Az olasz gazdaság gyakorlatilag a 2008-as gazdasági válság óta nem tudott talpra állni, a növekedési üteme messze alulmúlta az uniós átlagot. Miközben a görög válság során, és azóta is többször felmerült, hogy finanszírozhatatlan az olasz államadósság, amit terhel a versenyképtelen gazdasági szerkezet is. Így átvitt értelemben Európa beteg embere volt Olaszország, amelyet egészségügyi és gazdasági értelemben ledöntött a Covid-19 koronavírus járvány. Miután az egész ország karanténba került, és a szolgáltató szektor mellett az idegenforgalom is teljesen leállt. Az ipar negyed gőzzel működik, ott az okozza a problémát, hogy a járvány pont a fejlett északi országrészben terjedt el.
Nehéz felmérni, hogy gazdasági szempontból mivel jár a járvány, de ha figyelembe vesszük, hogy Spanyolországban, amely az olasznál kicsit kedvezőbb helyzetben van a járvány szempontjából, a GDP 20 százalékának megfelelő mentőcsomag készül, akkor sejtető, hogy Rómának ennél sokkal nagyobb összegre lenne szüksége. Csakhogy a korábbi gazdasági problémák miatt ennek előteremtése elég reménytelen, még akkor is, ha az EU jelezte, a járvány miatti költségeket nem veszik most figyelembe, így a várhatóan elszálló költségvetési hiány miatt nem lesznek retorziók. De mivel üres a kassza, így ez inkább nem jelent érdemi segítséget az olaszoknak.
Az EMS keretében osszanak pénzt
Nekik most pénzre lenne szükségük, sok százmilliárd euróra, ami per pillanat legfeljebb az Európai Uniótól remélhetnek. Nem véletlenül fordult az olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte az Európai Unióhoz, amelytől azt kérik, hogy állítsanak fel egy 500 milliárd eurós mentőprogramot. Ebből a járvány sújtotta országokat segíthetnék ki. Az olaszok átgondolták a kérésüket, mert technikai megvalósításra is volt javaslatuk, szerintük a követendő út az ESM (európai stabilitási mechanizmus) hitelkereteinek megnyitása valamennyi tagállam számára, hogy segítsék őket a járvány következményeinek leküzdésében. A valamennyi tagállam szépen hangzik, de nem nehéz belelátni, hogy a közös európai "kondérból" először az olaszok mernének, és várhatóan nem sok pénzt hagynának a többieknek.
Roberto Gualtieri olasz pénzügyminiszter szerint dönteni kell egy olyan európai értékpapírok kibocsátásáról, amelyet minden ország azonos feltételek mellett használhat, és amely a koronavírus elleni küzdelemhez és annak gazdasági következményeinek kezeléséhez járul hozzá.
Mindenkinek megvan a baja
A nagy európai országok vezetői egyelőre nem szólaltak meg, de a napokban úgy tűnt, hogy az EKB-ra bíznák első körben a gazdasági kérdések kezelését, amely 750 milliárd eurós kötvényvásárlási programot hirdetett meg.
Más kérdés, hogy azon országok számára, amelyek az utóbbi években az erősebb integrációt szorgalmazták, a mostani járvány a problémák mellett lehetőséget is jelent. Azt viszont egyelőre nehéz felmérni, hogy Macron vízióját a francia adófizetők vajon szívesen finanszíroznák egy olyan helyzetben, amikor a francia gazdaság is segítséget vár. Hasonló a helyzet Németország esetében, Berlinnek ugyanis az európai és a kínai gazdaság leállása miatt is fájhat a feje.
Nem véletlen, hogy felröppentek olyan hírek is, amely szerint a németek a saját vállalatait és polgárait mentené, ehhez egy 500 milliárd eurós gazdasági csomag összeállítására készülnek. Olaf Scholz pénzügyminiszter azt sem tartotta az utóbbi időben ördögtől valónak, hogy a német állam vásároljon részesedést azokban a vállalatokban, amelyeket erősen sújtanak a járvány következményei.
