"Egy biztos pont van az életben, a halál (a másik az adó, szokták mondani - a szerk.). Munkám tehát mindig lesz. Amit szeretek benne, az a kreativitás. Több mint húsz évig dolgoztam a legnagyobb hazai állami vállalatnál, de pár éve önállósítottam magam. Jól megy az üzlet, tudják rólam, hogy nincs az az egyedi óhaj, amit ne tudnék teljesíteni" – mondja érdeklődésemre egy temetési vállalkozó.
Miközben beszélgetünk, megdicsérem a nyakában lévő ízléses medált. Kiderül, ez kegyeleti ékszer, a hamvakat beleépítik egy speciális anyagba, és medált formálnak belőle. Nyáron nagy divat hajóról vízbe szórni a hamvakat, különösen, ha valakinek, mondjuk, a vízi sportok voltak a kedvencei. Ehhez a vállalkozó kötelessége beszerezni a szükséges engedélyeket.
Sokan a fedélzeten tartják a halotti tort is, ehhez ki lehet választani a zenét, többnyire az elhunyt kedvenc számait. Ilyenkor az urna formájához igazodó kis párnát egy pici virágkompozíció öleli körbe.
Elültetni apukát egy virágcserépbe?
Ma már egyre többen hamvasztatnak, mert drága a sírhely, és a koporsós temetés, különösen Budapesten. No meg, sokan nem akarják, hogy a gyerekeiknek kötelező feladat legyen kijárni a temetőbe. Népszerű az urna, a szóró parcella. Kisebb településeken azonban hagyományőrzőbbek és vallásosabbak a népek.
De olyat is hallottam, hogy valaki elülteti a hamvakat a kertjébe, egy lebomló anyagú biocserépbe. Amiből aztán kinő egy szép virág… Igen, ez az igazi újjászületés… Mások fenn tartják az urnát otthon a szekrény tetején. Ilyenkor persze elő szokott fordulni baleset, leveri a macska, vagy eltörik, ha leporolják. Az egyik kolléganőmmel az is megesett, hogy a híres író, amikor az otthonában fogadta az újságírót, beszélgetésük előtt ragaszkodott hozzá, hogy bemutassa a feleségének. Aki egy urna volt – és az interjú alatt mindvégig ott állt az asztalon kettőjük között…
Van, ahová nem szabad szórni
A repülőgépről történő és a drónos szórás kezd hétköznapivá válni. De ehhez szükségesek az alapismeretek: Budapest bizonyos területein például nem szabad szétszórni a hamvakat. A Magyarországon élő ázsiaik gyakran itt hamvasztatnak, és a hazájukban temetkeznek.
Minél drágább lesz a koporsós temetés, annál nagyobb a hamvasztás aránya. Ha valaki vallásos, gyakori, hogy olykor az altemplomban, az osszáriumban helyezik el a hamvakat, a több elhunytéval együtt, mintegy megszentelt helyen őrzik.
Miután az elmúlt években több százezren vándoroltak ki külföldre, a sírok meglátogatása formálissá vált. Sok ezren a távolból megrendelik és kifizetik a sírok gondozását, de hát ez végül is egy személytelen folyamat. Emlékezni meg a világ minden pontján lehet mondjuk egy mécses meggyújtásával, vagy anélkül, az elhunytra.
Tudja-e, mi az a kegyeleti emlékerdő?
Ez egy természetes környezetben (parkban, erdőben) kijelölt terület. Német eredetű szokásról van szó, ami nem régi, 1992-ben történt az első ilyen szórás. Amint azt a krónika feljegyezte, Ueli Sauter erdőtulajdonostól ered az ötlet, aki a saját erdejében kiválasztott egy számára kedves fát, amely tövében halála után szórták szét a hamvait. Később az örökösök meghagyták ezt a lehetőséget másoknak is és ez a temetkezési forma Firedwald néven híresült el. Több helyen van már itthon is emlékerdő, bár egyes források magyar kezdeményezésként tartják számon.
A globalizációnak és az internetnek köszönhetően szinte minden külföldi újdonság pár év alatt beszivárog e sajátos szakmába. A környezetbarát temetések terén Nagy-Britannia a vezető, a brit jogszabályok a zöld temetéseknek kedveznek, ugyanis 2010 óta törvény mondja ki, hogy a temetkezési vállalkozóknak csökkenteniük kell a szertartás során használt anyagokban található higany szintjét.
Manapság Svédországban az új temetőket erdőkben vagy azok közelébe tervezik, kifejezve az ember és a természet örök kapcsolatát. A sírok elszórtan fekszenek a fák között, hangsúlyozva, hogy mennyire a természet része vagyunk. Az élők (és a holtak) inkább a fák, a bokrok, virágok gyógyító erejében, megnyugtató közelségében bíznak, mint a vallásban.
Focicsapat, harmonika, gitár
Akik az urnatemetést választják, azok közül sokan a kis sírkő egyéni megtervezését helyezik előtérbe – tudom meg egy Svédországban élő ismerősömtől. A hozzátartozóknak egyre fontosabb, hogy a halott egyéniségét kifejezzék végső nyughelyének megtervezésével. Ma már elég gyakori, hogy a sírkövön az elhunyt kedvenc futballcsapatának az emblémája szerepel, vagy hobbijának szimbóluma, például egy tangóharmonika vagy egy gitár.
A koporsós temetések eközben egyre személyesebbek és művésziek lesznek. Emma Netterberg például arra specializálta magát, hogy egyedi koporsókat készítsen temetkezési cégek számára. Ez a különös művészeti ág úgy került hozzá közel, hogy először csak néhány hozzátartozó és barát koporsóját tervezte meg. Később egyre többen kezdték felkérni arra, hogy vállaljon mások számára is „koporsódesignt”.
Az egyik temetkezési vállalat felkérte a híres üvegtervezőt, Ulrica Hydman-Vallien-t, aki sok éven keresztül a világhírű Kosta Boda üveggyárnak volt a művészi vezetője, hogy alkosson izgalmas külsejű koporsókat. Az együttműködésnek élénk sikere lett. Kedvelt az Angelbox is, ami egy rózsaszín koporsó, fehér angyalszárnyszerű fogókkal az oldalán, amely Niklas Brodd alkotása, és nem csak a fiatalabbak körében használatos. A negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején született svédek már megszokták, hogy nemcsak az életüket, hanem a halálukat (és olykor annak idejét) is megtervezhetik.
Ahány ország, annyiféle temető
Svédországban – a kevéssé hivalkodó, nem több tonnás márvány – sírkövek katonás sorban állnak, a köztük haladó sétányok egyenesek. Nem kell botladozni, mászni a sírok között, csak simán végig sétálni. Az ösvények zúzott kővel vannak felszórva, vagy be vannak ültetve fűvel. Ezeket rendszeresen elgereblyézik, kigazolják. Szabályos közönként padok találhatók és szépen metszett fák magasodnak.
Sehol egy szerencsétlen, vázának használt szétvágott PET-palack, mosószeres flaska, vagy egy kapával botladozó néni. Tíz méterenként szerszámtárolót rendszeresítettek, ahol kapa, gereblye, locsolókanna van letéve mindenki számára, aki használni szeretné. Ugyanitt sötétzöld, kúp alakú tölcsérek vannak tartóban, azokba lehet helyezni a friss virágcsokrokat. Ugyanúgy szelektíven lehet itt gyűjteni a hulladékot, mint bárhol máshol a városban. A temető egyik végében ingyenes, tiszta (rendszeresen takarított), papírral, szappannal, kéztörlővel felszerelt WC áll a látogatók rendelkezésére.
Ma már az emberek életükben felkészülnek a halálra. Van, aki megírja saját búcsúztatóját, más megszabja, hányan és kik lehetnek jelen a temetésen, mint például Alain Delon, a világhírű francia filmsztár. Megesik, hogy porainkat bakelitlemezbe préselve (vagy DVD-korongra másolva!) a síron túlról is szólhatunk néhány szót, mondjuk a búcsúszertartáson, a résztvevőkhöz.
A digitális világban feltámadunk
Mindenki szembesült már vele, mennyire bántó, amikor a két éve elhunyt szerettünk születésnapjának megünneplésére figyelmeztet a Facebook. Ez csak egy buta automatizmus, de nem ez a jövő. A közelmúltban olvastam egy magyar fejlesztésű kegyeleti szolgáltatásról, amely lehetővé teszi, hogy az elhunyt sírhelyéhez érve az élettörténete, kedvenc versei, legszebb fotói megjelenjenek a hozzátartozó okostelefonján, s így teljesebbé váljon az emlékezés. A történelmi sírok esetében mindez több, mint kegyeleti szolgáltatás, egyfajta történelemóra, okulásképpen a következő generációknak – hallottam a tájékoztatón.
Telefonunkat a kőhöz érintve megnyílik az elhunyt adatlapja, ahol egy link használatával képeket, videókat, személyes adatokat, idézeteket és emlékeket láthatunk. Bárki megemlékezhet egy virtuális gyertya gyújtásával az elhunyt emlékoldalán, jelezve ezzel kötődését, szeretetét. Az adatlap szerkesztésével megbízhatjuk rokonaikat is.
Praktikus XXI. századi ötlet, hogy az elhunyt adatlapjára feltöltött, a sírhelyről készült fotók adatai alapján a rendszer automatikusan felismeri a síremlék pontos adatait, GPS-koordinátáit. Így – akár a telefonunk segítségével – könnyedén megtalálhatjuk egy távoli rokonunk síremlékét akár egy számunkra ismeretlen temetőben is, és nem kell céltalanul bolyonganunk.
Együtt pihenni a szőrös kis kedvenccel
Sokan szeretnek együtt nyugodni szeretteikkel. Nemcsak emberekkel, persze. Ausztriában összesen hárommillió állattartó van, Bécsben pedig minden második háztartásban él bejelentett háziállat. A hűséges társakkal közösen eltöltött évek után sok állattulajdonos szeretne méltó nyughelyet biztosítani kedvenc háziállatának – tudom meg az osztrák főváros pr-cégétől. Az összesen öt négyzetkilométeres területen, 46 különböző temetőt üzemeltető Friedhöfe Wien GmbH jóvoltából a jövőben közös síron osztozhatnak a városi állattartók és kedvenceik.
„Az innovatív Bécs ezen a téren is követni kívánja az új trendeket. Örülök, hogy az állattartók kívánságait a Friedhöfe Wien megvalósította" – nyilatkozta anno Bécs városának tanácsosa, Ulli Sima a temető átadóján. Az egy négyzetméteres, egyedi urnahelyekben összesen nyolc állati vagy emberi urna helyezhető el. A házi kedvencek hamvasztása a Bécsi Állatkrematóriumon keresztül igényelhető, a közös sírhelyek pedig 490 euróért tíz évre bérelhetők, utána pedig meghosszabbíthatók.
Irány a csillagos ég!
Ma tehát semmi nem lehetetlen. Sokan azért hibernáltatják magukat töméntelen dollármilliókért – lásd a tavaly bemutatott Don’t Look Up című film főszereplőit –, mert bíznak a majdani, akkor még a mainál is fejlettebb egészségügy által biztosított feltámadásban, vagy abban, hogy messzire kerülnek az életveszélyessé vált Földtől.
Ha a Föld körüli pályára való kilövés a végső cél, az is megoldható. Az egyik internetes újság adta hírül, hogy másfél millió forintba kerül a kilövés. A Holdra lövést persze inkább a tehetősek engedhetik meg maguknak. Ez, amikor hozzám jutott az infó, hárommilliónál kezdődött, de biztos ezen a téren is érezhető az infláció.
Az ominózus tudósításban a Tejút, mint desztináció, is szerepelt, csekély négymillióból ez is kijön, ha átváltjuk dollárról a forintot. Az efféle sajátos űrutazásokat egy amerikai cég szervezi. A rokonoknak ki lehet utazni a támaszponthoz, ha végig szeretnék nézni a kilövést. De nem az összes hamvat juttatják az űrbe, csak néhány grammot, a többi sorsáról vagy az elhunyt, vagy szeretteik gondoskodnak.
