Nagyon úgy tűnik, hogy az Orbán Viktor által oly sokszor hangoztatott sokéves tapasztalata nagyon csúnyán cserben hagyta, hiszen Vlagyimir Putyin elhitette vele, hogy nem készül háborúra Ukrajnával szemben. Így rajtunk kívül gyakorlatilag minden Európai Uniós ország az év elejétől kezdve számos lépést tett ezzel összefüggésben, a kijevi követségek evakuálásától kezdve az energiaellátás rövid idő alatt végrehajtható diverzifikálásáig. Ezzel szemben Orbán Viktor és Szijjártó Péter energiáit ezen a téren elsősorban az kötötte le, hogy Vlagyimir Putyint védjék, és folyamatosan azt bizonygatták, hogy nem lesz semmiféle orosz agresszió. Emlékezetes, hogy a háború előestéjén Orbán Viktor még baráti látogatást tett Moszkvában, és az útját valamiféle békemissziónak tűntette fel, azt állítva, hogy ennek köszönhetően párbeszéd-hullám indult el Oroszország és a Nyugat között, ami az ukrán helyzet békés megoldásának egyetlen útja.
Mint azt az idő igazolta, a magyar kormány vakvágányra futott a „túlfűtött” orosz barátsággal, ráadásul az EU-ban is légüres térbe került, hiszen az eddigi legerősebb szövetséges, Lengyelország harcos oroszellenes magatartásával szemben Orbán Viktorék továbbra sem foglaltak karakán módon állást. Ebben persze szerepet játszik, hogy a magyar energiastratégia zsákutcába futott. 2010 után ugyan ennek a jelmondata az volt: függetlenedés az energiafüggőségtől, ehelyett az oroszok irányába még inkább elköteleződött az ország, hiszen a gáz- és olajimport mellett Paks 2 is a Roszatom közreműködésével épülne meg.
Érdemes arra is kitérni, hogy a háború kitörése óta nem volt extrém hideg, és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) folyamatosan azt hangoztatta, hogy a tározókban lévő gáz mennyisége minden körülmények között elegendő lesz. Mind a hivatal vezetői, mind a kormány illetékesei arról beszéltek, hogy folyamatos a gázellátás, az orosz fél a szerződésben foglaltak szerint teljesít. Mivel a tavaly megkötött 15 éves gázszerződés részletei nem ismertek, arról csak Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter „fanfárjai” láttak napvilágot, így nem tudhatjuk, hogy valóban leszállításra került-e a lekötött éves 4,5 milliárd köbméteres mennyiség.
Az viszont biztos, hogy az utóbbi öt évben soha nem volt még ilyen alacsony a hazai tározókban lévő földgáz mennyisége.
A magyarországi földalatti gáztárolókban 1,268 milliárd köbméter földgáz van, ami 20,04 százalékos töltöttséget jelent a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal legfrissebb, március 15-ei állapotot tükröző adatai szerint, közölte a MEKH hétfőn. Ezúttal a hivatal az adathoz annyit tett hozzá, hogy a kitárolás – az időjárás függvényében - március végéig tart, áprilisban a szolgáltatók megkezdik a felkészülést a következő téli időszakra. A tárolók rekordalacsony szintjét magyarázhatja, hogy a MEKH szerint az adott szolgáltató szolgáltatási területén az elmúlt százhúsz hónapban mért legmagasabb téli időszaki fogyasztást mérték.
Figyelembe véve, hogy a fogyasztás várhatóan nem fog visszaesni, és a fűtési időszakot követően az ipari felhasználók továbbra is fogyasztanak, és az elektromos áram termelésben is használnak az erőművek földgázt, így létszükség lenne, hogy áprilistól valóban meginduljon a földgáz betárolása. Ugyanakkor ezt keresztülhúzhatná, ha az EU importtilalmat rendel el, hiszen akkor Orbán Viktor energiapolitikája végképp csődöt mondana.
Pedig egyre inkább ebbe az irányba fordultak az események, miközben néhány hete még erősen megosztott volt az EU, a kiszivárgott információk szerint az utóbbi napokban egyre több ország vizsgálta felül a korábbi álláspontját, és hajlik az importtilalomra.
A döntés szempontjából a legfontosabbnak tűnő Németország gazdasági minisztere a napokban „végigturnézta a fél világot”, hiszen járt az USÁ-ban és Norvégiában, a két nagy LNG szállítónál, majd a vasárnapi hírek arról szóltak, hogy Robert Habeck Katarban megállapodott hosszútávú cseppfolyós gázszállításokról.
Ez pedig könnyen lehet, hogy nagyon nehéz helyzetbe hozza a magyar kormányt, amely úgy tűnik meg sem próbál ebből kiutat találni, hanem a meglévő állapotot próbálja körme szakadtáig védeni. Hétfőn Szijjártó Péter sokadszor mondta el, hogy „az oroszországi energiaszállítás korlátozását, vagy leállítását eredményező, esetleges uniós szankciók tekintetében európai egység egész biztosan nem tud majd kialakulni”. A külgazdasági és külügyminiszter Brüsszelben, az uniós tagországok külügyminiszteri ülésének szünetében hétfőn azt is hangsúlyozta, hogy nem fogunk támogatni olyan szankciós intézkedéseket, melyek Magyarország energia-ellátásának biztonságát kockáztatják.
Persze az sem elképzelhetetlen, hogy Orbán Viktorék részéről a cél most csupán az, hogy a döntést valahogy elhúzzák a választásokig. A következő két hétben szinte biztosan egyre nagyobb lesz a magyar kormányon a nyomás, és jelen pillanatban a nyugati orientációnak nincs semmilyen alternatívája, így az uniós döntések mentén kell mozogni. Arról nem beszélve, hogy egyre több elemzés lát napvilágot, amely szerint a háború a világgazdaságra is kihat, csökkentve a gazdasági növekedést és meglódítva az inflációt. Ez pedig azzal jár, hogy – függetlenül az áprilisi választások végeredményétől - következő magyar kormány számára létszükséglet lesz, hogy minél előbb, és minél több brüsszeli forráshoz jussunk. Ez pedig csak akkor fog megtörténni, ha nem torpedózzuk meg lépten-nyomon az uniós törekvéseket.
