Orbán Viktor vágya, hogy kimagasló növekedést érjen el idén a magyar gazdaság, alig három hónap alatt füstbe ment terv lett. Az első negyedéves magyar GDP-nek ugyan csak a főszámait ismerjük, a visszaesés alapján leszögezhető, hogy a valós folyamatok teljesen szembemennek a vágyakkal. Ami nemcsak a kormány, de a magyar választópolgárok számára is fájó, hiszen a (lefelé) módosított kormányzati GDP-növekedési célhoz, a 2,5 százalékos bővüléshez is olyan dinamikára lenne ezek után szükség folyamatosan a hátralévő három negyedévben, amire az elmúlt 15 évben egyszer sem volt példa.
A GDP ugyan éves szinten valószínűleg még így is növekedni fog, ám a szinte prognosztizálható 0,5-1 százalék közötti plusz már nem olyan mértékű, amit egyrészt az átlagember a jövedelmi viszonyain keresztül érzékelni fog, másrészt a kormány számára sem biztosít osztogatási lehetőséget. Sőt, tekintve, hogy a költségvetés korábban jóval nagyobb növekedéssel kalkulált, így nem, hogy osztogatásra nem lesz tere a kormánynak, de még meg is kellene szorítania ahhoz, hogy tartani tudja a hiánycélt. Persze azt figyelembe véve, hogy a költségvetési deficit az első három hónap után már kétségbeejtően magas volt, könnyen lehet, hogy a kitűzött célt idén is képtelen lesz tartani a kormány.
A magyar GDP-adat – ahogy fent jeleztük – részletei még nem ismertek, azokat csak június elején publikálja a Központi Statisztikai Hivatal, az ugyanakkor az első két hónap alapján feltételezhető, hogy mely tényezők húzták vissza a magyar gazdaságot. A gyengébb nemzetközi konjunktúra miatt ugyanis az ipar továbbra sem tudott a tavalyi mélypontról érdemben elrugaszkodni. Hasonló a helyzet a beruházásoknál, amelyek a korábbi időszak erős növekedése után, immár másfél éve csökkennek. Ez utóbbi kapcsán a nemzetközi gazdasági környezet mellett vastagon érintett az amerikai politika is, Donald Trump döntései ugyanis egyértelműen kivárásra késztetik a vállalatokat, ezek miatt elhalasztanak vagy a korábban tervezettnél lassabban valósítanak meg beruházásokat.
Az amerikai elnök politikája kapcsán persze sokkal fontosabb, hogy globális szinten kívánja teljesen újraírni a gazdasági és diplomáciai szabályrendszert, ennek pedig az olyan kicsi, gazdaságilag nyitott országok, mint amilyen hazánk is, óhatatlanul a vesztesei lesznek. Ráadásul Donald Trump a pletykák szerint kellően frusztrálódott az eddigi sikertelen békemissziójában, hogy olyan lépést tegyen, amely igen fájdalmas lenne Oroszország számára. Az amerikai elnök a pápa temetése után, majd a hétvégén is jelét adta annak, hogy elégedetlen Vlagyimir Putyin lépéseivel, és az energiahordozókra kivetett szankciókkal és vámokkal szeretné olyan helyzetbe hozni az orosz vezetőt, hogy kénytelen legyen békét kötni.
A hétvégén olyan hírek jelentek meg a nemzetközi sajtóban, amely szerint a szankciók keretében a bank- és az energiaszektorral szembeni intézkedésekre kerülhet sor. Legalábbis a Reutersnek három amerikai kormánytisztviselő és egy, az ügyhöz közel álló személy erről szóló információkat szolgáltatott. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy azok az országok, amelyek az oroszokkal energetikai kapcsolatokat folytatnak, extravámokat kapnak a nyakukba, ha az Egyesült Államokba akarnak bármit eladni. (Néhány hete napvilágot látott egy olyan tervezet, amelyet republikánus szenátorok is jegyeztek, és amely 500 százalékos vámról szól.) De talán még ennél is súlyosabb fenyegetésnek számít, ha valakit (vállalatokat vagy országokat) kizárnak a nemzetközi fizetési rendszerből, mert az oroszokkal üzletelnek.
Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán
Tekintve, hogy Magyarország a korábbi uniós ajánlások ellenére sem diverzifikálta érdemben a kőolaj- és földgázvásárlásait, és továbbra is döntő súlya van az orosz importnak, nagyon komoly nehézséget okozna, ha egyik napról a másikra kellene leválni Moszkváról. Ráadásul a magyar kormány továbbra is azt kommunikálja, hogy Paks II. a következő évtized elején üzemelni fog, és az atomerőművet elsősorban az orosz Roszatom építi fel. (Bár ennek számos tény és információ mond ellent.)
Az biztos, hogy ha Donald Trump egyetlen tollvonással ellehetetlenítené számunkra az orosz energiaimportot, az a magyar gazdaságnak rövid távon újabb csapás lenne. Ha pedig a választók a gazdaság mélyrepülése mellett esetleg (az energiaárak átmeneti megugrása miatt) növekvő inflációt kapnak a nyakukba, az tovább erodálhatná a Fidesz népszerűségét.
Paradox módon tehát éppen Donald Trump ágyazhatna meg Orbán Viktor bukásának, miközben Európában a magyar miniszterelnök volt a legnagyobb támogatója.
Az orosz gazdaság is óriási bajba kerülhetne
Donald Trump lépése egyébként logikus lenne, ezzel ugyanis kényszerhelyzetbe hozhatná az oroszokat. A gazdaság egyébként sincs jó állapotban, ha pedig az olaj- és gázeladásból származó bevételek – akár csak átmeneti időszakra – kiesnek, akkor aligha lenne elegendő forrása Moszkvának a rendkívül költséges ukrajnai háborúhoz.
Az elmúlt hónapokban tapasztalt áresés is problémát okozott, hiszen az Európában irányadó Brent, amellyel az orosz sztenderdnek számító Ural típusú olaj szorosan együtt mozog, januárban még 80 dollár feletti áron forgott a tőzsdéken, hétfőn viszont 60 dollár körül járt. Önmagában az olaj áresése az április elején publikált adatok szerint erősen éreztette a hatását az orosz költségvetésben. Oroszország olaj- és gázbevételei emiatt márciusban éves bázison 17 százalékkal zuhantak, és 1080 milliárd rubelt (jelenlegi árfolyamon 12,8 milliárd dollár) tettek ki, ez 230 milliárd rubellel kevesebb az egy évvel korábbi szinthez képest.
Ez pedig azért érinti különösen érzékenyen Vlagyimir Putyin terveit és az orosz háborús tevékenységet, mert az energiaexportból származó adók a harmadát teszik ki a költségvetés bevételeinek. A szakértők magyarázata szerint egyébként az olaj áresésén túl az amerikai szankciók (amelyet a leköszönő Biden-adminisztráció léptetett életbe) csökkentették az orosz költségvetés energetikai bevételeit. Ráadásul a márciusi adat nem egyszeri visszaesés volt, hanem immár a harmadik hónapja tartó folyamat eredménye: az orosz pénzügyminisztérium ugyanis idén az első negyedév minden hónapjában közel 20 százalékos visszaesésről számolt be.
Az oroszok ugyanakkor egyelőre azzal érvelnek, hogy a gazdasági helyzet stabil, az esetleges magasabb költségvetési hiányt tudják majd finanszírozni. Már csak azért is, mert az orosz GDP 2023-ban, majd 2024-ben is növekedett, és idén sem számolnak recesszióval. Más kérdés, hogy ebből a lakosság semmit sem érzékel, hiszen ezek az impozáns számok annak köszönhetőek, hogy az oroszok hadigazdálkodásra álltak át, és az erőforrások nagy részét hadifelszerelések gyártásának és a hadsereg kiszolgálásának rendelik alá.
A lakosság számára nem csak a hadigazdálkodás, de a viszonylag magas infláció is problémát jelent. Ennek kapcsán a beszámolók szerint a helyben tapasztalt áremelkedés és a statisztikák nincsenek köszönőviszonyban. Hivatalosan ugyanis jóval kisebb a drágulás mértéke, mint amekkorát az emberek érzékelnek. Jelzésértékű ugyanakkor, hogy az orosz alapkamat április elején sem csökkent, és továbbra is 21 százalékos.
A magas kamatszintek is hozzájárultak ahhoz, hogy a bankok egyre nagyobb aggodalommal nézik a nemfizető hitelek alakulását. A sajtóbeszámolók szerint a Sberbank és a VTB, a két legnagyobb orosz bank is jelentős növekedést tapasztalt a nemfizető jelzálog- és fedezetlen fogyasztási hitelek esetén 2025 első negyedévében. Ez egyébként az egész bankszektorban gondot okoz, emiatt a 90 napon túli késedelmes hitelek aránya 9,3-ról 10,4 százalékra ugrott, ami hároméves csúcsot jelent.
Ráadásul a pénzintézeteknek a hadiipari vállalatokat és a hadsereg szállítóit annak ellenére kötelező finanszírozniuk, hogy ezek a társaságok nagyon rossz adósok. Egy statisztika szerint az elmúlt három évben kihelyezett vállalati hitelek 70 százaléka kötődik háborús célokhoz, és ami az igazán döbbenetes, hogy ezeknek legalább a fele nem teljesítő adósokhoz került.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy Amerika végül szigorít, és „kilövi” Oroszország olaj- és gázipari vásárlóit. Ám ha ez mégis bekövetkezne és az orosz költségvetés likviditási nehézségekkel szembesülne, akkor az a hitelpiacon is komoly csődhullámmal járhatna. Ha ugyanis az egyébként is gyenge lábakon álló vállalatok nem kapnák meg az államtól a hadsereg ellátásáért járó ellenösszeget, akkor törleszteni sem lennének képesek. Az állami bevételek hiánya és a tömegesen bedőlő hitelek pedig olyan elegyet alkothatnak, ami az egész orosz gazdaságot súlyosan megrázhatják.
