A jelenlegi helyzet egy újabb próbája a szövetségi berendezkedésnek
Végeláthatatlan sorok a benzinkutaknál, nem működő ATM-ek, kiürült szupermarketek, megsérült vízművek és akadozó vízellátás, leégett mobil telefontornyok – ezek a közvetlen következményei az Új-Dél-Wales déli partvidékét sújtó katasztrofális tűzvésznek, és bár a helyi lakosok már hozzászoktak az évről-évre megismétlődő bozóttüzekhez, és azt is megtanulták hogyan kezeljék azokat, most azonban elkezdtek felelősöket is keresni.
Előfordultak olyan esetek, hogy az evakuálással megbízott helyi tisztviselők, akiket amúgy a szövetségi kormány fizet, nem voltak azzal tisztában, hogy szállásként igénybe tudják venni a helyi moteleket, így történhetett meg számtalanszor, hogy a helyi tekepályák, baseball csarnokok padlóján töltötték az éjszakát a rászorulók.
Scott Morrison miniszterelnök határozottan állította, hogy a katasztrófával összefüggő minden teendő kizárólag állami feladat, és hogy a felmerülő problémákra eddig időben érkezett a szükséges mértékű segítség.
Ám azok a helyi lakosok, akiknek a háza odaveszett a tűzvészben, ezt üres szólamnak érzik. Bár a szövetségi hatóságok tenni akarását senki nem vonja kétségbe, mégis, a felelősség áttolása az érintett államokra nem segíti a probléma kezelését. Sokak vélekednek úgy, hogy a jelenlegi helyzet kezelése, egyfajta ismételt próbája a szövetségi berendezkedésnek.
A volt szövetségi rendőrkapitányt, Mick Keeltyt bízta meg a kormányzat azzal, hogy építsen ki egy működő rendszert a minden évben fellépő aszály kezelésére. Keely új-zélandi mintára azt javasolta, hogy az ottani katasztrófaelhárítási szervezetet kellene Ausztráliában is létrehozni; a szomszédos szigetországban a gyakori földrengések miatt az állami szervek és a civilek együtt kezelik a bajt. A javaslat szeptemberben született, ám mostanáig az ügyben nem történt előrehaladás.
Öt lakóingatlanból négy nincs biztosítva
A mostani bozóttüzek okozta károk biztosítási értéke a becslések szerint könnyen elérheti a 600 millió ausztrál dollárt, augusztus óta ugyanis mintegy 1300 otthon lett a tűz martaléka Új-Dél-Wales, Victoria, Dél-Ausztrália és Queensland szövetségi államokban.
Ez az érték pedig még tovább is emelkedhet, hiszen jelenleg is még négy államban küzdenek a lángok ellen, és valódi forróság még csak most jön, az ausztrál nyár legmelegebb hónapjai, január és február még előttünk van.
Az úgynevezett alulbiztosítottság miatt pedig a valódi költségek várhatóan még magasabbak lesznek. A hivatalos statisztikák szerint karácsony óta 789 otthon pusztult el Új-Dél-Wales-ben, 86 Dél-Ausztráliában és 40 Queenslandben. Ezek a számok azonban nem tartalmazzák a legutóbbi pusztításokat, melyeket az Új-Dél-Wales déli és délnyugati részére és Victoria keleti részére átterjedő lángok okoztak.
A vidéki tűzoltóságért felelős Shane Fitzsimmons közlése szerint további 382 otthon pusztult el Új-Dél-Wales déli partvidékén, ugyanakkor további jelentős veszteségek is várhatóak, hiszen a tüzek még hetekig, ha nem hónapokig folytatódhatnak még.
Victoria állam hatóságai szerint 766 000 hektáron pusztított tűzvész Kelet-Gippsland vidékén, ahol 60 otthon égett le; ez a térség egyébként Ausztrália legnagyobb marhatartó és tejtermelő vidéke.
Az ausztrál biztosítókat tömörítő szervezet (ICA - Insurance Council of Australia) szerint 4 299 esetben 297 millió dollárnyi követelést nyújtottak be eddig a károsultak, ugyanakkor a károk felmérése még hátra van.
Az ingatlanveszteségek növekvő száma ellenére a követelések mértéke várhatóan jóval elmarad a 2009-es úgynevezett Fekete Szombat pusztításaitól, amikor is Victoria államban 173 ember lelte halálát a lángokban, kétezer ház égett le, és több mint 1,7 milliárd dollárnyi kár keletkezett. Az ICA statisztikái szerint a 2009-ben a károsultaknak mindössze 13 százaléka nem rendelkezett semmiféle biztosítással, és a szervezet becslése szerint most is öt lakóingatlanból legalább négy nincs megfelelően biztosítva.
Az ICA becslései szerint a háztulajdonosok akár 10 százaléka is szándékosan alulértékeli otthonát, hogy így csökkentse a biztosítási díjakat.
A mostani bozóttüzeket bizonyos mértékig előre jelezték, így sok biztosító már figyelembe vette ezt a díjak megállapításainál; amennyiben a kárigények elérik az 500 millió dollárt, az pénzügyi nehézségeket okozhat a biztosítási piacon.
A mostani pusztító mértékű bozóttüzek politikai felhangot is kaptak Ausztráliában. Scott Morrison miniszterelnök szerint nem létezik olyan egységes elvek szerint irányított politika, legyen az akár klímavédelem, vagy más egyéb, mely képes lenne teljes védelmet nyújtani Ausztráliának a rendszeresen előforduló tűzesetek ellen. Anthony Albanese, az ellenzéki munkáspárt vezetője szerint Ausztráliának élére kellene állnia az éghajlat változással kapcsolatos nemzetközi erőfeszítéseknek, ahelyett, hogy a szigorúbb kibocsátás csökkentéssel „vacakolna”.
A mostani bozóttüzek egyébként felemésztették Ausztrália széndioxid kibocsátási kvótájának kétharmad részét.
(The Age)
