MOK: összeroppannak és elmenekülnek az orvosok a halottak látványától

Múlt héten a COVID-osztályokról érkezett valóságot összesítette Svéd Tamás, a kamara titkára, új összefoglalójában pedig az intenzív osztályok kőkemény mindennapjait mutatja be a hozzájuk özönlő történetekből.

Mielőtt a szakember részletezné a pozitívumokat, a negatívumokat, feltárná a problémás helyzetet, leszögezi, hogy a járvány a sokszorosára növelte az alábbi alapállapotot a kórházakban:

• egy ágy attól még nem lesz intenzív terápiás ágy, mert betolják az intenzív osztály feliratú ajtó mögé
• szakképzett ápolókból már a járvány előtt is hiány volt
• az úgynevezett ’intermedier (állapotközi) osztályok, és a subintenzív osztályok már a járvány előtt is hiányoztak. Így az intenzív terápiát már nem, de intenzív ápolást még igénylő betegeket alig volt hova kiadni, ezért sokszor állapotromlás vagy halál lett a következmény.

Tehát a beérkezett történetcunamiból leszűrhető POZITÍVUMOK:

• Lélegeztetőgépek: valóban sok és többféle is van, az eddig használtak megfelelő minőségűek (ami éles cáfolata a lélegeztetőgépekkel kapcsolatos kritikák közül annak, amely szerint a beszerzett eszközök egy része nem alkalmas a feladat ellátására, ezzel pedig veszélybe sodorják a járvány elleni védekezést - a szerk).
• Intenzív terápiás eszközök: rendelkezésre állnak.
• Betegágy melletti monitorozás eszközei: többféle van.
• Enni és innivaló: elég mennyiség áll a dolgozók rendelkezésére.
• Bajtársiasság: több kórházban is önként jelentkeznek orvosok és ápolók segíteni, például betegeket ápolni, forgatni (a lélegeztetőgépen lévő betegeknél létfontosságú a test rendszeres forgatása).

Javítható NEGATÍVUMOK:

• Védőfelszerelések: a tavaszi helyzetnél jelentősen jobb, de nem tökéletes, igazság szerint ezekből világszerte hiány van. Több helyen is tovább hordják az egyszer használatos maszkokat vagy overállokat.
• Központi monitor- és videórendszerek: a frissen kialakított intenzív osztályok nem mindegyikében építették ki.