Az MNB „elkötelezett az euró sikeres és biztonságos magyarországi bevezetése mellett” – írta válaszában Matolcsy György jegybankelnök Balassa Péter országgyűlési képviselőnek. A jobbikos honatya azt kérdezte a monetáris politika vezetőjétől, milyen feltételek szükségesek az euró bevezetéséhez, amelyeket Magyarország nem tud teljesíteni.
A válaszban az MNB első embere kifejtette, szerintük az euróövezethez csatlakozás feltételeit nem elegendő a hagyományos maastrichti kritériumokkal mérni. Ezért – tette hozzá Matolcsy – a magyar jegybank kidolgozta és 2020-ban publikálta is a Maastricht 2.0-nak nevezett feltételrendszert, mely „az eredeti nominális kritériumok finomhangolásán túl új reálkritériumokat is figyelembe vesz”. A jegybankelnök úgy látja, ezt a kritériumrendszert figyelembe véve
„Magyarország még nem áll az euróérettség megfelelő szintjén”.
Hozzáteszi, az elmúlt évek magas inflációs környezetében még a nominális maastrichti kritériumok sem teljesülnek, ugyanis mind az inflációs, mind a hosszú távú hitelek kamatlábára vonatkozó mutatóink túllépik a felső korlátot.
Érdemes felidézni, hogy az euró bevezetését alapvetően négy feltételhez, az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumokhoz kötik:
- az infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátája átlagánál
- a hosszú lejáratú hitelek kamatlába legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező ország kamatlábátlagát
- a költségvetési hiány legfeljebb 3, a bruttó államadósság pedig legfeljebb 60 százaléka lehet az ország bruttó hazai termékének (GDP)
- az adott ország nemzeti devizája két évig nem lépheti át a meghatározott árfolyamsávot, ami azt is jelenti, hogy az országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmus (ERM) rendszerébe.
Ezt a feltételrendszert azóta az országok eltérő szerkezete, fejlettségi szintje miatt több kritika is érte, ráadásul voltak olyan tagállamok is, amelyek azt bármiféle szankció nélkül megsérthették. A koronavírus-járvány okozta gazdasági átrendeződés azután a gyakorlatban is megmutatta, a maastrichti kritériumok csak akkor tarthatók, ha a dolgok a normális kerékvágásban zajlanak, ám egy gazdasági sokk borítja a szépen felépített rendszert.
A Matolcsy György által hivatkozott Maastricht 2.0 konvergenciakritériumokat az MNB a Fenntartható felzárkózás euróval című kiadványában jelentette meg. Ez a jelenlegi konvergenciakritériumokat is kiigazítaná.
- Az inflációs mutatónál és a hosszú lejáratú hitelek kamatlábának mutatójánál csak a három legalacsonyabb pozitív inflációval rendelkező ország átlagát tekintené. Az MNB szerint tartósan alacsony inflációs környezet esetén egyes referenciaországokban ez a mutató negatív lehet, ám – mint fogalmaznak – „az eurozónához való csatlakozás tekintetében azonban sem a túl magas, sem a túl alacsony infláció nem kívánatos”.
- Az adósságcélt 50 százalékra csökkentené, a költségvetési hiányt pedig a GDP-arányos államadósság mértékétől függően, 50 százalék alatt 2 százalékban, 50 és 90 százalék között 1 százalékban, 90 százalék fölött nulla százalékban maximálná. Indokolásuk szerint „aszimmetrikus sokkok esetén fontos, hogy kellő mértékű költségvetési mozgástér álljon rendelkezésre a gazdaság stabilizációjára a költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül”.
A szintén a Klasszis Média által kiadott laptársunk, a Privátbankár hónapról hónapra közzéteszi az európai országok, köztük az eurózóna országainak inflációs adatait. Az októberi inflációs adatok ezen a linken érhetők el, míg a rovat korábbi cikkeit ide kattintva olvashatják.
Matolcsyék a fenti változtatások mellett további makrogazdasági mutatókat is kívánatosnak tartanának figyelembe venni, mielőtt egy ország csatlakozna az euróövezethez.
- Az egy főre jutó GDP, illetve a bérszívonal is (vásárlóerő-paritáson) érje el az eurózóna 90 százalékát! A kiadvány empirikus adatokkal mutatja be, hogy e szint fölött a felzárkózásból fakadó inflációs többlet elhanyagolható mértékű.
- A csatlakozni kívánó ország az eurózónához hasonló gazdasági ciklusokkal rendelkezzen, a korrelációs együttható érje el a 0,7-et! Az MNB ezt úgy indokolja, hogy ilyen esetben garantálható, hogy a csatlakozni szándékozó ország és az eurozóna a pénzügyi rendszer szempontjából hasonlóan reagáljon a gazdasági sokkokra.
- Elvárják, hogy az euró bevezetésére készülő országban a pénzügyi szektor mélysége, azaz a magánszektornak nyújtott hitelállomány GDP-hez viszonyított aránya érje el az eurózóna átlagának 90 százalékát! Az ehhez fűzött indokolás szerint ilyen esetben a megnövekedett tőkeáramlás következtében nem alakul ki függőség a külföldi tőke iránt, valamint a tőkeáramlás felerősödése sem eredményez túlzott hitelezést és prociklikus gazdasági folyamatokat. A pénzügyi szektor ilyen tekintetben a skandináv államokban a legmélyebb, Nyugat- és Dél-Európában átlag feletti, Közép-Európában átlag alatti. Magyarország mellett Románia, illetve két balti állam, Lettország és Litvánia pedig ebben a mutatóban jelentősen elmarad az eurózóna átlagától.
- A kis- és középvállalkozások (kkv) munkatermelékenysége érje el a nagyvállalatok ilyen mutatójának 50 százalékát! A jegybank szerint ebben az esetben „a hitelezési ciklus lejtmenetében sem várható jelentős hitelszűke, így kisebb feladat hárulna az önálló monetáris politikára”. Hozzáteszik, nemzetközi tapasztalat, hogy a kkv-szektor alacsonyabb termelékenysége nagyobb inflációval jár együtt.
- A munkaerőpiac legyen közel a teljes foglalkoztatottsághoz, és az legyen fenntartható szintű is! Mint az írás fogalmaz, ha nincs ciklikus munkanélküliség, akkor „az anticiklikus politika és a zónában szükséges fiskális mozgástér egyaránt a kiegyensúlyozott költségvetés irányába mutat”.
- A jegybanki tanulmány nem számszerűsíti, de kijelenti, hogy az eurót bevezetni kívánó ország minél diverzikáltabb exportszerkezettel rendelkezzen mind területi eloszlása, mind termékválaszték alapján. Utóbbiban a magas hozzáadott értékű termékeket kell előnyben részesíteni. Az MNB-nél úgy látják, „válságidőszakok idején így kisebb reálgazdasági áldozat keletkezik a nagyobb terméklefedettség révén”.
