Alapvetően két eset lehetséges.
1) A kezdeti hullámot visszaverve újraindítjuk a gazdaságot és az életet, eközben folyamatosan iszonyú mértékben figyelve minden új fertőzésre, amelyeket számtalan teszttel, kontaktuskereséssel felderítünk és a lehető leggyorsabban izolálunk, és megpróbáljuk így kihúzni, amíg nincs oltás. Nyilvánvalóan addig sincsenek tömegrendezvények, fesztiválok, mozi, a lakosság maszkban jár, és megmarad a távolságtartás. Kérdéses, hogy mi lesz ha szeptemberben beindul az iskola...
2) A másik lehetőség a svéd modell. Elkülönítjük az időseket és a betegeket, a lakosság többi részét óvatosságra kérjük fel, de alapvetően (nyilván a 10-20 fő feletti tömegrendezvényeket kivéve) hagyjuk, hogy éljék életüket, és szép lassan átmenjen rajtuk a vírus, így szerezve nyájimmunitást, és ha ez megtörtént, akkor lassan ki lehet engedni a sebezhetőbbeket, idősebbeket is.
Az első verziónál reménykedhetünk, hogy talán kihúzzuk addig amíg lesz oltás, és csak pár száz embert veszítünk, de cserébe takaréklángon megy a gazdaság sokáig, és könnyen lehet, hogy még több 4-6 hetes teljes lezárásra lesz szükség.
A második esetben garantáltnak tűnik pár tízezer halott, de talán a gazdaság jobban viseli, kevesebb a tartós munkanélküli, nem olyan mély az összeomlás.
Az elsőhöz azt kellene látnunk, hogy a kormányzat már most képezi azokat a csapatokat, amelyek majd a kapcsolatkeresést végzik, tucatszámra építi ki a gyors tesztelésre alkalmas pontokat - enélkül ugyanis a gazdaság újranyitásával garantált a betegség berobbanása. Ezt nem látjuk, tehát nem ez a kormány terve.
A második esetben fel kell készíteni az ellátórendszert a hatalmas megterhelésre. Ezt látjuk, de nem ez van kommunikálva, és nem ez történik: kijárási korlátozás van, iskolák bezárva, mindenki otthon kuksol.
Úgyhogy tényleg el kéne dönteni, hogy melyik úton megyünk előre, és az is jó lenne, ha valóban felnőttnek nézve a lakosságot ezt kommunikálnák is velünk, mert akkor tudhatnánk, hogy mire számítsunk. Így ugyanis gazdaságilag nem lehet tervezni.
Készítettem pár ábrát, amelyen bemutatom, hogy melyik esetben mennyi kórházi ágyra van szükség, és mennyi halottra számíthatunk mai ismereteink alapján (fontos kiemelni, hogy ezek az ismeretek még most sem túl pontosak, és a reprodukciós ráta kismértékű változása is hatalmas eltéréseket okoz, ezért ezek tényleg csak gondolatébresztő gondolatkísérletek).
A1) Svéd modellszerűség, májustól visszaengedjük az embereket dolgozni, de iskola bezárva szeptemberig, időseket, betegeket otthon tartjuk. Tömegrendezvény nincs, óvatosság, meg higiénia és maszk van, de minden üzlet mehet. R =1,2 nyáron, szeptembertől R =1,5.
Ez látszik, hogy nem fog menni, mert nincs ennyi kórházi ágyunk, úgyhogy módosítsuk:
A2) Októberre teljes karantén, kijárási korlátozás, távoktatás, de utána tovább a svéd úton:
Ez már működhet, de a gazdaság továbbra sincs jó bőrben az októberi teljes leállás miatt
B) Hatékony a karantén, amit májustól lassan feloldunk, de nagyon komoly tesztelés/kontaktuskeresés zajlik, amivel nyáron, amikor amúgy sincs iskola, és sokan vannak szabadságon, kordában tartjuk a vírust (R=1), szeptembertől R = 1,3, de ha túl sok eset van akkor elveszítjük a fonalat, és R= 1,5
Ez jó, ha novemberig megjön az oltás, de ha nem, akkor módosítanunk kell:
B2) Decemberben teljes lezárással kell megfékezni:
C) És végül az optimista verzió. Annyira ügyesek vagyunk, hogy májustól folyamatosan 1-en tudjuk tartani az R-t, mert sok betegségláncot felderítünk, sok kontaktot tesztelünk, nagy részüket megtaláljuk, mindenki nagyon óvatos, és így a fertőzés csak lassan terjed, annak ellenére, hogy a gazdaság újra működni kezd, ősztől felmegy 1,2-re. Látszik, hogy ez idén még OK, de 2021-ben kezdeni kell ismét valamit vele:
A fenti gondolatkísérletekből jól látszik, hogy sokféle lehetőség van, és nagyon nehezen előrejelezhető, hogy mi fog történni, valójában senki nem tudja. Nekem úgy tűnik, hogy a gazdaság lassú visszanyitása+tesztelés a gazdaságilag-társadalmilag legoptimálisabb kombináció, de a jelek szerint nem ebbe az irányba megyünk. Lehet érvelni a svéd modell mellett is, különösen ha garantálni tudjuk az idősek/sebezhetőek hatékony elkülönítését (egyelőre ennek ellenkezője látszik) és feltételezzük hogy valójában a betegség mortalitása alacsonyabb, mint amekkora az a jelenlegi ismereteink szerint.
A magyar megoldás még nem látszik: egyrészt óriási kórházi ágyfelszabadítás van, ami a svéd modellre utal, ugyanakkor a miniszterelnök május eleji tetőzésről beszél, de az meg nagyon komoly kontrollt fog igényelni nyáron, ennek meg nincsenek meg az előfeltételei.
Egy dolog biztos: olyan verzió nincs hogy újranyitjuk a gazdaságot, és semmit nem csinálunk, de mégsem terjed a járvány. Szóval döntsük el, vagy ha már el nem dönthetjük, legalább tudjuk meg a döntést, hogy miképpen kezeljük a járványt. A svéd úton vagy a koreain megyünk? Ha nem tudjuk mi a járvánnyal a terv, akkor nem tudunk a gazdaságban sem tervezni.
Mi a terv? Hadd tudjuk meg végre!
***
A számításokhoz az olasz kisvárosok láthatóan nyájimmunitást szerzett lakosságának halandósági adatait, az osztrák véletlenszerű tesztelés adatait, az izlandi adatsorokat, amerikai (Chelsea, Massachusetts) véletlenszerű tesztelési adatokat, a New Yorki-i és kínai mortalitási adatokat, és a Hubei-en kívüli kínai adatokat vettem alapul.
Ezekből jelenleg úgy tűnik, hogy a betegség mortalitása 0,5-1,5% között van, és erősen életkorfüggő. 75 év felett 5-10%, 45 év alatt 0,1-0,2% alatti a halálozás, illetve jóval magasabb ha van előzetes betegség (asztma, cukorbetegség, elhízás, magas vérnyomás, szív-, érrendszeri betegségek, immunbetegségek, stb.), és jelentősen alacsonyabb, ha nincs előzetes probléma. Azt feltételeztem, hogy a megbetegedettek 5%-a kerül kórházba. Az eredeti reprodukciós rátára (R) sok becslés van 2,5 és 5 között minden hihető, és valószínű, hogy a szigorú karanténnal bőven 1 alá csökkenthető
