50, 75 vagy 100? Régóta nem volt ekkora számháború a Monetáris Tanács ülése előtt arról, hány bázisponttal is csökkenti majd a kamatot az MNB döntéshozó testülete.
A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy most még a szokásos fogódzkodót sem kaptuk meg. Bár Virág Barnabás, a jegybank monetáris politikájért felelős alelnöke az utóbbi hónapok kamatdöntései előtt néhány nappal rendre elhintette egy-egy konferencián, vagy az általa lojálisnak tartott sajtóorgánumokban, hogy mekkora vágásra lehet számítani – ami aztán általában be is jött –, ezúttal Matolcsy György helyettese néma maradt.
Fotó: MTI/Soós Lajos
Kétségtelenül nincs könnyű szituációban a Monetáris Tanács, de az igazat megvallva, a megoldandó feladat már jó ideje ugyanaz. Nevezetesen, mekkora kamatcsökkentés szükséges ahhoz, hogy a 2023-ban recesszióba zuhant magyar gazdaság növekedni tudjon, miközben a tavalyi horrorszintek után elviselhető mértékűre szelídült infláció további mérséklődése, vagy legalább szinten tartása biztosított legyen?
E tekintetben a 2013 márciusától egészen 2022 közepéig-végéig egy követ fújó kormány és MNB most látványosan szembemegy egymással. Pontosabban, azok két emblematikus figurája. Míg az Orbán-kabinetben mára az első számú gazdaságpolitikai éceszgéber titulust egészpályás letámadással magához ragadó Nagy Márton nagyobb léptékben csökkentené a jegybanki alapkamatot, addig Matolcsy óvatosabban.
Árnyékot vet kettejük szakmai álláspontjára, hogy azokat befolyásolhatják a személyes viszonyuk. Bár Nagy 2020 májusáig Matolcsy helyettese volt – mondhatni, az akkori Virág –, akkor kurtán-furcsán, a hatéves mandátuma lejárta előtt vette a kalapját. Lapunk megbízhatónak tekinthető jegybanki forrásokból már akkor úgy értesült, hogy nem önszántából, hanem Matolcsy kezdeményezésére. Amit aztán utóbbi a minap a széles nyilvánosság előtt el is ismert, szokatlanul durva tónusban, mondván, „kiebrudalta” Nagyot.
Aminek levét a forint itta meg, viszonylag jelentősebb gyengülésbe kezdett. Igaz, ahhoz, hogy az euróval szemben a hosszú hónapok óta nem látott 400-as szintet hajszálra megközelítse, a Matolcsy-Nagy affér mellett az Európai Parlament azon bejelentése is szükségeltetett, hogy beperelnék az Európai Bizottságot a Magyarországnak utalt 10 milliárd euró miatt.
Alapvetően ez a két momentum az, ami okozhatja a fejtörést a kamatdöntéskor a jegybankároknak, miután ezek egyike sem juthat nyugvópontra a közeljövőben. S mivel a vezető jegybankok, az amerikai Fed és az Európai Központi Bank egyelőre nem tervez kamatot csökkenteni, félő, hogy a Magyarországon elérhető kamatfelár olyan alacsony lesz, ami nem teszi vonzóvá a forintot, ergo csak tovább csökkenhet az árfolyama.
És akkor még nem beszéltünk a hazai költségvetés sanyarú helyzetéről és kilátásairól, amelyek csak tovább rontják hazánk kockázati megítélését. Hiszen Nagy Mártonon és az ő szavát készpénznek vevő kormánytag-társain kívül csak kevesen látják azt, honnan is jönne össze a nemzetgazdasági miniszter 4 százalékos növekedési álma (figyelmeztető: annak idején Matolcsy 7 százalékos víziója sem teljesült). Ha ugyanis a központi költségvetésnek nincs elegendő forrása, hogy ösztönözze a gazdaságot, akkor azt a vállalatoknak és a lakosságnak kellene megtennie, előbbiek a beruházások, utóbbi a fogyasztása felpörgetése révén, ám egyelőre ezeknek sincs jele.
Summa summarum, ha nem jól lövi be az MNB a kamatcsökkentést, esetleg túl nagyot vág, akkor ilyen körülmények között félő, hogy a forint még tovább gyengül, s most már nemcsak közelítgeti, hanem át is töri a 400-as euróhatárt. Más kérdés, hogy ez nem feltétlenül fájna a kormánynak – ahogy arra a legutóbbi Klasszis Klubunkban Zsiday Viktor, a Hold Alapkezelőnél elérhető Citadella Befektetési Alap portfóliókezelője rámutatott.
Nagyék ugyanis még mindig azt a manapság már kissé ódivatú megközelítést vallják a magukénak, miszerint a gyengébb devizaárfolyam automatikusban magasabb exporthoz vezet és ezáltal forintban kifejezett bevétellel jár.
Csakhogy amint a világ, úgy a közgazdaság, mint tudomány is változik. Márpedig a legújabb kutatások szerint az árfolyamnak már egyre kevesebb a szerepe az export növelésében, miután a világgazdaság ma már az évtizedekkel ezelőttihez viszonyítva jóval összetettebb. Magyarország esetében például az emelkedő bérek jelenthetnek miatt sem igaz már az olcsóbb forint=magasabb export összefüggés, amihez paradox módon maga a kormány járult hozzá a jelentős és nem megalapozott minimálbér-emeléseivel. Fontos szempont még, milyen az adott devizával rendelkező gazdaság termelékenysége és versenyképessége – ezek inkább befolyásolják az elérhető export volumenét, mint az, hány forint is egy euró.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
