Morbid dolognak tartották nem is olyan rég – mondjuk a rendszerváltás előtt –, hogy valaki pénzügyi-gazdasági megfontolásokkal készüljön jó előre a saját temetésére. Ma viszont senki nem lepődik meg azon, ha életében kinéz egy sírhelyet, vagy betér egy biztosítóba és kegyeleti biztosítást köt, még akkor is, ha a végrendeletében komoly összeget szán a leszármazottaknak.
A hagyatéki eljárás ugyanis hosszú hónapokig elhúzódhat, a kegyeleti biztosítás összegét viszont pár napon belül megkaphatja a haláleseti kedvezményezett. Ez fontos lehet, hiszen a temetés költsége – amely egyenes arányban emelkedik az inflációval – mint tudjuk, manapság akár több millióba is kerülhet, főleg, ha később a síremlék árát is beleszámoljuk.
Akiknek nincs közvetlen rokonaik
A kegyeleti biztosítás azért terjedt el mostanában, mert, mint már említettük, nem része a hagyatéknak. Így, ha a kedvezményezetteket név szerint – ez fontos! – megjelöli az idős rokon, nekik nem kell a gyakran elhúzódó hagyatéki eljárás befejezéséig várniuk a kifizetésre. A kedvezményezettnek tehát tudnia kell arról, hogy az ő nevére szól az összeg, amely után öröklési illetéket sem kell fizetnie. A biztosítási védelem az élet végéig tart, 85 éves kor után nem kell díjat fizetni.
Elsősorban azoknak a 40 és 80 év közötti ügyfeleknek ajánlják ezt a megoldást, akiknek például nincsenek közeli rokonaik, akik vállalnák a végső kiadásokat. Vagy egy váratlan szerencsétlenség esetén gondoskodni szeretnének családjuk anyagi biztonságáról – és ez bármilyen egészségügyi állapotban és korban bekövetkezhet –, levéve a vállukról egy hirtelen szükségessé vált nagyobb kiadás terhét.
Kórházi lopásra is kiterjedhet
A hazai biztosítók nagyjából hasonló feltételekkel ajánlják ezt a konstrukciót. Az egyik vezető piaci szereplő szerint tízféle összeg közül lehet választani, 300 ezer és 1,2 millió forint közötti értékben. Balesetből eredő halál esetén a választott biztosítási összeg 150 százalékát fizeti ki a cég. Ehhez még sokszor választanak kiegészítő biztosítást, például kórházi napi térítést baleset esetén, vagy más segítő szolgáltatást csonttörésnél. Ha ezt is kéri az ügyfél, a szóban forgó biztosító díjmentes védelmet nyújt – a hazai viszonyokhoz igazodva – kórházi lopás esetére. Ilyenkor asszisztencia szolgáltatás is jár, például 24 órás telefonos információs vonal elérés, illetve betegszállítási szolgáltatás, a kórházi fekvőbeteg-ellátást követően.
A kegyeleti biztosítások havi összege pár ezer forint, összegtől és inflációtól függően. Létezik sok helyen családi kedvezmény is: házastársak és élettársak részére egyidejűleg megkötött biztosítások esetén a második szerződésre 5 százalék díjkedvezmény jár.
Hogy mire elég ez az összeg, az attól függ, Magyarországon hol történik meg a temetés és milyen formában, milyen szolgáltatásokat igénybe véve. Nagy az árkülönség a temetők között, akár Budapesten belül is, a Farkasréti általában a legdrágább, míg mondjuk a csömöri olcsóbb.
Ahány temető, annyiba kerül a sírhely
A Budapesti Temetkezési Intézettől vásárolható urnafülke, urnasír, urnasírhely és sírbolthely (kriptahely) is számos változatban, Fontos, hogy a sírhely árának a kifizetésével a vevő nem tulajdonhoz, csak használati joghoz jut, amelyet a használati idő leteltével újra meg kell vásárolnia, bár az eredetinél már alacsonyabb áron.
Óbudán olcsóbban, illetve drágábban is lehet temetkezni, mert két övezet van. Rákospalotán is lehet kérni temetést, a honlapon szereplő általános árakon, de jóval többért is. Van, ahol a kettes sírhely ára majd 600 ezer forint.
Fotó: Depositphotos
Amikor a temetőkben sétálunk, viszonylag kevés a jókora kripta, amit látunk, azokat többnyire száz évvel ezelőtt emelték. Kérdés, ki csináltat ma – és miért – családi kriptát? Egyrészt léteznek olyan famíliák, amelyek kiterjedtek, nagy létszámúak, és szeretnének együtt nyugodni. Másrészt bizonyos körökben a temetés és a sír pompája státusszimbólum, még akkor is, ha életében nem igazán számított jómódúnak az elhunyt.
Farkasréten belül is nagy a különbség a kriptahelyek között, a temető Hóvirág utcai sétányán 9 személyre állítólag kerek ötmillió forint, de érdemes persze utána kérdezni a friss számoknak.
Van, aki előre kinézi a saját sírhelyét
Ezek után nem csoda, hogy ha valaki a temetőben, ahol már nyugszik egy-egy rokona, elhanyagolt, láthatóan évtizedek óta nem gondozott, nem látogatott sírhelyet lát, megérdeklődi, hogy az megvásárolható-e. Azon praktikus okból, hogy nem kell két külön temetőbe járnia a gondozásért, vagy ha csak szeretne kilátogatni a kedveshez. Ilyenkor érdemes bemenni a temetőirodába, és utána érdeklődni, hogy megvásárolható-e az adott sírhely, lejárt-e már, főleg, ha közel van a már ott nyugvó anya, apa vagy nagyszülő sírjához.
Amíg a sírhelyeken takarékoskodni nem nagyon lehet, addig a szertartások formáin igen. Mind több a hamvasztásos temetés, az sem olcsó persze. Titokban, illegálisan sokan hazaviszik a hamvakat tartalmazó urnát, ahelyett, hogy urnasírhelyet vennének. Netán beleszórják a Dunába, a Balatonba, esetleg elutaznak vele a tengerig, ha az elhunyt imádta a tengerparti nyaralásokat.
A búcsúztató beszédek megtartására is pénzt kell szánni. Nem mindegy, hogy kit kérünk meg erre, egy kedves barátot – őt legfeljebb megvendégeljük utána – vagy papot. Széles körben elterjedt viszont, hogy óriási koszorúk helyett – már a temetésre szóló értesítésben – felhívják a gyászolók figyelmét arra, hogy csak egy-egy szál virágot vigyenek. Ez főleg hamvasztásos temetésnél szokás. Külföldön – például Svédországban – elterjedt, hogy a virágkoszorúra szánt összeget, az elhunyt kívánsága szerint, jótékony célra fordítsák a gyászolók, mondjuk kolumbiai vagy kongói kunyhókban élő gyerekek élelmezésére.
Más a helyzet persze nagy állami temetéseken, hírességek búcsúztatása esetén.
Halotti tor, csak másként
A közelmúltban Lang Györgyi kérése nagy felháborodást keltett, ugyanis azt óhajtotta, a temetésére mindenki jöjjön színes ruhákban, egy nagy buli keretében koccintson rá, szóljanak a kedvenc számok. Senki ne búslakodjon fekete cuccokban, hiszen a helyzeten úgysem lehet változtatni, érdemes tehát inkább a vidám pillanatokra emlékezni.
Újabban elterjedt furcsa szokás, hogy a Facebookra sokan szemrehányóan felrakják, ha egy-egy híres színész vagy énekes sírján kókadozik a virág, vagy nincs szép mécsestartó. Pedig nekik sem élnek tovább a rokonaik – ha egyáltalán létezik még valahol Magyarországon leszármazottjuk. Az megszűnt, hogy mondjuk a színház, ahol évtizedekig játszott a Kossuth-díjas művész, gondoljon legalább Halottak Napján a nagy elődre, hiszen a mai Z generációs menedzsmentnek már nem mond semmit a legenda neve, és a társulatok egyébként is, állandóan cserélődnek.
