Január 19-én Jacinda Ardern könnyeivel küzdve jelentette be, hogy „kifogyott az üzemanyagból”, és lemond miniszterelnöki tisztségéről. Megemlítette azt is, hogy rendkívül nehéz öt év van a háta mögött, és ő is csak ember. Kijelentette:
azért távozom, mert egy ilyen kiváltságos szereppel felelősség is jár. A felelősség, hogy tudd, mikor vagy a megfelelő személy a vezetésre, és azt is, mikor nem. Tudom, hogy mit igényel ez a munka, és tudom, hogy már nincs elég energiám ahhoz, hogy elvégezzem. Ez ilyen egyszerű.
Az ma már biztos, hogy Chris Hipkins, egy korábbi miniszter vette át a miniszterelnöki helyet Új-Zélandon. Ardern pedig, aki az elmúlt években az egyik legjelentősebb női vezetővé és sokak példaképévé vált, távozott.
Nehéz évek
Első olvasatra könnyű lenne azt mondani, hogy csalódást keltő az, hogy egy ilyen kaliberű miniszterelnöknő a lemondás mellett döntött, azonban Ardern lemondása nagyon komoly jelenségre hívja fel a figyelmet: ez pedig nem más, mint a kiégés.
A BBC emlékeztet arra, hogy a miniszterelnök lemondása bejelentésekor nem említette szó szerint a kiégés szót, azonban a nemzetközi sajtó és az elemzők döntő többsége szerint a nehezedő politikai környezet mellett ezért távozik posztjáról – ami valljuk be, nem is csoda, hiszen Új-Zéland nagyon nehéz öt éven van túl. A koronavírus-járvány mellett a Christchurch városban muszlim közösségek ellen elkövetett terrortámadás, valamint a Whaakari-vulkán 2019-es kitörése mind olyan események voltak, amellyel Ardern miniszterelnöksége alatt kellett megbirkóznia a szigetországnak.
A politikus őszintesége arról, hogy mennyire megviselte az, hogy egyik krízis a másikat követte, sokak szerint fordulópontot jelenthet a mentális egészség ezen, sokszor elmismásolt területén, és közelebb érhet a világ ahhoz, hogy a kiégést ne csak a millenial generáció úri hóbortjaként kezelje a világ.
A "menedzserbetegség", ami mindenkit elérhet
Buru Éva, a Fabrik tulajdonosa és kreatív stratégája megkeresésünkre úgy fogalmazott, hogy Ardern sokak számára példamutató ember, anya és egy igazi nagybetűs Vezető az új-zélandi és a globális politika világában egyaránt. A szakember szerint innen nehéz megítélni, hogy pontosan mi minden is játszhatott közre miniszterelnök lemondásában, viszont azok alapján, amit az erről közzétett videóban mondott, a kiégés nagyon nagy szerepet kaphatott abban, hogy erre a döntésre jutott.
A kiégés tág értelemben a fizikai és érzelmi kimerültséget jelenti, amely csökkent motivációval és csökkent munkateljesítménnyel párosul, míg az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) definíciója szerint a kiégéses állapot elsősorban akkor alakul ki, hogyha valaki folyamatosan rendkívül magas szinten teljesít, túlterhelt és komoly stressz éri anélkül, hogy megfelelően regenerálódna. 2019-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felvette a kiégést a betegségek nemzetközi osztályozásába, és „foglalkozási jelenségként” definiálta, ugyanakkor orvosi állapotnak továbbra sem tekinti.
A kiégést hagyományosan az olyan iparágak vezetőivel hozták összefüggésbe, mint a jog, a tanácsadás és a pénzügy, ahol gyakori probléma a hosszú munkaidő és a túlterheltség. Egyre több kutatás azt igazolja, hogy a probléma egyáltalán nem leszűkíthető ennyire, és nagy számban érint más területen dolgozókat, különösen a fiatalokat.
Buru Éva saját példájára és tapasztalataira alapozva úgy fogalmazott, hogy kiégni sokféleképpen lehet, a szó mindenki számára mást jelent, és különböző sebességgel és intenzitással történik, hol észrevétlenül, hol hirtelen, nagyon fájdalmasan. A szó hallatán sokan elsősorban nagyvállalati környezetre asszociálunk, de nem feltétlenül csak munkahelyi kiégésre kell gondolni - megtapasztalhatjuk ezt akár egy házasságban, a szülői feladatokban, akár még sportolás közben is.
A kreatív stratéga szerint nagyon sokat tehetünk azért, hogy a kiégésünkkel (vagy annak jeleivel) is harmóniába kerüljünk.
A XXI. század szuperképessége az önismeret - ez nagyon fontos
– jelentette ki. Hozzátette, kulcs, hogy legyünk tisztában a szerepeinkkel, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel. Ismerjük meg a határainkat és merjük azokat tiszteletben tartani, merjünk változtatni néha a dolgok menetén időben. A szakember ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy nem kell szuperhősnek lenni, ha úgy érezzük, hogy elakadunk, akkor bátran kérjünk segítséget akár a mikrokörnyezetünktől, akár képzett szakemberektől.
Jacinda Ardern távozásából tanulhatunk
Azon kérdésünkre, hogy milyen tanulságokkal szolgálhat egy átlagember számára az, hogy még egy miniszterelnököt is elérhetett a kiégés problémája, Buru Éva elmondta, hogy az egyik fő tanulság az, hogy ők is emberek, hiszen a céges meetingek, vállalati riportok, sajtótájékoztatók, miniszteri találkozók nem ezt az oldalukat mutatják be elsősorban.
A szakértő szerint másrészt ez egy lecke arról, hogy merjünk őszinték lenni, bátran vállaljuk fel érzéseinket, nehézségeinket, sebezhetőségünket is, és merjünk bátor, elsőre szokatlannak tűnő döntéseket is meghozni önmagunk védelmében.
A magyar mindennapokban is fontos jelenség kapott figyelmet
A mentális egészség a munkahelyek többségén még mindig kínos téma Magyarországon, a kiégés pedig sokak számára idegen fogalom. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre Buru Éva elmondta, mindenképpen segít a jelenség normalizálásában, hogy egy ilyen ismert, befolyásos ember a nagy nyilvánosság előtt felvállalt teljesen emberi érzéseket. Másrészt nevén nevezett egy olyan dolgot, ami sokaknak nem egyértelmű. Bár ezt most egy nagyon divatos fogalom, mindenféle pro és kontra érvet is lehet olvasni a kiégéssel kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy ez mindenki fogalomkészletében benne van. Már azzal is sokat segítünk magunknak és másoknak is ha a jelenséggel, fogalommal tisztában vagyunk és tudatosabbak tudunk lenni akár a tünetek észlelésében, illetve a kiégésünk kezelésében – fogalmazott a kreatív stratéga.
Úgy gondolom, hogy azzal, hogy döntését az egész világ előtt felvállalta, Jacinda Ardern a kiégéssel kapcsolatos tabuk lebontásához is hozzájárul
- tette hozzá Buru Éva, aki tavaly nyáron Sárdi-Papp Réka ex-jogász coach-csal együtt indított kísérleti burn-out programot a Fabrikban, amelyben önkéntesként dolgoztak a kiégés árnyoldalait már megtapasztaló vállalkozó szellemű emberek.
