Borús jelentést tett közzé a közelmúltban a németországi Kereskedelmi és Iparkamara (DIHK) a német gazdaság kilátásairól a múlt héten.
A kamara, amely felmérésében több mint 27 ezer céget kérdezett meg minden németországi régióból és szektorból, 0,5 százalékos gazdasági visszaesést prognosztizál az idei évre, a tavalyi 0,3 százalékos mínusz után.
Ha bejön a jóslatuk, az azt jelentené, hogy a német gazdaság két egymást követő évben zsugorodik. Erre utoljára több mint 20 éve, 2002-2003-ban volt példa. Bár a 2008-as pénzügyi válság és a közelmúlt Covid-járványa idején ennél jóval nagyobb GDP-csökkenést regisztráltak, az csak egy évre korlátozódott.
"A válság megérkezett"
„A cégek rossz hangulata állandósult” – állapította meg a kamara. Az üzleti várakozásokat tekintve a németországi vállalatok több mint harmada (35 százalék) számol romlással és mindössze 14 százalék javulással.
A felmérést ismertető Der Spiegel szerint különösen aggasztóak a hosszútávú kilátások: 33 százalék ugyanis csökkenteni kívánja németországi beruházásait, és mindössze 24 százalék tervez bővítést.
Mindez azt jelenti a kamara szerint, hogy a negatív trendek – a tavaly nyári rövid fellendülést követően – folytatódnak. A nemzetközi üzlet a vártnál kevésbé alakul rosszul, a problémák valójában Németországban vannak: a megkérdezett cégek 57 százaléka már üzleti kockázatot lát a gazdaságpolitikai keretfeltételekben. „Ez aggodalomra okot adó csúcsérték” – figyelmeztetett Martin Wansleben, a szervezet ügyvezetője. Tavaly nyáron még csak 43 százalék volt ez a mutató.
Emiatt határozott cselekvésre szólította fel a német kormányt.
„A válság megérkezett. A kormánynak ezzel kezdenie kell valamit” – figyelmeztetett Martin Wansleben, aki szerint a gazdaságot a magas infláció letörése céljából meghozott kamatemelések fékezték le.
A felmérésben különösen sok cég panaszkodott a mindent átszövő bürokráciára. Bár a baloldali-zöld-liberális kormány ennek leépítését ígérte, a cégek még nem látják a nyomát ennek – az elnök szerint sokkal határozottabb lépésekre lenne szükség ezen a téren.
További üzleti kockázatnak tartják a magas energiaárakat, a képzett munkaerő hiányát, a gyenge belföldi keresletet és a magas munkaerőköltségeket – mindez egyre gyakrabban fogja vissza a befektetéseket.
A német kormány azt ígérte, hogy még év elején bemutatja a hazai gazdasági termelés megerősítésére vonatkozó koncepcióját.
Berlin is befékezett
Ami a gazdasági növekedést illeti, ezzel párhuzamosan a német kormány jelentősen, 1,3-ról 0,2 százalékra csökkentette növekedési várakozásait az idei évre vonatkozóan – ezt szerdán Steffen Hebestreit kormányszóvivő is megerősítette. Az infláció ugyanakkor várakozásaik szerint tovább esik, a tavalyi 5,9-ről 2,8 százalékra, a reálbérek pedig emelkedhetnek, ami növelheti a fogyasztást. A kormány várakozásai szerint erőre kaphat az export is: 0,6 százalékkal növekedhet a tavalyi 1,8 százalékos csökkenés után.
A német kormány szerint a gazdaságuk helyzete továbbra is nehéz.
„Évek óta húzódó, strukturális kihívásokkal” kell megküzdeniük a termelési helyszíneket tekintve, a magas infláció visszafogta a vásárlóerőt, valamint súlyosbítja a helyzetet a közel-keleti és az ukrajnai válság is.
Hogyan érint ez minket?
De mit jelent mindez a magyar gazdaságra nézve, amelynek legfontosabb külkereskedelmi partnere Németország? Mennyire érezhetjük meg a német recessziót? Noha a magyar politikusok előszeretettel citálnak a sikeres keleti nyitásra vonatkozó adatokat, a magyar gazdaság ezer szállal kötődik az Európai Unióhoz, azon belül pedig a német gazdasághoz.
Ha a legfrissebb, 2022-es adatokat nézzük, azt láthatjuk, hogy a behozatalt tekintve az EU részaránya nagyjából 70 százalékos (azért nem nagyobb, mert az akkor elszálló energiaárak miatt Oroszország súlya növekedett). A kiviteli oldalon viszont ennél is magasabb, közel 77 százalékos az unió részaránya. Németország súlya pedig a forintban számított külkereskedelmi termékforgalomban 25 százalékos.
Ráadásul a magyar ipar zászlóshajója, a járműgyártás, illetve az annak farvizén egyre fontosabbá váló akkumulátorgyártás eredményessége egyértelműen a német konjunktúra helyzetétől függ. Hasonló egyébként a helyzet a szolgáltatások, például a turizmus terén is, hiszen a német turisták töltik messze a legtöbb külföldi vendégéjszakát a magyar szállodákban.
Ha tehát a német gazdaság teljesítménye nem növekszik, az komolyan fogja sújtani a magyar ipart, hiszen kevesebb terméket tud a gazdaságunk exportálni. De ezen túlmenően más ágazatok számára is fájdalmas lehet a várható német recesszió.
A folyamatok, ahogy azt fent jeleztük, nem újkeletűek, hiszen a német GDP már 2023-ban is csökkent és ez a magyar gazdasági adatokban is kézzelfoghatóvá vált. A legfontosabb kapcsolatnak számító ipari termelés esetén a magyar kibocsátás látványosan visszaesett. 2023-ban az ipari termelés volumene 5,5 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2022-ben.
Így a rendszerváltást követően az egyik legnagyobb éves visszaesést kellett elkönyvelni, ennél rosszabb adatot az elmúlt másfél évtizedben csak a koronavírus-járvány kitörésének évében, 2020-ban és a pénzügyi válság idején, 2009-ben láthattunk. (Az ipar mélyrepüléséről a közelmúltban közöltünk mélyebb elemzést.)
Hozzá kell tenni, hogy az év végi látványos volumencsökkenéshez a német gazdaság gyengélkedése mellett valószínűleg más, geopolitikai problémák is hozzájárultak. Közismert például, hogy a Vörös-tengeri hajótámadások nyomán kényszerűségből meghosszabbodott tengeri szállítások problémát okoztak. Idén januárban emiatt a Suzuki esztergomi gyárában kényszerszünetet tartottak.
Fontos megjegyezni, hogy az ipar az egyik legfontosabb exportágazatunk, így a visszaesése az egyensúlyi adatokban (a külkereskedelmi- és a folyó fizetési mérlegben) is visszaköszön, ahogy arra az év végén már példát is láthattunk.
Ami már csak azért is rosszkor jött, mert a 2022-es energiaárak miatti nagy megborulást követően tavaly az egyenleg végre pozitív irányba fordult. Pedig a stabilan teljesítő ipar és a jelentős bevételt generáló szolgáltatásexport már csak azért is fontos lenne, mert a magyar kormány feltett szándéka, hogy az úgynevezett magasnyomású gazdaságpolitika révén csúcsra járassa a növekedést.
Mindez azzal jár, hogy költségvetési forrásokat fordítanak majd arra, hogy a beruházások és a fogyasztás növekedjen, ez viszont rontja az egyensúlyi adatokat (például olyan módon, hogy importált termékeket fogyaszt a lakosság).
Ha tehát a „mérleg másik serpenyőjébe” a magyar szolgáltatás- és áruexport nem lesz képes a német recesszió miatt elegendő többletet termelni, az a lakosság számára is érzékelhető gazdasági folyamatokban fog kicsapódni, azaz gyengébb forint és magasabb infláció jöhet.
Így végső soron a magyar vállalkozók mellett – ha csak indirekt módon, de – a lakosság számára is fontos kérdés, hogy miként alakul a német gazdaság helyzete, azaz nekünk is érdekünk, hogy minél kisebb mértékű legyen az ottani recesszió.
És mit mond a hazai kamara?
De milyen tapasztalatai vannak a magyarországi mintegy 2400 német cégnek, és mennyire tartanak ők az anyaországi recesszió negatív hatásaitól?
"A belföldi piacra fókuszáló szektorokban – importálók, szolgáltatók, kiskereskedők – a hazai kereslet és a hazai gazdasági környezet határozza meg az üzleti helyzetet. Ebből a szempontból (az itteni német cégek) egy cipőben járnak a magyar hátterű vállalkozásokkal. Őket tavaly elsősorban a magas infláció vagy a költségvetési korlátok okozta kereslet-csökkenés sújtotta" – mondta lapunknak Dirk Wölfer, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szóvivője.
"Ezzel szemben a főleg exportra – Németországba vagy a világpiacra – termelő vállalatok számára meghatározó szerepet játszanak a világgazdasági kereslet, valamint a költségoldali versenyképesség. Ebben a tekintetben 2023 nehéz év volt, az energiaköltségektől kezdve az infláció által kikényszerített munkaköltség emelkedéséig" – tette hozzá.
Azon kérdésünkre, hogy milyen intézkedéseket tettek a cégek a negatív hatások kivédésére, kifejtette: "A költségek szempontjából a béreknél az általános munkaerőhiány miatt szűk a mozgástere a vállalatoknak, idén is 10 százalék körüli béremelésekre számítunk. Ugyanakkor az energia tekintetében a cégek fokozottan foglalkoznak energiahatékonysági intézkedésekkel."
Dirk Wölfer szerint a nemzetközi versenyképesség szempontjából a legfontosabb tényező továbbra is "a magas képzettséggel, kellő mennyiségben rendelkezésre álló munkaerő". Úgy véli, hogy ezen a téren az államnak is fontos szerepe van az oktatási és képzési rendszerek erősítésével és a munkaerőpiaci aktivitás ösztönzésével, ezen belül a harmadik országokbeli munkavállalók szabályozásának "gazdaságbarát rendezésével".
És hogy milyenek a kilátások? "A tavaly őszi helyzethez képest jelenleg némileg jobb hangulatról számolnak be nekünk a tagvállalatok, de továbbra is visszafogottak a várakozások" – jegyezte meg a DUIHK elnöke.
Szerinte ugyanakkor túlzott aggodalomra jelenleg nincs ok:
"A Németországba irányuló magyar kivitel – ez a teljes magyar kivitel egy negyedét teszi ki – háromnegyed részben gépekből és szállítóeszközökből áll, ami elsősorban a németországi beruházási aktivitás, valamint a német kivitel alakulásától függ. Az eszközberuházások tekintetében a német kormány csekély, 0,5 százalékos bővülésre, a kivitelre 0,6 százalékos növekedésre számít. Ezek ugyan nem túl erős mutatók, ugyanakkor nem jeleznek súlyos gondokat sem."
(A magyar-német gazdasági-politikai kapcsolatok hátteréről laptársunk, a Privátbankár írt korábban háttéranyagot: Az Orbán-kormány és a német cégek: marad a szimbiózis.)
