkent a növekedés üteme.
Az augusztus elején publikált adatok kapcsán persze a megszólaló politikai vezetők nem ezt emelték ki, hanem az élelmiszerárak szelídülését. Tény, havi bázison, vagyis júniushoz képest júliusra az árak valóban csökkentek, ugyanakkor éves összevetésben az élelmiszerinfláció még mindig 23,1 százalékos volt. A nyári folyamatok alapján azonban nem az a kérdés, hogy a drágulás üteme idén becsúszik-e 10 százalék alá, hanem annak időpontja. Jó eséllyel ez már októberben megtörténhet, de vannak még kockázatok, így az sem lenne bombameglepetés, ha csak novemberre teljesülne a kormány terve.
Az utóbbi időszakban Orbán Viktor többször is beszélt arról, hogy legyűrtük az inflációt, ám érdemes hangsúlyozni, hogy az infláció továbbra is növekszik, és ahhoz képest, hogy a pénzünk elveszíti értékének a negyedét, valóban jobban hangzik, ha csak 7-8 százalékos a fogyasztóiár-index emelkedése, ám a közgazdászok és persze az életszínvonal-csökkenést megélők számára ez az érték is magasnak számít. Ráadásul félő, hogy a korábbi 3 százalék körüli inflációra többet kell majd várni, mint ahogy azt a kormány és a jegybank reméli.
A folyamatok javulásához ugyanis a kormányzati intézkedések minimális mértékben járulnak hozzá, sőt, az árstopok kivezetése miatt az augusztusi élelmiszerinfláció akár ismételt emelkedést mutathat. A statisztikák egyrészt a már emlegetett bázishatás miatt javultak látványosan, egy jóval magasabb értékhez mérik ugyanis a mostani drágulást, amely, ha forintban meg is egyezik a tavalyival az százalékosan már jóval kisebb lesz. A gyakorlatban ez azt jelenti: ha egy termék például 2022-ben 1000 forintról 2000-re drágult, akkor ott 100 százalékos volt a növekedés, míg további 1000 forintos drágulás esetén, amikor 2000 helyett 3000 lesz az ára, már csak 50 százalékos áremelkedésről beszélhetünk.
A szakértők kiemelik, hogy az élelmiszerinfláció alakulásában komoly szerepet játszik, hogy a lakosság elszegényedése nyomán zuhanó kiskereskedelmi forgalom miatt sokkal nagyobb nyomás van az üzlethálózatokon. Ők pedig az árak csökkentésével próbálják megtartani a vásárlóikat. De az árcsökkenésben ezen túl kiemelt szerepe volt annak is, hogy a mezőgazdasági nyersanyagárak globálisan visszaestek. Ez legmarkánsabban a nyerstejnél valósult meg, ahol a nemzetközi piacokon a decemberi csúcshoz képest nagyjából fél év alatt 25 százalékkal zuhantak az árak. Ez pedig a feldolgozott termékekre is hatott. Emellett az európai, többek között a magyar piacra szabaduló ukrán gabona is hozzájárult az árak csökkenéséhez. Más kérdés, hogy utóbbi a kormány számára újabb fejfájást hozott, hiszen a magyar gazdáknak még a tavalyi évről is maradt a raktárakban gabonája, miközben az idei termés búzából kifejezetten jó volt, de például a kukoricát illetően is optimisták a szakértők.
Túl szép, hogy igaz legyen
A fentiek alapján akár úgy is tűnhet, hogy a kormány hátra dőlhet, és csupán annyi a dolga, hogy a kedvező folyamatoknak ne tegyen keresztbe. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, a nemzetközi folyamatok ugyanis hatással vannak a hazai árakra is. Ahogy jeleztük, idén ezek a fogyasztók szempontjából optimálisan alakultak, ám vannak intő jelek is. A zöldségek esetén idén például nagyon komoly drágulást láthattunk, a FruitVeb Zöldség-Gyümölcs Terméktanács szerint Európa-szerte látványosan emelkedett a répa vagy éppen a káposzta ára, és a folyamatok azt jelzik, hogy idén esély sincs arra, hogy az árak érdemben visszaessenek.
Emellett a globális folyamatok is rossz irányt vettek, így könnyen lehet, hogy több termék esetén is hiánnyal vagy jelentősen megugró árakkal fognak a magyar vásárlók szembesülni. Ezek közül a legfontosabb a rizs ármozgása, amely Ázsiában több mint kétmilliárd ember számára a legfontosabb alapélelmiszer. Ezért ha nem lesz megfizethető áron elegendő mennyiségű rizs, akkor az más helyettesítő élelmiszerek árát is meglökheti.
Márpedig a szakértők által tökéletes vihar (így nevezik az olyan helyzeteket, amikor egyszerre több lehetséges változó helyzete is negatív irányba változik) van kialakulóban. Az időjárás ugyanis kedvezőtlen volt, emiatt eleve gyengébb rizstermést várnak, India pedig exporttilalmat rendelt el. Ezen tényezők összejátéka miatt felerősödtek azok a félelmek, amelyek szerint a rizsellátás szűkössége a többi élelmiszer árának széles körű emelkedését okozhatja. Ez pedig egy idő után Európába is begyűrűzhet, ahogy azt a Kínában 2018-ban kitört sertéspestis után láttuk, emiatt ugyanis világszerte meredeken drágult a sertéshús. Az idei évi nehézségek közé tartozik a fentiek mellett a globális felmelegedésből eredő szélsőséges éghajlat, valamint a hét év óta először jelentkező El Niño, de kockázatot jelent Oroszország kivonulása a fekete-tengeri gabonaegyezményből és a kereskedelmi korlátozások formájában megjelenő protekcionista élelmiszerpolitika is. Mindezek közrejátszanak abban, hogy a héten 12 éves csúcsra ugrott a rizs tőzsdei jegyzése.
Más termék esetén is komoly drágulást láthattunk, illetve kockázatokra figyelmeztetnek a szakértők. Ilyen például a hagyma, amire India a magasabb belföldi árak miatt 40 százalékos exportadót vetett ki. Miután az ország globálisan a legnagyobb hagymaexportőrnek számít, a teljes forgalom 12 százalékát adja, így ez világszinten kockázatokat jelent. Az elemzők szerint az egy év alatt 20 százalékkal dráguló termék ára még nem ért csúcsra, így további emelkedést várnak.
A gabonaárak kapcsán sem látunk tisztán
Ugyan a magyar búzatermés nem csak a tavalyi aszályos évhez, hanem általában véve is jó volt, globálisan problémákat okozott a szélsőséges időjárás. Ráadásul óriási kérdőjelnek számít, hogy mi lesz az ukrán gabonával. A fekete-tengeri szállítások folytatása fontos lenne, ám az oroszok ezt próbálják megakadályozni. Eközben viszont a közép-európai államok, így Lengyelország vagy Magyarország, saját gazdáik érdekeire hivatkozva próbálják megakadályozni az ukrán termékek országon keresztül történő importját. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a termény egy része az eredetileg tranzitországnak tekintett államokban marad, amit sérelmeznek a helyi gazdák. (Az más kérdés, hogy a gabonafeldolgozók és az álltattartók viszont örültek ennek.
Az alacsonyabb gabonaárak a kenyéráruk és a húsokon keresztül csökkenteni tudnák az inflációt, ám ennek politikai következményeit a magyar kormány sem szívesen vállalná. Ennek ellenére hallani olyan véleményt, hogy az ázsiai folyamatok akár ki is kényszeríthetik azt, hogy a régiónk irányába hagyja el a learatott gabona Ukrajnát. Benne van persze a pakliban az is, hogy Varsó és Budapest is „pókerjátszmába” kezd, és akkor nyitja meg a határait az ukrán áruk előtt, ha az Európai Unió hajlandó anyagi ellentételezést adni az itteni gazdálkodóknak. Ebből a szempontból a választások előtt álló lengyelek és a komoly inflációs nyomás alatt álló magyar kormány helyzete sem könnyű, mindkét állam vezetése könnyen a "melyik ujjamba harapjak" szituációba kerülhet.
