A nők globálisan nagyjából öt évvel élnek tovább, mint a férfiak, de nem mindegy, milyen egészségi állapotban. Ugyanis az egészségben töltött idő és az élettartam közötti különbség – betegséggel vagy fogyatékossággal együtt – a legtöbb országban nagyobb a nőknél, mint a férfiaknál. Tehát miközben a nők teljes élettartama átlagosan 5,3 évvel hosszabb az Európai Unióban, az egészséges évek aránya a férfiaknál kedvezőbb:
a férfiak rövidebb életük közel 80 százalékát élik le egészségesen, míg a nők a hosszabb életüknek csupán a 75 százalékát.
Az Egyesült Államokban például a nők 13,7 évet töltenek nem kielégítő egészségi állapotban, szemben a férfiak nagyjából 11,1 évével (ami 2,6 évvel több), de a nemek közötti különbség Németországban már 3,7 évre, Franciaországban pedig 3,3 évre emelkedik. (A legfrissebb adatok szerint a magyar nők átlagosan 64,6 évet töltenek el jó egészségi állapotban, míg a férfiak átlagosan 62,5 évet élnek le egészségben. A nyugati országoknál is jobb eredmény azonban úgy jött ki, hogy minden ország máshogy számolja az egészségi állapotot).
Tudni kell, hogy a nők öregedése szakaszokra osztható, nem olyan fokozatos, mint a férfi reproduktív hormonok csökkenése. A nők esetében egy hosszú, stabil fázis után egy turbulens hormonális átmenet következik, nevezetesen a perimenopauza és menopauza, amely jellemzően a nők negyvenes éveiben kezdődik és 4–8 évig tart. Ezekben az években az átrendeződő hormonrendszer miatt egyszerre kell állnia a sarat a szív- és érrendszernek, a csontrendszernek vagy éppen a pszichének.
Fotó: DepositPhotos.com
De a történet nem a perimenopauzával kezdődik
A Boston Consulting Group (BCG) nőket kérdezett arról, hogy mikor kezdtek el komolyan gondolkodni a hosszú távú egészségről, és többségük úgy nyilatkozott: bárcsak korábban elkezdték volna. Felmérték azt is, mely életesemények változtatták meg leginkább a gondolkodásmódjukat. A nők esetében a longevity iránti érdeklődést kiváltó események leggyakrabban évekkel a menopauza előtt történnek – mutat rá a BCG új tanulmánya.
Kiderült: a hormonális és fogamzásgátlási események, valamint a termékenységi problémák, amelyek átlagosan 36–38 éves kor körül jelentkeznek, 8 százalékponttal növelik meg a nők érdeklődését – ez majdnem kétszerese a menopauza hatásának (5 százalékpont). A férfiaknál nincsenek hasonló kiváltó okok, hiszen ők csak egy évtizeddel később tapasztalnak hasonlókat, amikor az öregedést kiváltó közvetlen tünetekről kezdenek beszámolni.
Tehát a nők egész élete alatt az egyik legnagyobb időablak már egy évtizeddel azelőtt megnyílik, hogy az egészségügyi piac felfigyelne rájuk. És az a tendencia, hogy a hormonális kiváltó eseményeket rövid távú tünetekként vagy epizódokként kezeli az egészségügy – ahelyett, hogy fordulópontként tekintene rájuk –,
az egyik legnagyobb vakfolt a nők longevity piacán. Azaz az életmódorvoslás és az egészségügy még mindig nem ismerte fel az orra előtt heverő piaci rést.
A nők szükségletei nincsenek időben diagnosztizálva és kezelve
A BCG korábbi, A menopauza ellátási szakadékának felismerése című tanulmánya is világosan megfogalmazta: az egészségügyi képzésekben nincs megfelelő edukáció a menopauzával kapcsolatban. Az Egyesült Államokban a szülészeti-nőgyógyászati rezidensprogramoknak csak 31 százaléka tartalmaz menopauzával kapcsolatos tantervet, és a családorvosi, belgyógyászati és szülészeti-nőgyógyászati rezidensek kevesebb mint 7 százaléka érzi magát felkészültnek a menopauzás betegek támogatására. Magyarországon hasonló a helyzet: bár a változókor témaköre szerepel a hazai orvostudományi egyetemek tantervében, nem önálló tantárgyként, hanem a szülészet-nőgyógyászat, valamint a belgyógyászati (endokrinológia) képzés részeként. Emiatt a hiányosság miatt az olyan kockázatokat, mint a csontritkulást vagy a szív- és érrendszeri betegségeket, sokszor még mindig nem ismerik fel időben.
Ez a hiányzó láncszem azonban messze túlmutat a menopauzán. A BCG felmérésében szereplő 12 országban a nők mindössze 63 százaléka fordul orvoshoz hormonális eredetű problémákkal – például PCOS-szel (policisztás ovárium szindróma), endometriózissal és menopauzával kapcsolatban –, szemben a szív- és érrendszeri állapotok (például a magas koleszterinszint vagy a magas vérnyomás) miatti 78 százalékkal.
Azok között, akik menopauzális ellátást keresnek, mindössze 72 százalék mondta azt, hogy komolyan vették őket, szemben a szívvel kapcsolatos tünetek miatt ellátást kérő nők 85 százalékával.
A nők hajlandóak költeni
A felmérés megerősíti azt is, hogy a nők elkötelezett, sokat költő egészségügyi fogyasztók, különösen a menopauza beköszöntével. A piac azonban még nem fejlesztette ki a számukra szükséges termékeket vagy szolgáltatásokat.
Pedig a perimenopauzában vagy menopauzában lévő nők már most is több pénzt áldoznak (havi 84 dollár, jelenlegi árfolyamon 26 864 forint) a hosszú élettartammal kapcsolatos dolgokra, mint a bármely más életkorban lévő nők (havi 68 dollár, 21 828 forint), vagy a férfiak a maguk havi 73 dollárjával (23 433 forint) szemben.
A magasabb költési arány ellenére nagyjából egyharmaduk még azt is mondja, hogy hajlandó lenne ennél is többet költeni – átlagosan havi 108 dollárnyi (34 668 forintnyi) többletösszeget –, ha létezne megfelelő termék vagy egészségügyi szolgáltatás a klímax okozta tüneteikre.
A többszáz milliárd dolláros kiaknázatlan piac
Becslések szerint a világszerte 1 milliárd menopauzával élő nőre vetítve – akik aktívan költenek a longevityre –, ez 350 milliárd dolláros többletlehetőséget jelent a befektetőknek, amely arra vár, hogy a megfelelő termékekkel és szolgáltatásokkal kiaknázzák a kínálkozó lehetőségeket.
Mivel lehetne ezt a költést felpörgetni? Más korosztályokhoz hasonlóan a menopauzában lévő nők is megbízható orvosokat és egészségügyi intézményeket keresnek, bevált megoldásokkal, amelyek kedvező ár-érték arányt és minimális mellékhatásokat kínálnak, de remek ötlet lehetne a biztosítási fedezeti piac kiaknázása és a klinikai kutatások által alátámasztott megoldások is.
Az eltérés kezelése
A BCG tanulmánya szerint e piaci rés biológiai, strukturális, viselkedési vagy kereskedelmi okai mind-mind ugyanoda vezetnek: a nőket korábban arra kötelezték, hogy illeszkedjenek egy olyan sablonhoz, amelyet soha nem nekik készítettek. 1993-ig a nőket teljes mértékben és szisztematikusan kizárták a gyógyszervizsgálatokból, és több mint három évtizeddel később az Egyesült Államokban a klinikai kutatásokban még mindig csak átlagosan a résztvevők 40 százalékát teszik ki, pedig a pszichiátriai betegségek 60 százalékát, az onkológiai esetek 51 százalékát, a kardiológiai eseteknek pedig a 49 százalékát teszik ki a nők.
Ennek az eltérésnek az ára ott mutatkozik meg, ahol a sablon nem illik a gyengébb nem képviselőire: a betegséggel együtt töltött években, a képzetlen szakemberekben, a nők számára ténylegesen szükséges ellátást nem fedező biztosításokban, valamint a piac által kielégítetlenül hagyott keresletben.
A BCG szerint az érdekelt felek át tudnák hidalni ezt a nagymértékű szakadékot, de csak úgy, ha a fogyasztói és technológiai vállalatok jobb teljesítményt nyújtanak. A menopauzában lévő nők ugyanis szinte mindent megpróbálnak, tehát az igényeik kielégítetlensége nem az erőfeszítéseik hiányának tudható be. Ha a vállalatok azt szeretnék, hogy részesedést szerezzenek a fent említett 350 milliárd dolláros lehetőségből, akkor a legfontosabb a hitelesség, valamint a szilárd bizonyítékok és a valódi klinikai jóváhagyások.
Másoknak is jutna szerep
Tehát az egészségügy ígéretes lehetőségek előtt áll ebből a szempontból, mivel az orvosok és az intézmények beszámolói szerint a nők kiadásai épp ebben az életszakaszban a legnagyobbak. Ebből az következik, hogy a felvázolt ellátási hiányosságok nemcsak klinikai, hanem kereskedelmi kudarcok is. Az egészségügyi rendszereknek pedig vezető szerepet kell vállalniuk a szakemberek jobb felkészültségének biztosításával és a kutatások támogatásával.
Eközben a biztosítóknak és a munkáltatóknak is át kell gondolniuk a lehetőségeiket a jobb konstrukciók és a jobb hozzáférés szempontjából. A kereslet már most is jelen van, hiszen a nők már most is zsebből fizetnek olyan megoldásokért, amelyek nem teljesen hatékonyak. A jobb munkáltatói juttatások például enyhíthetnék az anyagi terheiket, és szélesíthetnék a termékekhez vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket. És mivel a jobb biztosítási fedezet növeli a bevételi potenciált, ezek az egészségügyi fejlesztések lehetővé tennék, hogy több vállalat is felismerje a piaci lehetőségeket.
A BCG tanulmányával cselekvésre szeretné buzdítani az érintett feleket, beleértve az innovációt támogató befektetőket is. Véleményük szerint a longevity évek óta a férfiak által uralt terület, mind a célzott oldalon, mind az alapítók és a döntéshozói pozíciókban lévő vezetők tekintetében. A nők fokozott jelenléte ezeken a pozíciókban kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy a jövőben jobban ki legyenek elégítve az igényeik. Az elsőként cselekvő szervezetek olyan piacot fognak meghódítani, amelyet mások figyelmen kívül hagytak.
