A kamatemelési ciklus határozott folytatása és a likviditás szűkítésének megalapozása. Így foglalta össze Virág Barnabás, a jegybank alelnöke az MNB monetáris tanácsa mai ülésén hozott döntések lényegét az esemény után egy órával tartott sajtótájékoztatóján.
Az, hogy az első rész, vagyis a kamatemelési ciklus határozott folytatása mit jelent, már a sajtótájékoztató előtt ismertté vált. Mint arról lapunk is beszámolt, a jegybanki alapkamat szerdától – július végéhez hasonlóan – ismét 100 bázisponttal, 11,75 százalékra emelkedik.
Ez 18 éve nem látott mérték. Ami jelzi a helyzet súlyosságát. Hiszen az MNB elsődleges feladata az infláció elleni küzdelem, amelyet a jegybanktörvény úgy aposztrofál, hogy az árstabilitás elérése és fenntartása. Az árstabilitás szintjeként az MNB 3 százalékos inflációt határozott meg, amelytől mindkét irányba csak 1-1 százalékpontos eltérést tolerál. Márpedig ennél a júliusi éves infláció jóval magasabb volt, 13,7 százalék.
S ez még korántsem az idei csúcs. Virág szerint már az augusztusi éves fogyasztóiár-index is 15-16 százalék között lehet, amihez hasonlóan magas szintre utoljára több mint 24 éve, 1998 tavaszán volt példa. Ami azt jelenti, hogy a szerdától érvényes jegybanki alapkamatot figyelembe véve a pénzünk értéke 3,25-4,25 százalékkal romlik, vagyis ekkora lesz a negatív reálkamat. Ráadásul az alelnök kilátásba helyezte, hogy az infláció a következő hónapokban még tovább emelkedhet.
Az Mfor azon kérdésére, hogy ha ilyen ütemben – júniusról júliusra 2 százalékponttal, majd júliusról augusztusra a fentiek szerint talán még ennél is dinamikusabban – nő az infláció, akkor miért elégszik meg az MNB ennél jóval kisebb mértékű, 1-1 százalékpontos kamatemelésekkel, az alelnök azt válaszolta, ők az inflációs kilátásokra reagálnak, a cél, hogy az inflációs várakozásokat horgonyozzák. Egyúttal felidézte, hogy az 1970-es évek hasonló eseményeiből (amikor utoljára volt a mostanihoz hasonlóan magas az infláció világszerte) annyit tanultak, hogy a tartós inflációs kockázatokkal szemben nem szabad hezitálni, kivárni, óvatoskodni. Virág szerint az MNB döntéseit pontosan ezek mentén hajtotta végre, s megismételte a már hosszabb ideje hangoztatott jegybanki kommunikációt, miszerint az európai uniós országok monetáris hatóságai közül ők reagáltak elsőként, 2021 közepén az inflációs kockázatok növekedésére és azóta a legnagyobb mértékű kamatemeléseket hajtották végre, amely során 0,6-ról 11,75 százalékra vitték fel az irányadó szintet.
Ám az árstabilitás elérése érdekében nem elegendő csak a kamatokat emelni, ahhoz most már egyéb lépésekre is szükség van – hangsúlyozta az alelnök, amelyből megint csak azt lehetett kiolvasni, hogy a helyzet még az eddigieknél is súlyosabbá válhatott. Ezen egyéb lépések célja a likviditás szűkítése, magyarul, hogy kevesebb elkölthető pénz legyen a gazdaságban, az ugyanis a közgazdasági logika szerint a kereslet csökkenését eredményezheti, így az inflációs nyomást enyhítheti azáltal, hogy a termékek értékesítői, szolgáltatások nyújtói nem lesznek képesek az áraikat emelni.
Ezek – a kamatemelés bejelentésekor tehát még nem ismert – likviditásszűkítő lépések a következők:
- A kereskedelmi bankoknak a forrásaik után az eddigi 1 helyett 5 százaléknak megfelelő kötelező tartalékot kell elhelyezniük az MNB-nél, naponta. Efelett pedig lesz egy választható tartalékráta, amelynek igénybevételéről a bankok szabadon, üzleti szempontjaik szerint dönthetnek.
- Egy úgynevezett jegybanki diszkontkötvénybe tehetik a forrásaikat a bankok. Ilyen most is létezik, ám azt eddig csak minden negyedév végén vásárolhatták meg. Most ez a lehetőség folyamatos lesz.
- Hosszú lejáratú betétet vezet be az MNB a bankok számára.
Mindhárom új eszköz kamatozása a jegybanki alapkamathoz kötött, magyarul, az MNB a mindenkori irányadó rátának megfelelő kamatot, azaz szerdától 11,75 százalékot fizet azokra. Ezzel az a célja, hogy a bankoknál lévő forrásokból minél többet, úgymond, magához csábítson.
Arra a kérdésre, hogy mégis mennyit, Virág azt válaszolta, azt szeretnék elérni, ha a most 9600-9700 milliárd forintra tehető kereskedelmi banki likviditás (ennyire rúgnak jelenleg a hitelintézetek által az MNB-nél egyhetes betétekben elhelyezett összegek) kevesebb, mint a felére csökkenne.
