Továbbra sem sikertörténet a magáncsőd Magyarországon. Bár már 2015 őszén hatályba lépett az a rendelkezés, amely – a vállalatoknál már alapból meglévő lehetőség mintájára – a tartozásaikat fizetni képtelen magánszemélyek számára is lehetővé teszi adósságaik rendezését, az azóta eltelt több mint öt és fél évben mindössze 2137 ilyen, csődvédelmi eljárás indult. Ez derült ki az Igazságügyi Minisztérium (IM) lapunk megkeresésére adott, május 12-eu állapotokat tükröző adataiból. A csődvédelmi eljárások közül 342 zárult le és 1795 van még folyamatban, vagyis, amelynél még tart az adósság rendezése. Az elindult eljárásokban 2137 fő adós, 1059 fő adóstárs, 1708 fő közeli hozzátartozó és 780 fő egyéb kötelezett érintett.
Ez sovány mérleg ahhoz képest, milyen várakozások előzték meg a KDNP által éveken át szorgalmazott jogszabály bevezetését. A törvény 2015 szeptemberi hatálybalépésekor a kormány 20-25 ezer, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 25 ezer, míg a Magyar Bankszövetség 40 ezer jelentkezőre számított.
Érdemes felidézni a magáncsőd lényegét. Annak célja, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő magánszemélyek adóssága szabályozott keretek között rendeződjön úgy, hogy közben a fizetőképességük helyreálljon – olvasható az MNB honlapján elérhető összefoglalóból. Az adósságrendezési eljárás alatt az adós csődvédelemben részesül, a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat, például ingatlanárverést, letiltást leállítják, új végrehajtás pedig nem indítható.
Adósságrendezést 2-60 millió forint közötti, hatósági vagy bírósági úton érvényesíthető tartozásra lehet kérni, ha az meghaladja az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó vagyonát, amibe beleszámít az adós, adóstárs öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is. Még az is feltétel, hogy a tartozások legalább 80 százaléka az adós (adóstársak) által elismert vagy nem vitatott legyen, s a tartozások között legalább egy olyan van, amely már legalább 90 napja lejárt esedékességű, s annak mértéke kamatokkal, járulékokkal növelten meghaladja az 500 ezer forintot.
A 2018 szeptemberéig magáncsődbe menekültek átlagosan közel 19 millió forintos adósságot görgettek maguk előtt, volt olyan, aki majdnem az adósságrendezés feltételeként maximálisan előírt, 60 milliós tartozást szedett össze – derült ki az IM akkori, ellenzéki képviselői kérdésre adott válaszából. Ennél frissebb adatok nem érhetők el, de tekintve, hogy a két és fél évvel korábbi állapot idején 1300 eljárás volt folyamatban, most pedig több mint 2100, vélhetően az átlagadósság összege nem változott számottevően.
Az adósságrendezési eljárás akkor jelenthet megoldást eladósodott magánszemélyeknek, továbbá egyéni vállalkozóknak és őstermelőknek, ha
- van valamennyi vagyonuk,
- rendszeres jövedelemmel rendelkeznek,
- képesek fizetni a minimális törlesztőrészletet,
- meg szeretnék tartani a lakóingatlanukat és ehhez a jelzáloghitelezőjük hozzájárul,
- hajlandóak és képesek 5-7 évig megfelelően törleszteni a tartozásukat,
- eleget tesznek az adósságvédelemről szóló törvényben foglalt feltételeknek.
Adósságrendezési eljárás kizárólag az adós kezdeményezésére indulhat. Az eljárás alatt évente akár 300 ezer forint összegű állami törlesztési támogatást kaphat az adós jelzáloghitelének törlesztéséhez – hívja fel a figyelmet az MNB. Ha nem sikerül teljesíteni a törvényben és a megállapodásban foglalt kötelezettségeket, az eljárást a bíróság megszüntetheti és elindulhat, vagy folytatódhat a végrehajtás.
Többen kértek csődvédelmet, mint ahányan azt végső soron megkapták, hogy mennyivel, arra nem kaptunk adatot.
Lapunkkal az IM megosztotta a bíróság által elutasított kérelmek leggyakoribb okait. Ezek:
- az adós, adóstárs nem felelt meg a törvényben rögzített kezdeményezési feltételeknek, például a tartozás aránya nem volt megfelelő
- az adós, adóstárs vonatkozásában a törvényben meghatározott kizáró ok állt fenn, ilyen az az eset például, ha a köztartozása mértéke meghaladta a 2 millió 400 ezer forintot
- az adós, adóstárs a hiánypótlásnak, adategyeztetési kötelezettségnek nem, vagy nem teljeskörűen tett eleget
- az adós, adóstárs nem tudta fizetni a minimális törlesztőrészlet és/vagy a postai és távközlési költségátalányt.
Meglehet, az elutasítások számának csökkenése céljából kezdeményezte Harrach Péter, a KDNP frakcióvezető-helyettese a minap a magáncsődök feltételeit előíró jogszabály (hivatalos nevén: a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény) módosítását. Amely most, amikor a koronavírus-járvány miatt sokan kerültek abba a helyzetbe, hogy nem képesek törleszteni a tartozásaikat, és ha be is kerültek a fizetési moratóriumba, az nem tart a végtelenségig – jelen állás szerint ez a lehetőség június 30-án kifut, de lapértesülés szerint már megszületett a döntés az újabb hosszabbításról –, jól jöhet. Azokon pedig, akik nem feleltek meg a moratóriumba kerülés feltételeinek, még inkább segíthet, ha kérhetnek magáncsődöt.
Harrach szándéka szerint a törvénymódosító javaslata az adósságrendezési eljárás kezdeményezésének egyes feltételeit könnyíti meg, annak érdekében, hogy azok is jogosultak legyenek az eljárást kérelmezni, akik tartozásállománya nem éri el a vagyonuk értékét, de eléri az adósságrendezésbe vonásra kerülő vagyonuk értékének 80 százalékát. A jelenleg érvényes feltétel szerint csak akkor lehet magáncsődöt kérni, ha a tartozások meghaladják az adós, adóstárs adósságrendezésbe tartozó vagyonát.
Emellett a KDNP frakcióvezető-helyettese az adós által a főhitelező jelzálogjogosultnak az eljárás időszaka alatt fizetendő úgynevezett minimális havi törlesztőrészlet mértékének a mérséklését is célszerűnek tartja. Ez a zálogjoggal biztosított nyilvántartott követelés 7 százalékának egytizenketted része lenne, de legfeljebb a zálogjoggal terhelt ingatlan törvényben meghatározott forgalmi értéke 7 százalékának az egytizenketted része, szemben a mostani 7,8-7,8 százalékos arányokkal (vagyis ez 0,8-0,8 százalékpontos könnyítéssel ér fel).
A törvénymódosító javaslat elfogadása esetén nőhetne az az összeg, amelyet az adós a bevételeiből az adósságrendezési eljárás alatt a mindennapi megélhetésre fordíthat, miközben valorizálódna az eljárás alatt folyamatosan fizetendő tartásdíjra, kártérítési járadékra felhasználható összeg is.
Egyszerűbbé teheti az adósságrendezési eljárást, hogy a jövőben az adósnál környezettanulmányt nem kell végezni sem a bíróságon kívüli, sem pedig a bírósági adósságrendezési eljárásban. Harrach azt is indítványozza, hogy a bíróságon kívüli adósságrendezési eljárás esetén az adós által a főhitelező részére ezért a szolgáltatásért fizetendő költségátalány összege csökkenjen.
Végül a törvénymódosító javaslat egyértelművé teszi, mikor lehet bírósági, illetve azon kívüli adósságrendezési eljárást kérni.
