Úgy vélem, hogy az előbbi félelem megalapozott, az utóbbi viszont nem. A politikusokat jól láthatóan elmámorította a nyári vírusmegnyugvás, és azt hitték, hogy mivel tavasszal már legyőzték a vírust, elég lesz akkor reagálni majd ha újból baj lesz. Sok helyen a legalapvetőbb védekezésre sem voltak képesek, aminek hatására az elmúlt hetekben fellángoltak az esetszámok (és ha igaz, hogy szezonális a vírus, akkor még annál is nagyobb bajban vagyunk, mint korábban gondoltuk, lásd a korábbi bejegyzésemet). Különösen igaz ez Kelet/Közép-Európára, ahol a politikusok azt hitték, hogy saját ügyességük, a BCG-oltás, meg ki tudja mi miatt elkerülték tavasszal a valódi problémákat, pedig valószínűleg csak annyi történt, hogy Európa nagyjából egyszerre vezette be az intézkedéseket, de ezekbe az országokba akkor még nem jutott be kellően sok fertőző, így pár hét előnyük volt a többiekkel szemben, ezért nem is tudott kitörni a járvány.
A siker miatt pedig mind a lakosság, mind a politikusok azt hitték, hogy a probléma komolytalan és könnyen kezelhető, és nyáron teljesen elengedték a védekezést. Ennek a levét isszuk most, és fogjuk fizetni az árát várhatóan fél évig. Ennek egyértelmű gazdasági következményei lesznek, amelyet nehéz kezelni, hiszen ha megijed a lakosság, akkor leáll a gazdaság, még ha nincs is központilag elrendelt lezárás. Ha pedig visszaesik a fogyasztói bizalom és lecsökken a költekezés, akkor az hólabdaszerűen tud végigmenni számos szektoron - különösen, mivel a modern gazdaságokban erősen túlsúlyban van a gyakran emberi kapcsolatokhoz kötött szolgáltató szektor. A gazdasági problémák tehát valósak lehetnek a következő hónapokban (W-jellegű recesszió).
Ugyanakkor az attól való félelem, hogy nem lesz stimulus, szerintem megalapozatlan. Ha kellően nagy a baj, akkor - lévén nincs más eszköz - a kormányzatok a jegybankokkal karöltve újabb féktelen, pénznyomtatásból finanszírozott fiskális ámokfutást fognak rendezni, különösen ott, ahol erre tág tér van, ahol korábban is gyorsan tudtak reagálni. Az USA szinte bizonyos, hogy képes lesz erre, Európa a politikai széthúzás miatt viszont valószínűleg csak kisebb mértékben és megkésve. Emiatt a dollár jelenlegi korrekciója valószínűleg csak időleges, és az év vége felé, ahogy újra beindul a pénznyomtatás, ismét lejtőre kerül majd a dollár mind az euróval, mind az arannyal szemben. A politikusok megízlelték a jegybanki pénznyomtatásból származó költségvetési költekezés előnyeit, és ez a következő években is meghatározó lesz. Túl könnyű megoldás ahhoz, hogy ne használják, a kárai pedig valószínűleg csak évek múlva jelentkeznek.
A részvények sorsa nagy kérdés, a gazdasági mélyrepülés negatív, a (várható) pénzszórás inkább pozitív hatású, és miközben egyes szektorokban (különösen tech) érezhető volt augusztus végére az eufória, máshol nagyon óvatosak a szereplők, így számomra nem egyértelmű a helyzet - bár valószínűleg 2020 vége, 2021 eleje kínálni fog kedvező belépési pontokat.
Eközben Magyarországon egyértelműen a svéd útra kerültünk - nem az egészségügy fejlettségében, vagy az egy főre jutó GDP-ben, hanem abban, hogy a kormányzat a lakosságra tolja a vírusvédekezést. Ennek azonban valószínűleg a svédekhez hasonlóan az lesz az eredménye, hogy a lakosság csak akkor ijed meg igazán ha már elég sok a halott, de akkor tartósan. Ez mind egészségügyileg, mind gazdaságilag elég sötét képet fest a következő hónapokra, ugyanis a lakossági bizalom hosszú hónapokra elillanhat, ha kellően naggyá válik a járvány, és utána is lassan állhat talpra.
A rossz gazdasági kilátások különösen problémásak az MNB árfolyampolitikája számára. Az elmúlt években nem lehetett nem észrevenni, hogy a forint árfolyamíve kezd hasonlítani a pár évvel ezelőtti török lírára, aminek az oka, hogy a magyar gazdaságpolitika alapvetése bizonyos tekintetben hasonló, mint ott: legyen olyan alacsony a kamat, amennyire csak lehet, aztán a devizával majd csak lesz valami - ha pedig túlságosan begyengülne, akkor mindig ki lehet állni azzal, hogy milyen komoly vesszük az inflációs folyamatokat, meg meg lehet próbálni jelzésértékű kamatemeléseket csinálni, amit azonnal visszaveszünk, ha megnyugvás van.
Ezzel az a probléma, hogy ha kellően soká tart, akkor mindenki észreveszi, hogy az adott ország konstans árfolyamleértékelő politikát folytat, és a lakosság egy idő után a saját játékpénze helyett elkezdi megtakarításait átmenteni "kemény" valutába. Ekkor egyrészt a dollarizáció/euroizáció miatt részlegesen elvesztheti a jegybank a kontrollt a monetáris politika felett, valamint a honi deviza gyengülése önerősítő lehet, mivel a devizagyengülés inflációt okoz, ami csökkenti a reálkamatot, ami további devizagyengüléshez vezet, ami újabb inflációt okoz - ez pedig hosszabb távon nagyon káros. Számos feltörekvő ország járt ebben a cipőben az elmúlt évtizedekben, és lassan el kell döntenie Magyarországnak, hogy stabil devizát akar-e, vagy hagyja, hogy a lakosság magától átálljon euróra, miután elveszti bizalmát a forintban.
Az MNB nincs könnyű helyzetben, hiszen számos célra lő egyszerre (pl. legyen alacsony a kamat, hogy olcsón finanszírozzák az államot, de közben ne gyengüljön sokat a forint, ne legyen túl nagy infláció, vegyék meg a lakossági állampapírokat is, legyen olcsó hitel bizonyos cégeknek, legyen nyereséges a jegybank, stb), amelyek jó időszakban akár el is érhetőek, de ahogy kicsit is instabillá válik a helyzet, azonnal egymásnak ellentmondóak lesznek. Kicsit rossz hasonlattal olyan ez, mint a cirkuszi tányérpörgetők, akik először az ujjaikon pörgetik a tányért, aztán már az orrukon, fejükön, lábukon, mindenhol, és ahogy egyre több tányért pörgetnek, egyre nagyobb az esélye, hogy valamelyik leesik. Pláne ha közben van egy kisebb földrengés. Most pedig van. Kétséges, hogy az MNB fundamentálisan hajlandó-e módosítani a rekord alacsony reálkamatokra és devizagyengítésre alapozott "high-pressure economy" (=nyomjuk tövig a gázt még lejtőn is, remélve, hogy nem lesz belőle baj) gazdaságpolitikán. Isteni szerencse, hogy az EU költségvetéséből származó tonna pénz, és a NextGeneration csomag ismét olyan komoly hátszelet fog biztosítani Magyarországnak 2021 közepe/végétől, hogy talán ezzel - még irányváltás nélkül is - sikerülhet elkendőzni a fenti folyamatokat. Addig azonban sok víz lefolyik még a Dunán...
