Az Európai Unió és az Egyesült Államok pénteken ismertette azt a megállapodást, amelynek keretében arról döntöttek, hogy több cseppfolyósított földgázt (LNG) szállítanak az amerikai cégek Európába. Az uniós csúcsvezetők és Joe Biden elnök találkozóján az ukrán háború mellett kiemelt téma volt, hogy miként lehet csökkenteni az EU orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét és kezelni az energiahiányt.
Az oroszok ukrajnai inváziója kapcsán az európai országok célja a gázimport kiváltása. Teljes mértékben várhatóan nem tud lemondani Európa az orosz gázról, de drasztikusan visszavághatja az importot. A most bejelentett megállapodás kapcsán az európai vezetők arról beszéltek, hogy az orosz gázfelhasználást idén a korábbi kétharmadára csökkentenék. Mindezt két módon oldanák meg, egyrészt a más országokból érkező gáz importjának növelésével, másrészt a megújuló energiaforrások fellendítésével.
Az Egyesült Államok nemzetközi partnerekkel együttműködve kíván az európai országok gázellátásában közreműködni, és arra törekszik, hogy 2022-ben további, legalább 15 milliárd köbméter LNG-mennyiséget biztosítson az EU piacán, ami a jövőben várhatóan növekedni fog
- áll a Fehér Ház tájékoztatójában. A hosszabb távú cél az lenne, hogy legalább 2030-ig évente mintegy további 50 milliárd köbméter amerikai LNG-t biztosítsanak – derült ki a tájékoztatásból.
Érdemes leszögezni, hogy a 15 milliárd köbméternyi gáz inkább jelzésértékű mennyiség, mint valós segítség, hiszen az Európai Unió országai összességében éves szinten 200-220 milliárd köbméter orosz gázt vásárolnak. Ennek egy részét közvetlenül a Gazpromtól veszik a gázszolgáltatók, egy részét pedig olyan kereskedőktől, akik molekuláris szinten orosz forrásokat használnak. (A gázellátásért felelős cégek nem csak orosz vállalatokkal állapodnak meg, hanem számos más társasággal, kereskedővel, ennek ellenére a gyakoralatban elvileg nyugati cégektől vesznek gázt, a csöveken érkező energiahordozó mégis Oroszországból származik.) A megállapodás nem részletezi, de feltételezhető, hogy a beígért plusz 15 milliárd köbméter gáz döntő része amerikai forrásokból származna, míg a pótlólagos 50 milliárd más országokból, például a Közel-Keletről.
Amennyiben a beígért további 50 milliárd köbméter is beérkezne, illetve az észak-európai mezők kitermelését is fokozni lehetne, akkor az összességében már azzal kecsegtetne, hogy érezhetően lehetne csökkenteni az orosz függőséget. Érdemes mindenesetre leszögezni azt, hogy a most bejelentett megállapodásban csupán a 15 milliárd köbméter gázszállítás tekinthető biztosnak, a többi mennyiség kapcsán csak a politikai szándékot rögzítették a felek.
A közelmúltban laptársunknak, az mfor.hu-nak nyilatkozva Holoda Attila energiapolitikai szakértő úgy vélekedett, hogy az orosz gáz teljes kiiktatása nem lenne ésszerű döntés, ugyanakkor az európai importot szerencsés lenne a mostani 40 százalék körüli arányról 20 százalék környékére csökkenteni. Ez ugyanis már olyan mennyiség lenne, amely geopolitikai konfliktusok esetén „kisebb fájdalommal” pótolható.
A napokban a hazai gáztározók alacsony készletszintje kapcsán jelent meg egy írás az mfor.hu-n, amely arra jutott, hogy hiába rögzítette az Orbán-kormány korábban célként a hazai energiastratégiában a függetlenedést az orosz függőségtől, a gyakorlatban éppen ezzel ellentétes lépéseket tett. Így a mostani helyzetben a magyar kormányzat kellemetlen kényszerpályán halad. Sőt, ha az ukrán helyzet tovább eszkalálódik, és végül mégis importtilalomra kerül sor, akkor fájdalmas zsákutcában találhatja magát a kormány.
Néhány napja az egyik legismertebb energiapolitikai szakértő, Felsmann Balázs arról beszélt az ATV Start című műsorában, hogy Magyarország számára a fő betáplálási irány már nem a korábbi ukrán irány, hanem a déli, Szerbia felől jövő irány, ami az ellátásbiztonság miatt fontos szempont. Ugyanakkor bármelyik hazai gázvezetéket nézzük, nagyrészben orosz gáz érkezik minden útvonalon.
Egy elemzésre hivatkozva arról is beszélt, eltérően hatna az árakra, ha elzárnák az oroszok felől érkező gázcsapokat. A közép-európai régióban, a háború előtti szinthez képest nagyon drágulna a gáz, hiszen itt főként orosz gázt használnak az országok. Az alapárakhoz képest 60-70 euróval emelkedne ezen országok gázköltsége.
Felsmann Balázs szerint Európa gázfogyasztása kb. 400 milliárd köbméter, jelenleg is rendelkezésre áll 240 milliárd köbméter cseppfolyósított gázfogadó terminál, tehát technológiailag már most is el lehet látni Európa 50-55 százalékát cseppfolyósított földgázból. Továbbá rendelkezésre áll a norvég gáztermelés, valamint délről Algériából is kap vezetékes gázt Európa. Egy teljes elvi orosz gázimport megszűnés 25 százalék körüli visszaesést jelentene a kínálati oldalon. Az áremelkedésnél viszont a kereslet is visszaszorul, ezt mutatja például a műtrágyagyárak leállása.
A napokban az EU részéről felmerült egy olyan kezdeményezés is, amelyről egyelőre nem született határozat, hogy az európai tározókat legalább 90 százalékos töltöttségi szintre kellene minden érintett országnak hoznia a betárolási (nyári) időszakban. Ez pedig arra is lehetőséget biztosítana, hogy ezekből a készletekből a tagországok egymást is ellássák.
