Lassan végéhez közeledik a párizsi olimpia, de a kisebb-nagyobb malőröktől eltekintve – beleértve a mocskos Szajnában rendezett úszószámokat és a sportolók étkeztetésével és elszállásolásával kapcsolatos kritikákat – a francia főváros még bírja a terhelést. Noha az ötkarikás játékok mindig is vonzották a szurkolókat a világ minden tájáról, kevés rendező város vette igazán sikeresen a tömegek – közöttük a résztvevők – elszállásolásával, ellátásával és szállításával járó akadályokat. A rendezvény lebonyolításához szükséges infrastrukturális fejlesztésekről és a speciális sportlétesítmények építéséről már nem is beszélve. Párizs viszont azon kevés városok egyike lehet, amely akár profitálhat is a gigantikus sporteseményből – írta témával foglalkozó cikkében a Conversation.
A lap a 2028-as Los Angeles-i olimpia előtti kitekintésében azt vette számba, hogy a hosszú távú hatásokat is bekalkulálva gazdasági szempontból mivel járhat egy olimpia a rendező városok számára. Párizs különleges helyzetben van: amúgy sem lehet egy gombostűt sem leejteni, a turisták évszaktól függetlenül özönlenek a francia fővárosba, ami száz év után adhatott ismét otthont az ötkarikás játékoknak.
Párizst elborítják az olimpia hullámai, de elsodorni nem fogják
A házigazda városok költségvetési adatai egyértelműen jelzik, hogy az ötkarikás játékok komoly ráfizetéssel járhatnak, még akkor is, ha a cél érdekében felhúzott létesítmények és infrastrukturális beruházások a városfejlesztés részeként hozzájárulnak egy-egy városrész megújulásához. Amint arról a Conversation is beszámolt, a koronavírus-járvány miatt egy évvel eltolt, 2021-ben lebonyolított tokiói olimpia összköltsége például 244 százalékkal haladta meg a tervezettet: 15,2 milliárd dollárra rúgott. Nem járt sokkal jobban a 2016-os házigazda, Rio de Janeiro sem: a brazilok esetében a végösszeg 352 százaléka lett a tervezettnek. De az 1992-es barcelonai olimpiai is totális ráfizetés volt: az összköltségvetés 266 százalékkal haladta meg az előirányzottat.
Fotó: Depositphotos
Noha a rendezés jogáért pályázó városoknak és kormányoknak garantálniuk kell, hogy képesek lesznek fedezni az időközben felmerülő többletkiadásokat, egyáltalán nem meglepő, hogy – presztízs ide, presztízs oda – az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a pályázók száma.
Míg a 2004-es (athéni) nyári játékok megrendezéséért még 11 város küzdött, addig a 2012-es (londoni) ötkarikás játékokért már csak kilenc. A 2016-os olimpia rendezési jogáért négy, a 2020-asért három, a 2024-esért viszont már mindössze két város szállt ringbe. Amint arról az AP News is beszámolt: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a magas költségek miatti sorozatos visszalépések láttán időközben megszüntette a korábbi pályázati rendszert. Mivel a 2024-es játékok rendezését már csak két város vállalta, úgy döntött, hogy a 2024-es olimpiát Párizs, a 2028-ast pedig Los Angeles kapja, míg az 2032-es ötkarikás játékok Brisbane-ben lesznek.
Kevés város engedheti meg magának – és országának – a házigazda szerepét
Az olimpia rendezésével járó költségek és ezek hosszú gazdasági hatásai, valamint az adófizetői pénzek “elherdálását” nehezményező közvélemény a legfőbb oka annak, hogy egyre kevesebb város meri bevállalni a házigazda szerepét. Noha a 2004-es athéni olimpia költségvetése “csak” 49 százalékkal haladta meg a tervezettet, szakértők szerint ez is hozzájárulhatott a 2010 óta fennálló görög államháztartási és gazdasági válság kialakulásához. A záróünnepség után néhány nappal mindenesetre Görögország közölte az euróövezettel, hogy államadóssága a vártnál magasabb lesz.
Sötét örökség?
Már az 1976-os nyári olimpiát befogadó Montréal is megszenvedte az extra beruházásokkal járó kiadásokat: csak az új stadion építésére 1,1 milliárd dollár ment el; az e célra felvett hitel törlesztése évtizedekig tartott. Hamburg, Róma és Budapest “még időben kapcsolt”: mindhárom város visszalépett a 2024-es olimpia rendezésétől.
Budapest és a Magyar Olimpiai Bizottság 2017. március elsején lépett vissza a 2024-es olimpiai pályázattól. A döntésről kormányhatározat is született, amiben az áll, hogy mivel Budapesten a szükséges egység felbomlott, a pályázat okafogyottá vált és presztízsveszteséggel járna az ország számára.
Ahogy arról korábban írtunk, Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jelenlegi elnöke derűlátó a 2036-os nyári olimpiával kapcsolatban. Konkrét országokat ugyan nem említett, amelyek biztosan pályáznak majd a 2036-os házigazda szerepére, de elmondása szerint ismét nagy az érdeklődés a rendezés jogáért: "legalább tíz ország" jöhet szóba. Szaúd-Arábia, Katar, Indonézia és India mellett Magyarország is a potenciális érdeklődők közé tartozhat.
A Telex nemrégiben a VSquare értesüléseire hivatkozva arról számolt be, hogy ismét terítékre kerülhetett itthon az olimpia megrendezésének kérdése: Budapest hamarosan újra pályázhat a rendezés jogáért. Ezt az információt azonban hivatalosan egyelőre nem erősítették meg.
Az a város, amelyik ügyesen használja ki létező adottságait, házigazdaként anyagi haszonra is szert tehet. Mint például Los Angeles, amely az 1984-es nyári olimpiát 215 millió dolláros profittal zárta, részben a játékok lebonyolításához szükséges, már meglévő infrastruktúrájának köszönhetően. Elméletileg Párizs is profitálhat az olimpiából – és nem csak eszmei szempontból –, ha a játékok összköltsége nem haladja majd meg jelentősen az előirányzott 8,5 milliárd dollárt. A szervezők mindenesetre igyekeztek maximálisan kihasználni a fővárosi és Párizs közeli sportlétesítményekben rejlő potenciált. Emellett számos történelmi és világörökségi helyszínen alakítottak ki ideiglenes, költséghatékony és gyorsan lebontható létesítményeket, melyek élmény szempontjából sem utolsók.
Az Eiffel-torony lábánál, a Champ de Marson húzták fel például a strandröplabda-versenyszámoknak otthont adó stadiont, míg a Versailles-i kastély parkjában szabadtéri arénát hoztak létre: itt tartják a díjlovagló és díjugrató versenyszámokat. A Champs-Élysée-n található impozáns, üveggel fedett Grand Palais-t pedig – amit a 1900-ban rendezett világkiállításra építettek – a vívók és a taekwondósok vehették birtokba.
A piszkos anyagiak
A párizsi olimpia hivatalos oldalán szó esik a finanszírozásról is: a rendezők feltüntették, hogy az olimpiai és paralimpiai játékok szervezési költségeinek fedezete szinte teljes egészében – 96 százalékban – a magánszektorból származik: a NOB-tól és a partnercégektől, de a jegyeladásból származó bevételek is ezt segítik.
