A választásokat követő átmeneti időszak lezárult, immár tudjuk, kikkel, hogyan képzeli el a negyedik kormányzati ciklusát miniszterelnökként Orbán Viktor.
Megvannak a miniszterek, azt is tudjuk - kilencven százalékban -, mi lesz az egyes tárcák feladata. A személycserék, illetve a felelősségi körök átalakulása alapján most már egyre tisztábban látni, hogy mi lesz ennek a kormánynak a "specialitása", mire számíthat tőlük az ország.
Három egyértelmű irány körvonalazódik.
1. A menekültügy kezelése közülük a legkevésbé meglepő. Az előző ciklusban is meghatározó volt ez a tematika, de most még erősebben befolyásolni fogja a kormányzati munkát. Pintér Sándor belügyminiszter vezetésével állandóan ülésező testületté válik a nemzetbiztonsági kabinet, Benkő Tibor személyében pedig egy hivatásos katona vezeti a Honvédelmi Minisztériumot.
Utóbbi egyébként messzebbre mutat, mint amit a menekültválság, az arra való felkészülés indokolna. Vaknak kell lenni, hogy ne vegyük észre, egyre több és kiterjedtebb nemzetközi konfliktussal van dolga a világnak, régi szövetségesek is hűvös hangnemre váltottak, miközben olyan országok is beszálltak a fegyverkezési versenyben, amelyek korábban labdába sem rúgtak. Érezni a puskapor illatát a levegőben.
Vélhetően ezért is akarja bővíteni a magyar hadsereg létszámát, arzenálját Orbán. A kormányfő azon "politikacsinálók" közé tartozik, akik szerint nem elképzelhetetlen egy olyan, háborúval fenyegető helyzet kialakulása, amelyben a közép-európai államok is érintettek lehetnek.
2. A másik fő csapásirány a modern termelési struktúrákhoz való alkalmazkodás. Ez kevésbé kapott eddig figyelmet, pedig korszakos változásokra készül a kormány. Programmá tették a termelékenység javítását, a munkaerő folyamatos képzését - ezeket emelte ki parlamenti bizottsági beszédében Palkovics László innovációért és technológiáért felelős miniszter (akkor még jelölt).
Ugyanakkor a tárca felelősségi területei közt feltűnt a mesterséges intelligencia, a robotizáció, vagyis olyan technológiákat kezelnek mostantól kormányzati szinten, amelyek a humán munkaerő kiváltására szolgálnak. Nyilván a kettőnek párhuzamosan kell jelen lennie a modern gazdaságokban, mindenesetre a kormány felvállalta, programmá emelte az ipari munkavégzés átalakulását, a gépek elterjedését. Ennek nyilvánvaló társadalmi következményei vannak, hiszen a robotok által kiszorított munkaerő foglalkoztatásáról, megélhetésének biztosításáról gondoskodnia kell az államnak, azt a versenyszektor egymaga nem fogja megtenni. Erre nyilván évtizedes távlatban kerül sor, de az átállásra való felkészülést akkor is el kell kezdeni kormányzati szinten, ha egyébként zökkenőmentesnek ígérkezik a technológiaváltás a munkaerő-piacon. Egyes felmérések szerint Magyarország lehet az egyik vesztese a robotok elterjedésének az iparban.
3. A harmadik irány pedig a család, mint a társadalom megtartó erejének megerősítése. Kásler Miklós, emberi erőforrás miniszter koncepciója egyelőre több homályos elemet tartalmaz, mint tisztát, de annyi már most kiolvasható belőle, hogy a nemzettudat, a hagyományos családmodell előtérbe helyezése, a gyermekvállalás "állampolgári kötelezettségé" kényszerítése, a fiatalság honszeretetre nevelése ágazati politikává válik. Amely a következő négy évben egyre jobban átszövi az oktatás szellemiségét.
Természetesen más területeket is kiemelt figyelmet kapnak az új ciklusban - hosszú idő után az egészségügy is fókuszba kerülhet végre -, de ez az a három fő csapásirány, amely alapvetően meghatározhatja a következő négy - de inkább nyolc vagy tizenkét - év kormányzását. Egyik sem egy ciklusra szóló feladat: ezért beszélhetett hosszabb időtávokról Orbán Viktor programhirdető parlamenti beszédében.
