A Bellingcat oknyomozó újságírói közül sokan követték szoros figyelemmel az immár egy évtizede zajló szíriai háborút. A szervezet alapítója szerint az Ukrajna elleni orosz invázió sajnos félelmetes ismerős jeleneteket tárt eléjük, hiszen az elmúlt három hét történéseit „egyszer már látták”, így a párhuzamokat, az ismerős motívumokat és kommunikációs paneleket nehéz nem észrevenni, írta a Financial Timesban megjelent írásában Eliot Higgins. Oroszország azon kommunikációja, mely szerint ők csupán a szélsőséges nacionalisták ellen harcolnak, miközben tengernyi bizonyíték támasztja alá, hogy óvodákat, iskolákat, kórházakat vagy éppen kulturális intézményeket bombáznak, vagy támadnak tüzérségi erővel. Teszik mindezt ráadásul a nemzetközi jog által tiltott eszközökkel, például kazettás lőszerekkel.
Ugyanakkor Moszkva ezt Szíriában is „eljátszotta”, ott is arról beszélt, hogy vallási szélsőségesekre támadnak, ám az ISIS állásai helyet Aszad elnök ellenfeleit támadták. Ráadásul a közel-keleti konfliktusban sem válogattak az eszközökben, hiszen a civileket is tömegesen gyilkolták meg az orosz katonák, a hadászati célpontok helyett számos alkalommal lőve kórházakat vagy éppen pékségeket.
Szíriához hasonlóan az orosz tisztviselők most is komoly szerepet játszanak a dezinformációk terjesztésében, amelyek próbálják civilek és a polgári infrastruktúra elleni támadásokat az ellenfelükre hárítani vagy letagadni. Jellemző eset volt a mariupoli szülészeti kórház elleni támadás, amelynek fotói sokkolták a világ közvéleményét. Ennek kapcsán több nagykövetség is arcátlan hazugságokat terjesztett. Oroszország hollandiai nagykövete kamu Instagram-bejegyzésekre hivatkozva állította azt, hogy az állítólagosan megsérült nő más fotókon még teljesen jó állapotban van. Ugyanezt a hazugságot terjesztett az oroszok londoni követsége is a Twitteren, megspékelve azzal, hogy egy valójában egy korábban bezárt egészségügyi intézményről van szó, ami a neonáci Azov (Battalion) laktanyája volt. A dolog szépséghibája, hogy számos képi és videós bizonyíték van arra, hogy az oroszok egy szülészetet lőttek rommá, ráadásul az orosz által „statisztaként” emlegetett nő az újszülött babájával együtt életét vesztette. A hazugság végül olyan kínossá vált, hogy később a bejegyzést a közösségi oldal törölte.
A mostani ukrán helyzet és a szíriai között mégis van a Bellingcat szerint egy nagyon komoly különbség. Míg akkoriban a nyugati média és a közvélemény jellemzően elhitte az orosz dezinformációkat, addig most sorban jelennek meg a kézzelfogható bizonyítékok, amelyek feketén-fehéren cáfolják az orosz propagandát.
Bizarrnak és megdöbbentőnek tűnhet, hogy az interneten terjedő összeesküvés elméletek a legerősebb bástyái az orosz propagandának a háborús bűnösség vádjára, pedig ez is bevett formula Moszkva részéről, és jóideje része az ország információs háborús stratégiájának. Amikor például 2013-ban tiltott vegyifegyvert, szaringázt vetettek be, akkor az oroszok az egészet egy, a támadás előtti napon megjelent YouTube videóval próbálták igazolni. Ezeket az eredetileg blogokból és online fórumokból származó konspirációkat gyorsan leleplezték.
Hasonló helyzet állt elő, amikor a Malaysia Airlines 17-es járatát 2014-ben Kelet-Ukrajna felett lelőtték. A hivatalos orosz kommunikáció, amelyet a védelmi minisztérium tett közzé, oroszbarát bloggerek és a közösségi média felhasználóik azon állításait visszhangozta, amely szerint a bizonyítékul szolgáló felvételek nem a szakadár területeken készültek, hanem Oroszországban. Később minden kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a Buk rakétavetőt bemutató videó valójában a szeparatista területeken készült.
Amikor most orosz tisztviselők kijelentéseket tesznek arról, hogy az ukránok olyan vegyi támadásokra készülnek, amelyet oroszoknak álcázva fognak végrehajtani, az nyilvánvalóan riasztó az avatatlanok számára. Eliot Higgins azonban emlékeztet arra, hogy ez is egy bevett dezinformációs panel Moszkva részéről, ugyanis az elmúlt években 60 különböző állítást tettek a Szíriában készülő úgynevezett "fals flag" vegyitámadás kapcsán (vagyis amikor hamisan az ellenfelet tüntetik fel agresszorként). Az oroszok hitelessége erősen megkérdőjeleződik, ha figyelembe vesszük azt, hogy a tisztségviselők által beharangozott támadások egyike sem történt meg.
Ugyan a Bellingcat Szíriában és most Ukrajnában is közreműködik a háborús bűncselekmények feltárásában, a szervezet alapítója szerint nagy reményeik nincsenek. Hiába gyűjtöttek össze nagyon sok bizonyítékot, és folytatott le számtalan vizsgálatot, illetve adott ki több jelentést is a témában az ENSZ, Oroszország szíriai bűnrészessége gyakorlatilag büntetlen maradt. Ezek között több olyan eset volt, amikor erős bizonyítékokkal támasztották alá egészségügyi létesítmények és civilek elleni szisztematikus támadásokat is. Ugyanolyanokat, amelyeket mostanában Ukrajnában ismétlődően látunk, ráadásul ezeket ismét ugyanazokkal a hazugságokkal próbálják mentegetni.
A szíriai konfliktus és a Malaysia Airlines 17-es járatának lelövése megtanított bennünket a konfliktusövezetekben nyílt forrásokból, például a közösségi médiából megosztott információk értékére az igazság megállapításában, írta Eliot Higgins. A Bellingcat oknyomozó csapata is ilyen nyilvánosan hozzáférhető információkat használt fel, hogy akár a szíriai jogsértések, akár a Malaysia Airlines 17-es járata elleni támadást kapcsán bemutassák az igazságot. Hasonlóan cselekedtek később Szergej Szkripal vagy Alekszej Navalnij megmérgezése kapcsán is. Ezeknek a projekteknek a végcélja az igazság feltárása volt, de ennek eléréséhez komoly mennyiségű dezinformáción kellett magukat „átrágni”.
Az oknyomozó újságírók szerint az elmúlt néhány évben a nyílt forráskódú információk értékének megértése odáig fejlődött, hogy a szélesebb közösség felismerte annak értékét. Ennek köszönhetően egyre többen és egyre jobb minőségű bizonyítékokat tárnak elő. biztosítja, hogy az ukrajnai orosz bűncselekmények dokumentálhatók és Moszkva felelősségre vonhatók legyenek. Szerinte többek között ezek révén van remény arra, hogy az emberi jogi szervezetek, politikai döntéshozók, nemzetközi elszámoltathatósági testületek és más szereplők révén az Ukrajnában történteket ne lehessen a szőnyeg alá söpörni.
Az igazság feltárása és annak széles körű megismertetése végtelenül fontos. Ha ugyanis Vlagyimir Putyin Oroszországát rehabilitálják a globális közösségben, és az elkövetett háborús bűncselekményei megtorlatlanok maradnak – miközben rengeteg bizonyíték mutatja be a gaztetteket –, az csak felbátorítja a következő autokratát, aki úgy dönt, hogy saját haszna érdekében elpusztít más nemzeteket.
