Az Egyesült Államok az orosz támadás kezdete óta elképesztő mennyiségű fegyvert szállított Ukrajnának, összesen nagyjából 3,4 milliárd dollár értékben. Múlt héten egy újabb, 800 millió dollár értékű csomagot jelentett be a Fehér Ház, az ennek keretében küldött fegyverek már a napokban elkezdhetnek megérkezni a frontra. Köztük olyan drónok, amik annyira újak, hogy nem is tudjuk pontosan, mire képesek, illetve olyan tüzérségi lövegek, amelyek komoly változást hozhatnak a harctéri erőviszonyokba. (Az eddigi nyugati fegyverszállításokról érdemes elolvasni laptársunk, a Privátbankár összefoglalóját.)
Kamikaze szellemek
A legizgalmasabb elem a legújabb listán a már nevében is titokzatos Phoenix Ghost (Főnix Szellem) drón. Erről John Kirby, a Pengaton szóvivője is csak keveset volt hajlandó elárulni. Elmondta viszont, hogy a Phoenixet „az amerikai légierő gyors ütemben, kifejezetten az ukrán igényekre szabva fejlesztette”. Arról, hogy mik voltak ezek az igények, és mennyiben felel meg nekik az új drón, arról inkább csak rébuszokban beszélt.
„Hasonló képességekkel rendelkezik, mint a Switchblade szériához tartozó pilóta nélküli rendszerek, hasonlóakkal, de nem ugyanolyanokkal. Vannak más különbségek is a Phoenix Ghostok kínálta képességek területén, de ezek tekintetében nem fogok tudni most több részletet elárulni. Elsősorban, de nem kizárólag célpontok támadására alkalmas.”
Annyi mindenesetre kiderült még, hogy a drónokat az Aevex Aerospace gyártja, 121 darabot fognak belőle ebben a körben küldeni, és hogy az ukrán kezelőiket „minimálisan” ki kell majd képezni használatukra. Arról viszont megint csak nem árult el többet, hogy mikor érkezhetnek meg Ukrajnába a Phoenixek.
De mit tudhatnak ezek a titokzatos drónok? Kirby szavaiból kiindulva érdemes a Switchblade drónokból kiindulni. Ezek két változatban készülnek, a kisebb 300-as, illetve a nagyobb 600-as jelzésű verzióban. Mindkettő csapásmérő (tehát nem mondjuk felderítésre alkalmas) eszköz, ezen belül pedig „öngyilkos” drón, tehát a célpontba becsapódva, saját magát is megsemmisítve támad. A 300-as egy kicsi, könnyen szállítható drón, nagyjából 15 kilométeres hatótávolsággal, „puha” célpontok, tehát néhány katona, esetleg egy géppuska- vagy tüzérségi állás személyzete ellen alkalmazható. A Switchblade 600-as ezzel szemben egy közel 55 kilogrammos, 60 kilométeres hatótávolságú, páncélozott járművek, vagy akár harckocsik ellen is bevethető drón. Mindkettő fel van szerelve kamerákkal is, így akár többször is alkalmasak lehetnek az ellenséges pozíciók felderítésére is, de támadni csak egyszer lehet velük. A két változatból összesen már több száz darabot szállítottak egyébként Ukrajnába.
Nem világos, hogy a kettő közül melyikhez lesz hasonló, vagy hasonlóbb a Phoenix Ghost. Ha a háború legújabb szakaszára, a Donbászban zajló csata igényeire lett szabva, akkor inkább az a valószínű, hogy nagyobb, nyíltabb terepen, széles fronton támadó egységek ellen alkalmazható elsősorban, az mindenesetre biztos, hogy újabb, halálos fenyegetést fog jelenteni az oroszok számára.
Mellesleg az amerikaiak a Phoenixekkel együtt további legalább 300 darab Switchblade drónt is belevettek ebbe a csomagba, de a hírekből az nem derül ki, hogy ennek melyik változatából érkezik utánpótlás Ukrajnába.
Lőj és fuss!
Kevésbé rejtelmes, viszont annál halálosabb eszköz az M-777 tarack, amelyből 72 darabot küldenek Ukrajnába. A 2005 óta hadrendben tartott nehéztüzérségi löveg 155 milliméter átmérőjű lövedékeket képes kilőni 5,08 méter hosszú csövéből, a lövedék típusától függően 24-70 kilométeres távolságba.
Igazi különlegessége azonban abban rejlik, hogy az eredetileg brit tervezésű tarackot rengeteg titánium és alumínium felhasználásával gyártják, így súlya „csupán” 4200 kilogramm, ez nem sokkal több mint a fele elődje, az M-198-as tarack súlyának. Ez elsődlegesen azért előnyös, mert könnyebb eljuttatni a csatatérre, akár kisebb szállítógépek is elbírják, helikopterekre is fel lehet lógatni, ejtőernyővel is ledobható, partraszálló hadműveletek során is könnyebben használható. Ha pedig már ott van lőtávolban az ellenségtől, akkor viszonylag könnyen mozgatható a csatatéren, akár néhány lövésenként is arrébb lehet vontatni, majd újra leállítani, újra tüzelni vele – és így tovább.
Ez az, ami miatt az ukránoknak különösen jól jön. Mivel az orosz tüzérség és a légierő még mindig hatalmas fölényben van, minden ukrán tüzérségi ütegnek számítani kell arra, hogy pozícióját bemérik, és oda ellencsapás érkezik. Ha viszont néhány perc után odébbállnak, megúszhatják az orosz bosszút. Az M-777-es tarackot töltőrendszere szükség esetén percenként 7 lövés leadására is alkalmassá teszi, tűzvezető rendszere pedig digitális (tehát gyorsan korrigálhatóak a célzási adatok, illetve gyorsan új célra állítható), így akár akkor is komoly pusztítást tud véghezvinni, ha egy-egy tüzelőállásban csak néhány percet tartózkodik.
Az amerikaiak a tarackok mellé 144 ezer tüzérségi lövedéket, illetve „legalább” 72 darab, a vontatásukra alkalmas páncélozott járművet is adnak. Kirby az M-777-esekről is beszélt az újságíróknak:
„Az a típusú harcászat teszi ezeket fontossá, amelyre a Donbászban számítunk. A terep nyílt, lapos, kevesebb a nagy település, ezért az oroszok nagy hatótávolságú fegyvereikre fognak hagyatkozni – különösen a tüzérségre. Tudjuk, hogy ez része az orosz stratégiának.”
A 72 tarackból 18 már megérkezett Európába, és az ukrán kezelőszemélyzet kiképzése is megkezdődött egy meg nem nevezett európai országban.
Mi van még a csomagban?
A fenti két legérdekesebb tétel mellett a 800 millió dolláros csomag része még 200 darab M-113-as páncélozott jármű, illetve 100 más páncélozott jármű. Szállítanak még Javelin tankelhárító fegyvereket, illetve ezekhez való rakétákat, Stinger vállról indítható légvédelmi rakétákat, valamint AT-4-es, hordozható tankelhárító rendszereket.
A raktárakból előkerült még legalább 11, eredetileg az afgán légierőbe szánt Mi-17-es orosz harci helikopter, illetve tíz darab AN/TPQ-36-os, az ellenséges tüzérség bemérésére alkalmas radar, valamint két AN/MPQ-64 Sentinel légiradar, amely az első vonalban harcoló egységek légvédelmi alakulatait képes gyorsan figyelmeztetni ellenséges repülőgépek, helikopterek, rakéták és drónok közeledésére.
A szállítmányba kerülnek még kézifegyverek, kézigránátok, illetve golyóálló mellények, sisakok, valamint éjjellátó eszközök is, de egészségügyi felszerelés, valamint vegyi, biológiai és atomtámadás esetén használatos védőfelszerelések is.
Nagy segítség, de nem biztos, hogy elég
Megváltoztathatja érdemben ez az újabb szállítmány az erőviszonyokat? Önmagában semmiképp. Persze az, hogy az ukránok eddig viszonylag sikerrel ellen tudtak állni az orosz támadásoknak, az mindenképpen a nyugati fegyverszállítmányokra vezethető vissza. A mostani adag az átadott fegyverek harcértéke mellett azért is fontos, mert szemléletbeli változást jelent. Most először küld az Egyesült Államok modern nehézfegyverzetet Ukrajnába, illetve az is most először fordul elő, hogy kifejezetten az ukrán igényekre szabott fegyvereket gyártattak egy beszállítóval a Phoenixek képében.
Azért nem lebecsülendő a most küldött fegyverek közvetlen hatása sem.
„A tüzérségi lövegek és a drónok pontosan azok, amikre Ukrajnának most szüksége lesz, ahogy egyre nagyobb erővel zajlik az oroszok keleti és déli támadó hadművelete”
– vélekedik Mark Montgomery, ellentengernagyi rangban leszerelt egykori amerikai tengerész, katonai szakértő.
A már eddig is bevetett Javelinek, Stingerek és más fegyverek mellett a modern, mobilis, gyors és pontos lövések leadására alkalmas tarackok, illetve a csapásmérő drónok érkezése azt jelenti az orosz alakulatok számára, hogy kilométerekkel a frontvonal mögött sem lehetnek nyugodtak, mert bármelyik pillanatban csapást mérhetnek rájuk, a sokáig egyhelyben maradó, valamilyen okból elakadó orosz páncélosok pedig tökéletes célpontot fognak nyújtani az újonnan Ukrajnába küldött fegyvereknek.
