Néhány napja az Energiaügyi Minisztérium államtitkára a Facebookon összegezte az energiatárolással kapcsolatos terveket, annak apropóján, hogy Szolnok mellett jól halad Magyarország eddigi legnagyobb energiatárolójának építése. A konténerekbe épített akkumulátorok összesen 20 MW teljesítményre lesznek képesek és 60 MWh/óra kapacitással tervezték a rendszert.
Fotó: Facebook / Energiaügyi Minisztérium
Ez a jelenleg rekordméretű tárolókapacitás ugyanakkor eltörpül a mostanában tapasztalt napi fogyasztás és a november 22-én délben a MAVIR által mért negyedórás csúcsot jelentő 7450 megawattos rendszerterheléshez képest. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a hazai energiatárolás gyerekcipőben jár, az év első felében például Magyarországon összes meglévő teljesítmény nagyjából 30 MW volt, így egyetlen beruházással közel megduplázódik ez a teljesítmény.
El kell tenni a napenergiát
Érdemes kiemelni, hogy a hazai energiapiac irányítói észlelték a megújuló energiatermelés gyors terjedésének kihívásait. Hiába örömteli, hogy az eredeti terveket jócskán megelőzve sikerült a hazai napenergia-kapacitásokat bővíteni, ez rendszerszinten komoly kérdéseket is felvet. A nyári napsütéses időszakokban ugyanis időn többször is előfordult, hogy a Paksi Atomerőmű és a hazai napenergiatermelő kapacitás által termelt árammennyiség meghaladta a felhasznált mennyiséget. Ilyenkor az érintett magyar vállalatok igyekeznek exportálni a felesleges mennyiséget, ám ha Európa-szerte termelnek a naperőművek, esetleg még a szélerőművek is, akkor a kereslet gyakran igen lanyha és időlegesen akár negatív árak is kialakulhatnak. Ugyanakkor az idei nyáron többször előfordult, hogy míg napközben bezuhantak az árak, naplemente után, amikor a hazai solárkapacitás termelése leállt, az áramárak kilőttek. (Sokan azt gondolják, hogy őket ez nem érinti, hiszen lakossági fogyasztóként ezek a nagy áringadozások a neki kiszámlázott összegekben nem jelentkeznek, ám érdemes hangsúlyozni, lévén az MVM állami cég, így adókon keresztül, vagy más módon a keletkező veszteséget mégis ránk hárítják.)
A nagy lendülettel kiépülő naperőművi kapacitások tehát komoly bizonytalanságot is hoztak a hazai energiarendszerbe. Az időjárásfüggő, megújuló energiát előállító erőművek termelésének ingadozása miatt így kulcsfontosságú az energiatárolók kiépítése és a villamosenergia-hálózat fejlesztése.
Ennek érdekében a minisztérium februárban 62 milliárd forintos keretösszegű iparienergia-tároló pályázatot indított, amely keretében közel félszáz projektnek ítéltek oda támogatásokat. A nyertes projektek együttesen 440 megawatt kapacitást biztosítanak majd. A program elsősorban a villamosenergia rendszerszintű szabályozásban résztvevő tárolók létesítését hivatott előmozdítani.
Ezek mellett az idei évben a lakosság számára meghirdetett energetikai pályázat (Napenergia Plusz Program) keretében napelem és tároló egyidejű létesítését támogatták összesen 75 milliárd forinttal. A fentiek alapján reálisnak tűnik a felülvizsgált Nemzeti Energia- és Klímaterv célkitűzése, amely 2030-ra összesen 1 GW tárolói kapacitás kiépítésével számol.
Igaz, erre az időpontra a mostani 7350 MW napelemes kapacitással szemben a már említett terv 12 GW kapacitással számol, ami megmagyarázza a tárolói kapacitás jelentős fejlesztését. Más kérdés, hogy az elektrifikáció terjedése miatt – ami részben a közlekedés, vagyis az elektromos autók, részben a hűtési-fűtési rendszerek, például a klímák és a hőszivattyúk terjedésével magyarázható – az áramfogyasztás növekedésével számolnak a szakértők. Emiatt pedig az időjárásfüggő áramtermelés mellé vagy még nagyobb tárolókapacitásra, vagy további kiegészítő erőművekre lesz szükség. Így a publikus szakértői vélemények szerint az évtized végére kiépülő akkumulátoros energiatároló kapacitás segít ugyan az energiafüggetlenség növelésében és az emissziómentes áramtermelésben is, ám teljes megoldást nem nyújt.
Az energetikai szakértők szerint a jelentős napenergiás kapacitás mellett más megújuló forrásokra is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Így a solárenergiát bizonyos szempontból kiegészítő szélenergiára is, ilyen erőműveket hosszú évekig a szabályozás miatt nem lehetett Magyarországon építeni. (Bár vannak sötét szélcsendes időszakok, amikor egyik energiatermelési módszerrel sem tudunk áramot előállítani a tapasztalatok szerint mind a napszakok, mindaz évszakok szempontjából viszonylag jól „váltja” egymást két típus.) Az utóbbi időben a minisztérium is kapcsolt, így a szakértők által régóta szorgalmazott geotermikus források energetikai kiaknázása is érdemben megkezdődhet.
Egy gigatároló is épülhet
Nem véletlenül vannak más típusú energiatároló megoldások is terítéken, az EM jó ideje vizsgálja egy nagyobb teljesítményű szivattyús energiatároló (szet) létesítését. Egy ilyen építmény nagyon leegyszerűsítve két nagy víztárolóból áll, amelyek között jelentős szintkülönbség van és össze vannak csővezetékkel kötve. Amikor az országban felesleges energia képződik, akkor az alacsonyabban fekvő tározóból a felsőbe szivattyúzható fel a víztömeg. Visszaeresztésével turbina és generátor hajtható meg, így a fogyasztási igényekhez igazodva olcsón és tisztán nyerhető újra villamos energia.
A tárca októberi közleménye szerint két helyszínen, a Heves vármegyei Markaz és a borsodi Nagybarca-Sajóivánka-Vadna térségében összegyűjtött mintákat jelenleg a Mecsekérc szakemberei tárolják és elemzik, várhatóan ezek egyikén fog felépülni a 600 MW-ra képes szet-rendszer. Egy ekkora rendszer papíron az energiaelőállításban is jól mutatna, hiszen a kapacitása a jelenleg üzemelő atomerőmű egy blokkjával lenne egyenértékű. Ám a szakértők szerint elsősorban mégsem ilyen szempontból jelentene előrelépést, hanem a szabályozásban. A hazai energiastratégiában ugyanis a napenergia mellett az atom kap kulcsszerepet. Az atomerőművek termelése pedig csak korlátozottan szabályozható, Paks 1 visszaterhelésére ugyan van példa, de mivel „nem erre lett tervezve”, ezért ezt csak kényszermegoldásként szokták alkalmazni. Állítólag Paks 2 ilyen szempontból rugalmasabb lesz.
Ugyanakkor a szet-rendszer kapcsán is érdemes megemlíteni, hogy ilyen megoldás elsősorban azokban az országokban (Svájcban, Ausztriában, Olaszországban) működik gazdaságosan, ahol a domborzati viszonyok ehhez kedvezőek. Nálunk már az 1950-es évek óta rendszeresen előkerülő ötlet, ám a vizsgálatok rendre azt mutatták, hogy egy ilyen tároló megtérülése erősen kérdéses. Hivatalos költség- és megtérülési adatokat nem ismerünk, de egyes becslések 1 milliárd eurós (jelenlegi árfolyamon mintegy 410 milliárd forintos) költséget feltételeznek. A közvetlen anyagi terheken túl egy ilyen méretű beruházás nagyon komoly környezetrombolással is járna.
Ennek is betudható, hogy számos szakmai műhely foglalkozik itthon is az energiatárolás kérdésével, ám a minisztérium által tervezettnél jóval kisebb mértékű infrastruktúrákkal. Az ELTE Környezet- és Tájföldrajz Tanszéke korábban az észak-magyarországi régiót vizsgálva a meglévő infrastruktúrát és földrajzi viszonyokat vizsgálva több mint két tucat, de egyenként legfeljebb néhány tíz megawattos szetes lehetőséget talált.
