Donald Trump nem mostanában fenyegette meg először a szövetségeseit, hiszen elnöki ciklusa alatt is többször felhozta, hogy a NATO-tagországoknak a szövetség alapelveinek megfelelő összeget kellene a honvédelemre költeniük. A védelmi szövetség előírása szerint a tagországoknak a GDP-jük 2 százalékát kellene ilyen célokra költeni, ám a többség továbbra sem éri el ezt a szintet.
Elnöki ciklusa idején Trump ráadásul ennél jóval magasabb arányt szeretett volna elérni, hiszen 2018-ban arról beszélt, hogy a tagoknak a gazdasági teljesítményük 4 százalékát kellene védelmi kiadásokra fordítani. Akkor a javaslatot Orbán Viktor sem fogadta kitörő lelkesedéssel, hiszen akkoriban Magyarország a költési rangsor alján állt, szerény 1,1 százalékkal.
Jelenleg ugyan Joe Biden az amerikai elnök, ám az idei választáson elvesztheti pozícióját és visszatérhet a hatalomba Donald Trump. Éppen ezért az ő megszólalásaira is egyre nagyobb figyelem irányul, és az európai politikusok körében komoly felhördülést váltott ki, amikor azt mondta, arra biztatja az oroszokat, hogy támadják meg azokat a NATO-országokat, akik nem fizetnek. Ráadásul, míg öt évvel ezelőtt Trump fenyegetésére egyesek legyinthettek, hogy ez csupán az elnök újabb nagyotmondása, addig az immár két éve tartó orosz-ukrán háború árnyékában ez egy sokkal súlyosabb kijelentés volt, hiszen az Európai Unió országainak, így Magyarországnak a szempontjából is Oroszország messze a legnagyobb biztonságpolitikai kockázat. Még akkor is, ha a magyar rezsim elképesztő összegeket elköltve próbálja a hazai lakosságot ennek ellenkezőjéről meggyőzni.
A háború mindenkit felébresztett
Nem véletlen, hogy miközben nemcsak olyan kis államok, mint hazánk, de például Németország is bizonyos szempontból a "NATO potyautasai" voltak, az utóbbi két évben az egész EU-ban sokkal komolyabban kezdték a honvédelem kérdését kezelni. Így gyakorlatilag minden ország növelte a költségvetésen belül a honvédelmi kiadásait, más kérdés, hogy a többség továbbra sem éri el a már említett 2 százalékos értéket.
Magyarország ugyanakkor az utóbbi öt évben folyamatosan növelte ilyen célú kiadásait, így azon kevesek között van, amely megfelel az előírásoknak. Orbán Viktor így két legyet tudott ütni hétvégén, amikor nyilatkozott a Donald Trumppal való találkozót követően. Egyrészt ugyanis kiállt az amerikai politikus mellett, másrészt az ország eredményeivel büszkélkedhetett.
A magyar miniszterelnök szerint az amerikai exelnök világosan beszélt, és egyértelművé vált: Európa vagy épít egy saját hadsereget, vagy fizeti a költségét annak, hogy Amerika megvédi. Orbán Viktor úgy látja, eljött az újrafelfegyverkezés ideje Európában, és ebben minden európai országnak vállalnia kell a részét, így nekünk is. Elmondta, annak a pénznek, amit ma hadseregre költünk, máshol is lenne a helye, de ez a korszak véget ért, az orosz-ukrán háború bebizonyította, hogy nem lehet sunnyogni, mindenkinek meg kell teremtenie a biztonságát.
Nem biztos, hogy a magyar hadsereg képes garantálni a békét
Orbán Viktor nyilatkozata kapcsán érdemes felidézni, hogy a biztonságpolitikai szakértők úgy látják, Európa valóban nem várhat tovább ölbe tett kézzel, ám a régiónk kisebb államai aligha tudják magukat megvédeni, erre csak a NATO-tagság adhat garanciát. Így az a hintapolitika, amely keretében a magyar vezetők (akár a külügy, akár maga a miniszterelnök) rendre a saját szövetségeiket támadják, miközben Moszkvával indokolatlanul szoros viszont ápolnak, erősen ellentmond hazánk valódi érdekeinek.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy ugyan uniós szinten látványosan növelte Magyarország a védelmi kiadásait, a régiós államok ilyen kiadásait összevetve már messze nem számítunk éltanulónak. Ennek a nyilvánvaló magyarázata az, hogy az orosz agressziót látva a régió kisebb-nagyobb államai ezt önmagukra nézve is komoly fenyegetettségnek élték meg, és lehetőségeikhez képest igyekeznek minél felkészültebbek lenni, ha Putyin Ukrajnán túli területek megtámadásáról döntene.
Ha megnézzük a régió országait, akkor azt láthatjuk, hogy Lengyelország teljesen más pozícióban van, több okból is. Egyrészt az ország népessége és így az ebből adódó gazdasági ereje folytán sokkal nagyobb a GDP-je, ráadásul ennek kifejezetten magas arányát, több mint a 4 százalékát költik védelmi célokra. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a lengyelek a korábbi történelmi tapasztalataik miatt hosszú évek óta a GDP legalább 2 százalékát fordítják ilyen célokra, így ellentétben számos más országgal (például Magyarországgal), amelyek hagyták erősen leépülni a hadseregüket, Varsó mindig ügyelt arra, hogy ez ne következzen be. A lengyelek ráadásul az elnök pártállásától függetlenül ápolták az amerikai kapcsolatokat, így az elmúlt években a legmodernebb fegyvereket vehették meg. Ennek köszönhetően a szakértők úgy vélik, hogy Európa egyik legütőképesebb hadseregével rendelkeznek.
A régió másik viszonylag nagyobb népességű állama, Románia hasonló úton haladt, igaz, ott a gazdaság méreténél fogva kevesebb pénzt tudtak védelmi célokra költeni, ráadásul egy sokkal rosszabb állapotban lévő hadsereget kellett felfejleszteni, ám az elemzők szerint ők is jó úton járnak ebben. A GDP százalékában ugyan elmarad, ám összegszerűen minimálisan Magyarország előtt van a honvédelmi kiadásokat tekintve Csehország, amelyet a relatív fejlett gazdasági helyzete mellett a hadiipari gyártási tradíciói is segítenek.
Közép-Európában ezeket az országokat követjük a honvédelmi kiadások rangsorában. Ami azt jelenti, hogy más régiós országokkal karöltve érdemben sikerült fejleszteni a védelmi képességeinket. Ám számos szakértő azon az állásponton van, hogy jelenleg önmagában a magyar haderő aligha felel meg Orbán Viktor azon kívánalmainak, hogy erős, ütőképes, elrettentő erejű, a békét garantálni tudó egység legyen.
Lenne más helye a pénznek
A magyar honvédség fejlesztésére fordított pótlólagos források a költségvetésben az elmúlt két évben alapvetően különadókból származik. Így a bankadó és a biztosítási adó is a Honvédelmi Alapba kerülnek, és többek között ezen összegeket felhasználva lett a magyar honvédség a német védelmi ipar egyik legnagyobb európai vásárlója, ami a számok nyelvén azt jelenti, hogy 2023-ban nagyságrendileg 1 milliárd euró értékben vásárolt a magyar honvédség onnan fegyvereket. Az import mellett stratégiai együttműködés keretében a német Rheinmetall Zalaegerszegen gyárat is épített, ahol Lynx típusú páncélozott harcjárműveket gyártanak. Emellett több más olyan beruházás indult, amely révén különböző katonai eszközök (híradástechnikától lőszerekig) gyártása valósul(t) meg.
A másik oldalon viszont megemlíthető, hogy Orbán Viktor nem véletlenül beszélt arról, hogy a védelmi kiadásokra fordított pénznek máshol is lenne helye. Meg lehet említeni, hogy számos olyan terület van, amely nagyon komoly összegeket igényelne, hogy hazánk gazdasági felzárkózásának megmaradjon az esélye. Az elmúlt években ugyanis nemcsak a független szakértők, de a jegybank is versenyképességi fordulatot sürgetett, de ennek erősítéséről Varga Mihály is rendszeresen beszél. Ehhez ugyanakkor az oktatási rendszer teljes, az alapfoktól a felsőoktatásig egy átfogó fejlesztésre lenne szükség, de hasonló a helyzet az egészségüggyel is.
Eközben viszont az a szomorú valóság, hogy a kormány gyakorlatilag másfél hónap után elengedte az eredetileg tervezett idei hiánycélt, és a költségvetési törvényben foglalt 2,9 százalék helyett már 4,5 százalékos GDP-arányos deficittel számolnak. Persze, erre lehet azt is mondani, hogy csupán a realitásokhoz alkalmazkodott a kabinet, hiszen két hónap alatt összeomlott a költségvetés. A múlt héten publikált adatok szerint februárban 1758 milliárd forintos hiány keletkezett - az önkormányzatok nélkül - a költségvetésben. Ez önmagában is sokkoló szám, hiszen ekkora februári mínuszt még soha nem láttunk korábban. Tetézi a bajokat, hogy az év első két hónapjában az eredeti pénzforgalmi éves (tehát 2,9 százalékos GDP-arányos hiányt feltételező) terv kétharmada teljesült.
Természetesen lehet arra hivatkozni, hogy a megnövelt hiányterv nagyobb mozgásteret ad a kormánynak, ahogy arra is, hogy a kiadások és a bevételek időben nem feltétlenül esnek egybe. A fenti számok azonban egyértelműen jelzik többek között azt is, hogy a honvédelmi kiadások dinamikus növelése komoly tehertétel az egész ország számára.
