<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
8p

Az emelkedő infláció miatt elbukhatják a szochó-csökkentést.

Három tényező befolyásolja a megszokottakon túl a 2019-es bérnövekedést: a minimálbér-megállapodás, a cafetéria-rendszer átalakítása valamint a Központi Statisztikai Hivatal módszertani váltása. E három tényezőből kettő bizonyosan felfelé húzza a béreket - kérdés, elégséges mértékben-e -, a harmadikról pedig inkább azt lehet valószínűsíteni, hogy lefelé. A legfontosabb mégis egy negyedik tényező lehet: az infláció.

Sokszor át kell még számolniSokszor át kell még számolni

A munkaadók nincsenek könnyű helyzetben az idei bértágyalások során: lehet, hogy saját érdekeik ellen küzdenek, amikor a limitált minimálbér-emelés mellett kardoskodnak, hivatkozva arra, hogy a termelékenységük nem tud lépést tartani az erőltetett ütemű, államilag generált béremelésekkel. Előfordulhat, hogy stratégiájuk újragondolására kényszerülnek, amennyiben az inflációs folyamatok változatlanok maradnak.

Szándékosan bonyolítják

A leegyszerűsített képlet a következő: a munkaadók szerint csak egy számjegyű minimálbér-emelésre van mód 2019-ben, mert nincs annyi pénzük, hogy ennél nagyobb béremelést adjanak a dolgozóknak, ráadásul a kormány január helyett leghamarabb csak nyáron hajlandó csökkenteni a bérekből a munkaadókra jutó közterhet, a szociális hozzájárulási adót (szochót). Ami az egyik fedezete lenne a béremeléseknek. A szochó mértéke jelenleg 19,5 százalék, innen kellene a kormány és az érdekképviseleti szervezetek hatéves bérmegállapodása szerint 17,5 százalékra lemenni, amennyiben teljesülnek a megállapodásban foglalt feltételek.

Ez egy elég bonyolult – a megállapodást amúgy szentesítő munkaadók szerint szándékosan túlbonyolított – modell. A hivatalos dokumentum erről így fogalmaz:

„2019-től kezdődően összesen négy alkalommal fog csökkenni a szociális hozzájárulási adó mértéke. A csökkenés a következő módszertan alapján valósul meg: minden egyes alkalommal 2 százalékponttal azon naptári negyedévet követő második negyedév első napjától kezdődően csökkenjen tovább, amely negyedévben a versenyszférában a bruttó átlagkereset és a fogyasztói árindex szezonálisan kiigazított, adott naptári negyedévre átlagolt értékeiből számolt reálkereseti mutató legalább 6 százalékkal emelkedik a megelőző csökkenést megalapozó negyedévhez, első alkalommal 2018. első negyedévéhez képest.”

 

Tekintettel arra, hogy a 2019-es költségvetés szerint júliusban kerülhet sor az újabb adócsökkentésre, a módszertan alapján 2019 első negyedéve lesz az az időszak, amit figyelembe kell majd venni, ezt a három hónapot kell majd 2018 első három hónapjához viszonyítani. Ha itt kijön a 6 százalékos reálkereset-növekedés, akkor megnyílik az út a szochó mérséklésére júliusban (vagyis a számítás alapjául szolgáló negyedévet követő második negyedévben).

Mint látszik, egyelőre csak a 2018-as bázisadat áll rendelkezésre, 2019 első negyedévéről sem a béradatok, sem az infláció nem ismert. Ezzel együtt – vagy ennek ellenére – megközelítő számításokat lehet végezni, hogy meg tudjuk becsülni, mekkora béremelés mellett lehet teljesíteni a megállapodásban foglaltakat. Az inflációról annyit tudunk a szakértői elemzések alapján, hogy véget ért az alacsony árindex kora, hozzá kell szoknunk a 3 százalékot meghaladó árromláshoz. Van olyan elemzőház, amelyik szerint jövőre megközelítjük a 4 százalékot, a Magyar Nemzeti Bank szerint ugyanakkor ez nem reális forgatókönyv, de a 3 százalékot meg fogja haladni az infláció a következő évben.

A munkaadók számára érdekesebb az infláció éven belüli lefutása, hogy mekkora lesz a jövő év elején az áremelkedés mértéke, mert ez számít a szochó mérséklése szempontjából. Jelenleg emelkedő pályán mozog az infláció, szeptemberre 3,6 százalékot jelzett a KSH, de a megelőző hónapokban is 3,4 százalékig futott a mutató. Az év elején még 2 százaléknál jártunk, vagyis nem lehet tagadni, hogy meglódultak az árak. Ebben az olajárnak, illetve a jövedéki termékek adóemelésének van főleg szerepe, de az élelmiszereknél is tapasztalni az árnyomást.

Nem teljesül a feltétel?

Feltételezve, hogy ebben nem lesz változás, azzal tudunk számolni, hogy a jövő év elején 3,5-4 százalék között alakul az infláció. Ebből levezetve pedig az jön ki, hogy a 6 százalékos reálkereset-növekményhez átlagosan 9,7-10,2 százalékos bruttó béremelésre lenne szükség jövő január és március között. (A megállapodás ugyanis bruttó bérekre alapozva írja elő a 6 százalékos reálkereset-növekedést, nem a nettóhoz, ami pedig általában a reálérték számításának alapja).

Ez nem tűnik teljesíthetetlennek, ha azt nézzük, hogy idén az első három hónapban 11,3 százalékkal emelkedtek a bruttó bérek az egy évvel korábbihoz képest. Ehhez kellett, hogy 8, illetve 12 százalékkal emelkedjen a minimálbér, illetve a garantált bérminimum januártól, s eltérő módon, de a többi bérszint is  igazodjon ehhez. Mint azonban jeleztük, a munkaadók most csak azt tartják elfogadhatónak, ha egy számjegyű mértékben emelkedik a teljes munkaidőben adható legkisebb bér.

Így viszont az a furcsa helyzet állhat elő, hogy ha ragaszkodnak ehhez a követelésükhöz, és azt keresztül is tudják verni a bértárgyalásokon, akkor az emelkedő infláció miatt előfordulhat, hogy a jövő év elején nem jön össze a 6 százalékos reálkereseti feltétel. Ebben az esetben pedig kútba eshet a szochó csökkentése, amire nemhogy januárban – amit a munkáltatók szeretnének – de még júliusban sem kerülhetne sor.

Ezen a ponton érdemes visszatérnünk a cikkünk elején említett tényezőkhöz. A cafetéria-rendszer átalakítása – egyes értelmezések szerint lenullázása, ugyanis a SZÉP-kártyán kívül szinte minden más béren kívüli juttatás elveszti adóelőnyét a munkabérhez képest – ugyanis az átlagkeresetek emelkedéséhez vezethet, függetlenül a "normál" bérigényektől. Erre ebben a cikkben hívtuk fel a figyelmet, a lényeg: a KSH az átlagkereset számítása során nem veszi figyelembe a cafetériát/béren kívüli juttatásokat, azokat máshogy számolja el.

Amennyiben igazolódnak azok a várakozások, melyek szerint  a béren kívüli keret egy részét a munkaadók jövőre bérben adják oda a dolgozóknak, akkor a kimutatott bruttó átlagkereset emelkedni fog, miközben a munkavállaló rendelkezésére álló jövedelem az adózás miatt adott esetben csökkenhet. Eddig megkapták a rendes bérüket, ehhez jött az alacsonyabb – és a munkaadó által fizetett - adójú béren kívüli juttatás. Most emelkedhet a bruttó bérük, de rájuk jut a növekmény adójának egy része, ami végső soron kisebb nettót jelenthet, mintha ugyanezt az összeget cafetériában kapnák meg. A statisztika, amit a hatéves megállapodás figyelembe vesz, viszont emelkedő bérekről szól majd.

És hogy még zavarosabb legyen a kép...

Az egész modellbe további bizonytalanságot visz a harmadik említett tényező, a KSH módszertani váltása. Lapunk dobta fel a témát szeptemberben, hogy a statisztikai hivatal által közölt átlagmutatók nem visznek közelebb a valós bérhelyzet megértéséhez Magyarországon, arra sokkal megfelelőbb lenne a medián bemutatása. A kevesek magas bére ugyanis felfelé húzza az átlagot, miközben a többség annál akár 20 százalékkal is kevesebbet kereshet. Ráadásul a KSH csak az öt főnél több embert foglalkoztató vállalkozásokat veszi figyelembe a béradatok összesítése során.

Ebben jövőre változás lesz, a KSH más merítésből fog dolgozni. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal által feldolgozott járulékbevallásokat veszik alapul, és a modell kiterjed majd az 5 főnél kevesebb alkalmazottal működő vállalkozásokra is.

Kérdés, ez a statisztika hogyan viszonyul majd a mostanihoz, visszamenőleg is elvégzik-e az átszámításokat, de a legfontosabb: mit tekinthetünk majd hivatalosnak a hatéves bérmegállapodás szempontjából, mi számít majd bázisnak.

Összefoglalva, egy alullőtt minimálbér-emelés, illetve általános bérnövekedés a növekvő infláció mellett visszafelé sülhet el a  munkaadók szempontjából, mert előfordulhat, hogy nem teljesül a hatéves bérmegállapodásban foglalt feltétel a szochó csökkentésére. Azonban a munkaadók segítségére siethet a cafetéria átalakítása, ha nagyobb számban épülnek be a bérekbe – emelve azokat – a különböző juttatások. Kérdés azonban, hogy ezt a munkaadók a rendes béremelés részének tekintik-e, vagy elfogadják a munkavállalók álláspontját, hogy ezeket külön kell kezelni egymástól. Utóbbi értelemszerűen inkább segítené a 6 százalékos reálkereset-emelkedés elérését. És hogy még zavarosabb legyen a kép, bizonytalan, hogy milyen bérszámítási alapot kell jövő év elején figyelembe venni, miután a statisztikai hivatal megújítja a keresetstatisztikai adatgyűjtését. Az eltérő adatbázisok miatt nehezen lesznek összehasonlíthatók a mostani és a jövő évben előállítandó béradatok. Erre bizonyára ki kell majd térni az őszi bértárgyalások során, a szochó-csökkentés ütemezésének tisztázása érdekében. Végső soron pedig a legfontosabb kérdés az, hogy mit gondolnak minderről a munkáltatók, inkább megéri nekik egy alacsonyabb béremelés adócsökkentés nélkül, vagy fontosabbnak tartják, hogy kisebb legyen a szochó.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.