Bár Gulyás Gergely megpróbálta elvenni az élét, elég nagy jelentősége volt annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) keddi, kamatdöntés hátterét ismertető háttérbeszélgetésén a Matolcsy György vezette intézmény alelnöke egyértelmű üzenetet küldött. Mint arról beszámoltunk, Virág Barnabás MNB-alelnök azt mondta,
fontos lenne a kitűzött költségvetési hiánycélok teljesülése és az elsődleges egyenleg egyensúly közelébe hozása.
Márpedig az MNB csak a legritkább esetben szokott egy kamatdöntés hátterében ilyen üzenetet megfogalmazni, az oda-odamondások inkább a nyilvános rendezvények, konferenciák sajátosságai.
Fotó: MTI / Soós Lajos
Épp ezért a csütörtöki Kormányinfón meg is kérdeztük Gulyás Gergely kancelláriaminisztert, hogyan értékeli az üzenetet. A Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, nem kifogásolható, ha a monetáris politikát irányító jegybank véleményt mond a fiskális politikáról, igaz, mi ilyet nem is állítottunk. A tárcavezető azt is közölte, ez a vélemény megegyezik a kormány álláspontjával, mely idén 4,5 százalékra csökkentené a költségvetési hiányt (2023 végén ez 6,7 százalék volt – a szerk.), az elsődleges egyenleg pedig nulla körül lesz. Gulyás Gergely azt is mondta, jövőre 3,7, azt követően pedig 2,9 százalékos hiányt terveznek.
És bár a miniszter felvázolta a makropályának ezt a hiányra vonatkozó tervezett ívét, az a megjegyzése, hogy a jegybank véleményt mondhat a fiskális politikáról, eléggé elsikkadt. Pedig nem mindennapos dologról van szó. Matolcsy Györgyék ugyanis meglehetősen ritkán szólnak ennyire egyértelműen.
Az üzenet pedig nagyon is egyértelmű:
Orbán Viktornak esze ágába se jusson a választási osztogatás!
Valahogy a kormányzatnak nagyon nem sikerül eltalálni a makroszámokat, és ez nemcsak a GDP-adatra vonatkozik, hanem a hiánycélra is.
Előbbit 2023-ra eredetileg 4,2 százalékos gazdasági növekedéssel számoltak, ez a rendeleti költségvetésben 1,5 százalékos pluszra csökkent, majd ősszel Orbán Viktor egy péntek reggeli rádiós beszélgetésben „pozitív nullában” reménykedett, és mint kiderült, a tavalyi évet végül 0,7 százalékos zsugorodással zárta a magyar gazdaság. Az idei évre Varga Mihály egy éve még 4 százalékos növekedésben reménykedett, legalábbis a büdzsé vitájának miniszteri expozéjában ennyit mondott. 2023 legvégén ez a növekedés 3,6 százalékra csökkent, majd legutóbb, a két héttel ezelőtti Kormányinfón ugyanő már csak 2,5 százalékos pluszt jósolt.
A hiánycél hasonlóan mumusa Orbán Viktoréknak. Azt 2023-ra is 3,9 százalékra tervezték, amiből lett először 5,2, majd 5,9 százalék, hogy végül 6,7 százalékot „sikerüljön” produkálni. Az idei évre sem jobb a helyzet, tavaly júniusban, az idei évi költségvetés vitájának miniszteri expozéjában Varga Mihály így fogalmazott:
„A költségvetési hiány tekintetében pedig, ahogy ezt a tervezetben már láthatták, egy 3 százalék alatti hiányszintet, 2,9-et tervezünk, ezzel számolunk 2024-ben.”
Ez a hiánycél, nagyon úgy tűnik, már az év elején szertefoszló délibáb lett. A tizenharmadik havi nyugdíj 449 milliárd forintos összege, valamint a 2022-es, éves átlagban 14,5 százalékra rúgó infláció miatt a prémium államkötvényekre az idei év elején kifizetett 855,4 milliárd forint pestiesen szólva betette a kaput. (Halkan megjegyezzük és figyelmeztetjük is a pénzügyminisztert: a jövő év elején a prémium állampapírokra már 17,6 százalékos infláció plusz kamatprémium után kell majd kamatot fizetnie az államnak!) Így két héttel ezelőtt Varga Mihály a 2,9 százalékos hiánycélt már 4,5 százalékra emelte. Nem mellesleg bejelentette 675 milliárd forintnyi állami beruházás elhalasztását, amit nyugodtan nevezhetünk megszorításnak még akkor is, ha ettől a szótól vérben forognak a fideszes politikusok szemei. Hiszen arról van szó, hogy nincs pénz rá akkor, amikorra azt eredetileg betervezték.
Fotó: MTI / Soós Lajos
Hogy ezt a frissen megemelt hiánycélt végül sikerül-e tartani, az jó kérdés, elég sok minden függ attól, milyen első negyedéves GDP-adat fog érkezni kedden.
A jegybanki figyelmeztetés azonban másfél hónappal a választások előtt igencsak fontos üzenetet hordoz. Hiszen 2021-2022-ben a pénzeső, így a gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra visszavezetett tizenharmadik havi nyugdíj (mely – mint azt az Mfor Nyugdíjas Árkosár-felmérésünkben rendszeresen bebizonyítjuk – csupán arra volt elég, hogy az időskori ellátások ne veszítsenek az élelmiszerekhez viszonyított értékükből), a minden szépkorúnak egységesen kiutalt 80 ezer forintos nyugdíjprémium, valamint a gyermeket nevelőknek visszatérített személyi jövedelemadó hangulatjavító intézkedésnek remek volt, de fel is szította az inflációt. (Emlékezhetünk Bokros Lajos hírhedt mondására: „Nincs az a nyugdíjemelés, amit ne tudnék elinflálni.”) A gazdaságba pumpált pénzt ugyanis a gazdaság Covid utáni visszapattanása, növekedése sem tudta felszívni, ami így természetesen az árak emelkedéséhez vezetett.
Matolcsy Györgyék tehát okkal tesznek szemrehányást Orbán Viktoréknak a fegyelmezetlen fiskális politikájuk miatt, az ugyanis egyszer már nem szankciós, nem is háborús, hanem pénzszórási (szakzsargonban: keresleti) inflációt gerjesztett. Ez a pénzromlás természetesen megnövelte a megélhetési költségeket, és emellett az állam működését is, ami csak újabb kölcsön felvételével, azaz állampapírok kibocsátásával volt finanszírozható.
Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni – mondják, ám a magyar gazdaságpolitikának sikerült. Számos közgazdász szerint Medgyessy Péter kétszer száznapos programja volt olyan osztogatás, ami lejtmenetre tette az addig fenntartható növekedési pályán haladó gazdaságot. (A volt miniszterelnök legutóbbi Klasszis Klubunkban ezt is megkapta kérdésként, ám szerinte ez nem így volt. A videón ez a rész 24:13-tól hallható.)
Orbán Viktor 2022-es kampánya ugyanezt megismételte, az „eredményt” a tragikus GDP-, hiány- és inflációs adatok mutatják. Talán érdemes néha Matolcsy Györgyre hallgatni, még ha oly sok ellensége is van a kabinetben!
