Azok után, hogy a sertéspestis megjelenését egy szendvicset eldobó migránssal indokolta a frissen kinevezett agrárminiszter, Nagy István, most egy újabb, számunkra nehezen érthető elképzelést dobott be a köztudatba. A Világgazdaságnak adott interjújában többek között kitért arra is, milyen eszközökkel szeretnék a magyar mezőgazdaság termelékenységét növelni:
- megdupláznák az üvegházi zöldségtermelést,
- támogatnák a precíziós fejlesztéseket és technológiai generációváltást,
- korszerűsítenék az agrárszakképzést,
- létrehoznának egy jövedelemstabilizáló alapot,
- a mostani 85 ezer helyett 200 ezer hektárt öntöznének,
- 50 ezer közmunkást irányítanának át a mezőgazdaságba méghozzá állandó munkaerőként.
A tervek hangzatosak, az utolsó, közmunkásokra vonatkozó pont realitása azonban vitatható. Azt most hagyjuk is, hogy a közmunkások néha egy bármikor előhúzható jokerlapként vannak kezelve, ha munkaerőpiaci problémákról van szó, miközben a valós, mélyen gyökerező gondokkal senki sem foglalkozik érdemben. Nevezetesen, hogy miközben a kormány egyre jobban szűkítené az állami foglalkoztatás eme formáját, a mai napig vannak olyan megyék, ahol a munkaerőpiac igazi mozgatórugója és felszívóereje a közfoglalkoztatás.
A programok szűkítése valahol egyébként érthető is, hiszen az elmúlt években a munkaerőpiac javulásával párhuzamosan egyre többen tudtak elhelyezkedni a közmunkások közül. Akik mára a programban maradtak, azok az elsődleges munkaerőpiacon zömében már nehezen foglalkoztatható szakképzetlenek, vagy olyan szakemberek, akik a lakóhelyükön nem tudnak munkát találni, az országon belüli mobilitás pedig különféle oknál fogva nem alternatíva számukra.
Az új agrárminiszter tehát a zömében szakképzetlen (illetve teljesen más szaktudással rendelkező) munkaerőből terelne át 50 ezret állandó munkaerőként (!), hogy az ágazat termelékenységét növelje.
Tény, a mezőgazdaságban egyre nagyobb problémát jelent a munkaerőhiány, ám ez leginkább két területen mutatkozik meg. Egyrészt alkalmi munkára egyre nehezebben találnak embert a gazdálkodók, főként a zöldség- és gyümölcstermesztésben. Magyarán nincs, aki leszedje a meggyet, a szamócát, a paradicsomot, így nem ritka ma már az sem, hogy a termés egy részét nem is sikerül betakarítani, vagy jobb esetben az optimálisnál később, ami viszont rosszabb minőséget, alacsonyabb felvásárlási árat, ezáltal kevesebb bevételt jelent a gazdálkodó számára.
Másrészt hiány van szakemberekből is, például gépészekből, gépkezelőkből, ami annak is köszönhető, a gépesítés mértéke az elmúlt években fokozódott hazánkban. A KSH adatai szerint a mezőgazdaság, halászat, erdészet ágazatban míg 2013 elején 299 állás volt üresen, a mai legfrissebb adatok szerint ez a szám meghaladja a 600-at is. Tehát kellene a munkaerő a mezőgazdaságba, az 50 ezer közmunkás állandó munkaerőként történő átterelése mégsem tűnik többnek egy hangzatos elképzelésnél.
A közmunkások átképzés nélkül a szakemberhiányt nem fogják tudni pótolni, ráadásul be kell látni azt is, a közmunkások egy része nem is alkalmas erre a feladatra. Ráadásul az ágazat versenyképességének, termelékenységének növelése megköveteli a technológiai fejlődést is, valamint a Nagy által is említett precíziós gazdálkodás térnyerése egyre inkább a képzett utánpótlás iránti igényt fokozza.
Állandó munkaerőként szintén nem lehet őket foglalkoztatni, hiszen a betakarítást az alkalmi munkaerőhiány nehezíti, vagyis legfeljebb 6 hónapra találhatnának maguknak munkát, ami nem egyenlő az állandó foglalkoztatással. Arra, hogy a közmunkások tömegével huzamosabb ideig megtalálják helyüket a mezőgazdaságban, szakemberként vagy szakképzetlenként egy-egy állattenyésztő telepen lenne lehetőség, utóbbi esetben viszont kizárt, hogy a gazdák 50, de még 25 ezer közmunkást is felvegyenek állandóra.
