Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában


		
	
Szarvas György Szarvas György

Rendhagyó albummal jelentkezik hamarosan a Yale University Press. A vaskos kötet kilencven neves, köztük Nobel-díjas közgazdász portréját tartalmazza, egyedüli magyarként Kornai Jánosét, a Hiány című alapmű szerzőjéét.

Az 1987-ben a gazdasági növekedés elméletéért közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Robert Solow régóta foglalkoztatja az a kérdés, vajon az embereknek – még azoknak is, akik kifejezetten műveltek – miért is nincs még halvány „lila” fogalmuk sem arról, mi is az a közgazdaságtan, és a közgazdászok valójában mivel is foglalkoznak.

Robert Solow 1924-ben Brooklynban született, egy alsó-középosztálybeli családban, gyermekkora pedig a nagy gazdasági világválság éveire esett.

Habár apjának mindig is volt munkája, Solow már nyolcévesen azt tapasztalta, hogy a szülei folytonosan aggodalmaskodnak, és aggodalmuk legfőbb oka gazdasági volt, állandóan azt kérdezték maguktól, mi fog történni, és vajon a fizetésükből ki tudnak-e majd jönni.

Ez a fajta félelem, vagy pontosabban veszélyérzet aztán Solow gondolkodását is erősen befolyásolta egész élete során. Miután 16 évesen a Harvardra került, majd a szisztematikusan felépített akadémiai karrier csúcsán 1987-ben elnyerte a Nobel-díjat; ma, 97 évesen ugyanakkor még mindig azt gondolja, hogy az átlagemberek számára valami zavaros gondolat csupán az általa megalkotott elmélet.

Aztán néhány évvel ezelőtt egy baráti vacsorán véletlenül találkozott Mariana Cookkal; a neves amerikai fotográfus éppen abban az időben fejezte be egy munkáját: 92, pályája elején lévő fiatal matematikusról állított össze egy portrésorozatot. Solow ajánlatát, hogy készüljön egy hasonló könyv, de most közgazdászok portréival, Cook örömmel fogadta, így készült el az a vaskos kötet, mely 90, neves közgazdász fekete-fehér fotóját rejti – olvasható a Financial Times internetes kiadásában.

Az album egyedüli magyar szereplője Kornai János (a könyvborítón is látható a róla készült kép, alsó sor, balról a második fotó őt ábrázolja).

A kötet borítója.A kötet borítója.

Mi is valójában a közgazdaság?

Jogos kérdés. Sokan még ma is zavarba ejtő tudománynak tartják a közgazdaságtant, amelyik - leegyszerűsítő módon - csak a pénzügyekkel foglalkozik, vagy éppen túl sok benne a matematika, vagy éppen abszurd feltételezésekkel él a jövőre nézve, vagy, hogy nagyon is elitista, erősen manipulált, korrumpált, a pénzügyi világ rejtett befolyása alatt áll.

Kezdjük először is a „mivel”. Az magától értetődő, hogy a közgazdászok alapvetően a gazdasággal foglalkoznak, az árukkal, piaccal, egyebekkel, de már a kezdetektől az is egyértelmű volt, hogy egyikőjük sem marad meg ezen a szűk mezsgyén, Thomas Robert Malthus egyfajta proto-környezetvédő volt, aki Charles Darwint is inspirálta, John Stuart Mill alapvetően filozófus volt, míg John Maynard Keynes intellektuálisan volt nagyon sokrétű.

Aztán itt van Gary Becker, akinek a munkásságát szintén Nobel-díjjal jutalmazták, aki a közgazdaságtan módszertani eszközeit olyan társadalmi kérdésekben is alkalmazta, mint a faji megkülönböztetés, a család, vagy éppen a függőség.

Azon pedig már senki sem csodálkozik, amikor Emily Oster közgazdász a terhességgel és szüléssel kapcsolatos elméleteit osztja meg a nagyközönséggel, vagy amikor Steven Levitt olyan tanácsokkal áll elő, hogy mikor is érdemes egy bankot kirabolni, vagy amikor a Financial Times közzétesz egy táblázatot, melyet a közgazdaságtan módszereivel állítottak össze, és amely tippeket ad a randevúkhoz. A közgazdaságtan ma már mindenhol jelen van, és látszólag mindenbe beleavatkozik.

A „hogyan”, vagyis a módszertan is sokat változott az elmúlt időszakban.

Húsz évvel ezelőtt, Ed Lazear közgazdász közzétette a „Gazdasági imperializmus” című tanulmányt. Szerinte „a közgazdaságtan olyan tényezőket hangsúlyoz, amelyek megkülönböztetik őt a többi társadalomtudománytól. A közgazdászok elméleteik felállításakor egyértelműen ésszerű emberi döntésekkel számolnak, és szerintük a gazdasági modellek általában valamifajta egyensúlyi állapotra törekednek.”

Két évtizeddel később a közgazdaságtan már nem fetisizálja olyan mértékben az ésszerűséget a gazdasági kérdések megválaszolásában. A Kabeleman (2002), Robert Shiller (2013) és Richard Thaler (2017) esetében az általuk felállított elméletért, azaz a viselkedés-gazdaságtanért elnyert Nobel-díjakkal ismerték el azt a tényt, hogy az emberi döntéshozatal esetlegessége erősen belejátszik a gazdasági döntéshozatali folyamatokba.

Más közgazdászok a hatalmas adatkészletek (Big Data) felhasználásával bővítették kutatásaikat. Két kiemelkedő képviselőjük Susan Athey és Raj Chetty. Ők az internetes forgalom és a mobiltelefonok meta-adatait, valamint a nagy szervezetek által vállalkozásuk működtetésére használt adminisztratív adatkészleteket használják elméletük kidolgozásakor.

A „hogyan” gyorsan változott az elmúlt évtizedekben, de a „ki” makacsul ellenáll továbbra is a változásoknak. A közgazdászok korábban kizárólag fehér férfiak voltak. Most elsősorban fehér vagy ázsiai illetőségűek, és férfiak.

Természetesen vannak látványos kivételek, mostanra a Nobel-díjasok táborában már két nőt is köszönhetünk. A közgazdaságtan ellentmondásos tudományág, és ez valószínűleg nem változik meg a jövőben sem.

Míg a tudósok többsége csak alkalmanként érintkezik a politikával, amikor például az éghajlatváltozás vagy más közérdekű témával kerülnek kapcsolatba, a közgazdászok tanulmányainak nagy része - az egyenlőtlenségektől a bevándorlásig, a kereskedelemtől az adózásig - egyenesen a politikai csaták középpontjában áll.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára. Sok éves tapasztalattal a hátunk mögött elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy szintet lépjünk és egy olyan lehetőséget kínáljunk Önöknek, amelynek segítségével egyes témakörök elismert szakértőinek - így többek között Bod Péter Ákos, Pogátsa Zoltán, László Csaba, Prinz Dániel vagy Szakonyi Péter - véleményeihez, mélyelemzéseihez, neves újságírók által készített egyedi tartalmakhoz jutnak hozzá. Ennek formája egy ELŐFIZETÉS, mely egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között klubtagságot, webinárumokon való részvételt, a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.

Előfizetőink naponta 4-6 unikális, máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá az első hónapban 390 forintért.

Cikkeink túlnyomó többsége azonban továbbra is szabadon olvasható marad.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Jól jönne 1,5 millió forint?

 

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Ersténél 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 102 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.