Csak a jó dolgokért felel a magyar kormány
A kormány jó ideig gyakorlatilag csak széttárta a kezeit, jelezve, hogy nem ők tehetnek az infláció alakulásáról. Más kérdés, hogy a propaganda által harsogott "szankciós infláció" kifejezés szakmailag gyakorlatilag értelmezhetetlen volt. Tény, hogy a fogyasztói árak növekedésében számos külső körülmény szerepet játszott, így többek között a háború is. Ugyanakkor az is tény, hogy Orbán Viktor és csapata valamit nagyon elrontott, ami visszaköszönt abban, hogy itthon csak 2023 júliusában sikerült 20 százalék alá vinni a fogyasztói árak növekedését, miközben a régióban 10 százalék környéki, vagy ez alatti inflációt láthatunk.
Persze, ahogy a korábbi bődületes drágulás lassabb ütemre váltott, a javulásnak hirtelen lett gazdája. A múlt kedden publikált júliusi számokat kommentálva Nagy Márton azt nyilatkozta, hogy "brutálisan hatékonyak a kormányzati intézkedések". Hozzátette, ez már a dinamikus inflációcsökkenés időszaka, a célzott kormányzati intézkedések, azaz a kötelező akciózás és az online árfigyelő rendszer rendkívül hatékonyan és sikeresen működik, mert öldöklő versenyt indítottak el az élelmiszerkereskedelmi piacon, ez pedig egyre lejjebb és lejjebb szorítja az árakat.
Mindez jól hangzik, de a független közgazdászok szerint egészen más okok állnak a változások mögött. Így például az átlagemberek elszegényedése nyomán zuhanó kiskereskedelmi forgalom miatt sokkal nagyobb nyomás van a kiskereskedelmi cégeken, hogy az árak csökkentésével próbálják megtartani a vásárlóikat. De az árcsökkenésben ezen túl kiemelt szerepe volt annak is, hogy a mezőgazdasági nyersanyagárak globálisan visszaestek. Ez a legmarkánsabban a nyerstej esetében valósult meg, ahol a nemzetközi piacokon a decemberi csúcshoz képest nagyjából fél év alatt 25 százalékkal zuhantak az árak. Ez pedig a feldolgozott termékekre is hatott. De a magyar gazdák számára fejfájást okozó ukrán gabona is segített letörni az árakat (közvetlenül gyorsabban, de immár áttételesen a takarmányárak révén a húsok esetében is fordulat van kibontakozóban.) Tény, hogy a kötelező akciózás inflációcsökkentő hatású, ám itt ismét meg kell jegyezni, hogy a korábbi ársapka-rendszerrel szemben ez azért tud hatékonyabb lenni, mert a lakosságnak nincs elég pénze, emiatt pedig a kiskereskedelmi láncok kevésbé tudják a veszteségeket szétteríteni. A korábban szárnyaló élelmiszeráraknál így fordulat következett be, és a legutóbbi adatsor szerint már kisebb csökkenést mért a KSH ebben a termékcsoportban.
Mikor lesz egyszámjegyű az infláció?
Bár – ahogy azt fent jeleztük – az okokban és a kormányzati intézkedések hatásában nem értünk egyet Nagy Mártonnal, a végkövetkeztetését nem vitatjuk. A miniszter ugyanis azt jelezte a múlt heti inflációs adatok kapcsán, hogy az adatok alapján már 2023 októberében 10 százalék alá kerülhet az infláció növekedési üteme, azaz már jóval az év vége előtt egyszámjegyűre csökkenhet a fogyasztóiár-index.
Ha megnézzük az idei első féléves havi bázisú inflációs adatokat, azok szerint a január-júniusi időszakban átlagosan 0,7 százalékos volt a drágulás. Ennél ugyanakkor az utóbbi két hónapban sokkal kedvezőbb folyamatokat láthattunk, hiszen mind júniusban, mind pedig júliusban 0,3 százalékos volt a drágulás. Az viszonylag egyszerű számítások alapján egyébként belátható, ha az év második felére 0,5 százalékos havi inflációs átlaggal számoltunk, ami nagyjából megfelel az elemzői konszenzusnak, akkor novemberre lehet meg a 10 százalék alatti drágulás. Ezek alapján egyértelmű, hogy a gazdaságfejlesztési miniszter jó eséllyel a júniusi, júliusi havi értékeknek megfelelő havi drágulással számolhatott. A kérdés az, hogy ez mennyire reális?
Ezeken a banánhéjakon csúszhat el a kormány
Bizonyos piaci folyamatok és egyes kormányzati intézkedések inflatórikus hatása ugyanis hatással lehet a folyamatokra. Nehéz elképzelni olyan extrém helyzetet, amikor az infláció havi üteme 0,9 százalékos átlagot adna ki a második félévben, ami azt eredményezné, hogy még decemberre sem lesz meg az egyszámjegyű drágulás, így a kormány elsődleges célja teljesülni fog, a kérdés, hogy melyik hónapban.
Az augusztus elsején kivezetett, élelmiszerekre vonatkozott árstop ugyanis az érintett termékek többségénél érezhető drágulást okozott. Ezt ugyanakkor a kötelező akciózásra ítélt láncoknál ellensúlyozza a beszerzési ár alatt 15 százalékos kedvezménnyel kínált termékek köre. Előzetesen a gyártók és a kereskedők arra figyelmeztettek, hogy jelentősen növelheti az élelmiszerárakat a hulladékgazdálkodási rendszer júliusi átalakítása is. Az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer keretében ugyanis az eddig erre a célra befizetett környezetvédelmi termékdíj összegének a többszörösét, 3-5-ször, bizonyos esetekben akár 10-szer annyit kell majd fizetniük az egyes csomagolóanyagok után. Ez pedig értelemszerűen beépül az árakba, ám ennek markáns hatása a júliusi inflációban nem volt.
Az árstop kivezetéséről feltételezhető, hogy a kormány többek között azért időzítette augusztusra, mert egy évvel korábban a rezsicsökkentés részleges eltörlése is erre a hónapra esett, így az éves bázisban az akkori nagy drágulás hatása kiesik, és ez biztosan ellensúlyozza az esetleges élelmiszerdrágulást. Havi szinten ugyanakkor az energiaáraknál nagy mozgásra elvileg nem lehet számítani, annak ellenére sem, hogy a KSH a rezsicsökkentett és a megemelt árak fogyasztásarányos átlagával számol. Az eddig hűvösebb augusztusi idő miatt ugyanakkor az elektromosáram-fogyasztás sem volt kiugróan magas. (Szemben például a júliussal, amikor az extrém hőségben fogyasztási rekordot láthattunk.)
Az energiaáraknál a kormánynak annak ellenére van mozgástere, hogy az elmúlt napokban a gáz tőzsdei ára megugrott. A rezsicsökkentett ár esetén a mostani 35-40 eurós jegyzésnél már érezhető vesztesége van az MVM-nek, így áttételesen a költségvetésnek, ám az ezt ellensúlyozandóan beszedett adókból kényelmesen finanszírozható a különbözet. Eközben a lakossági piaci áron komoly nyereséget könyvelhetnek el, így ezt politikai szándék esetén akár csökkenteni is lehetne. Más kérdés, hogy bármilyen paradoxon is a megállapítás, ennek az extrém magas árnak megvan az az előnye, hogy tudatosabb fogyasztásra késztet, a takarékoskodásnak pedig az infláció szempontjából is van pozitív hozadéka. Ahogy fent említettük, a KSH ugyanis a számítások során figyelembe veszi azt, hogy a drágább gázból mennyi fogy (majd). Itt tehát komoly negatív meglepetéssel valószínűleg nem kell számolni.
Egy másik energiahordozó, az olaj drágulása viszont hatással lehet a folyamatokra. Amennyiben az utóbbi hetek elemzői prognózisának megfelelően a Brent olaj tényleg 90 dollár fölé ugrik, akkor a hazai kutaknál az üzemanyagok ára valószínűleg erősen megközelíti (esetleg át is lépi) majd a 700 forintos szintet. Ez pedig mind a havi, mind az éves bázis esetén komolyabb mértékben hozzájárulhat az infláció növekedéséhez. A drágulás mértékétől függően az emelkedő árak havi bázison 0,1-0,2 százalékpontot adhatnak az inflációhoz, ami veszélyeztetheti azt, hogy már októberre 10 százalék alatti legyen a drágulás üteme.
Nagy kérdés, hogy az inflációért korábban elsődlegesen felelős élelmiszerek drágulásánál valóban tartós fordulat következik-e be, és a júliusihoz hasonlóan a következő hónapokban is átlagosan alacsonyabb árakat láthatunk-e majd? A Privátbankár Árkosár augusztus elejei adatfelvétele azt mutatta, hogy havi bázison is csökken a referenciakosár ára, ami bizakodásra adhat okot. A laptársunk által alkalmazott módszertan ugyan jóval egyszerűbb, mint a KSH metódusa, ám ennek ellenére az élelmiszerinflációnál az Árkosár és a hivatalos statisztika számai nagyon erős korrelációt mutattak. Az árcsökkenés irányába mutat, hogy a magyar emberek jövedelme aligha fog növekedni a következő hónapokban, ami elvileg továbbra is nyomás alatt tarthatja a kereskedőket és az árakat. Igaz, a SZÉP-kártyánál augusztus 1-től bevezetett lazítás némi könnyebbséget jelenthet, a kormány ugyanis újra lehetővé tette, hogy a boltokban ezzel is lehessen fizetni élelmiszer vásárlásakor. Összességében ez a tétel a következő hónapokban a várakozásunk szerint dezinflációs hatású lesz.
Hogy az átlagosan olcsóbbá váló élelmiszereknek köszönhetően már októberre 10 százalék alatti inflációt láthatunk, azt végeredményben a szolgáltatások drágulása döntheti majd el. Az elmúlt hónapokban ugyanis ez húzta leginkább fel a fogyasztóiár-indexet. Egyebek mellett a feszes munkaerőpiac miatt ugyanis ezen a területen folyamatos átárazódás volt, aminek leginkább a gyenge kereslet szabhat határt. További drágulás esetén még többen lehetnek olyanok, akik nem fognak igénybe venni bizonyos szolgáltatásokat, ez pedig a kiskereskedelem analógiáján nyomást helyezhet az érintett vállalkozásokra. Ugyanakkor az valószínűsíthető, hogy a következő néhány hónapban a szolgáltatások árai továbbra is felfelé húzzák majd az inflációt.
Összességében azt mondhatjuk, hogy a mostani folyamatok és trendek alapján novemberben biztosan 10 százalék alatti lesz a drágulás üteme.
Ugyanakkor a kormány által várt októberi időpont kapcsán még lehetnek kérdőjelek. Azt viszont leszögezhetjük - látva a nemzetközi tredeket -, hogy az Európai Unióban hazánk az egyetlen, ahol még bőven 10 százalék feletti a drágulás üteme, miközben mindenhol máshol vagy 10 százalék közeli, vagy egyszámjegyű az infláció, tehát ez az inflációs többlet egyértelműen a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának a következménye. Az pedig, hogy a drágulás üteme végre szelídül, nem az ő érdemük, az Orbán-kormány legfeljebb annyit tesz a folyamatokhoz, hogy a nemzetközi trendek érvényesülését nem gátolja.
