A Népszava hónapról-hónapra követi, hogy mennyit is fizetünk az "olcsó" orosz gázért, és a lap számításai rendre arról szólnak, hogy többet, mint az aktuális tőzsdei ár. Ez nem csak azért fontos, mert korábban Orbán Viktor és Szijjártó Péter is becsapta a közvéleményt, amikor azt állították, hogy mennyire kedvező szerződést kötöttünk, hanem mert a magas gázárak miatt csúnyán megbillentek az egyensúlyi adatok, legyen szó a külkereskedelmi mérlegről vagy a folyó fizetésiről.
A rossz makrogazdasági folyamatok miatt, amelyeket a kormány nem tudott és talán nem is akart határozottan orvosolni, a befektetők azt szűrték le, hogy komoly problémái vannak az országnak. A befektetők egy része pedig olyan, mint a szavannák hiénái, a láthatóan "beteg áldozatokra" lesnek, ha egy ország egyensúlyi mutatói gondokat jeleznek, akkor a devizájára nyomást helyeznek, amely komoly leértékelődéssel jár. Ezt megélni természetesen fájdalmas, hiszen például a gyengülő forint miatt az importált termékek drágultak, ami tovább hizlalta az elszabadult inflációt. Nem véletlen, hogy jó ideje az Európai Unió legnagyobb drágulását kénytelen elszenvedni a magyar lakosság.
Nem tudjuk, hogy miért fizetünk ennyit
Az oroszokkal kötött rossz szerződés kapcsán persze nincsenek válaszok, legfeljebb rosszindulatú célzások, amelyek arra utalnak, hogy – Szijjártó Péter véleményével szemben – mégis csak intézményes hazánkban a korrupció, és a gázszerződésnél a felár orosz és magyar politikusokhoz juthat. Természetesen erre nincs semmiféle bizonyíték, és amíg nem lesz, addig mindenki próbál más magyarázatot találni a történtekre. Az árkülönbözetet persze részben magyarázhatná az a tény, hogy tavaly nyáron az úgynevezett különleges gázkészlet 740 millió köbméternyi beszerzését nagyon rosszul sikerült időzíteni. Más kérdés, hogy lapunk akkor is értetlenkedett, hiszen a szerződés bejelentésének időpontjában megawattóránként több mint 50 euróval olcsóbb volt a tőzsdei ár, mint amennyit végül Magyarország fizetett. Ez a csúcsáron vásárolt készlet így valószínűsíthetően hónapokon keresztül felfele húzta az átlagárat, és elvileg ez is közrejátszhatott abban, hogy a tőzsdei árnál drágább átlagár jött ki.
Sajnos a kormány képviselői továbbra is csak maszatolnak ebben az ügyben, a minap egy képviselői kérdésre is csak kitérő választ adtak. A kabinet mindent megtesz a helyzet javításáért – "válaszolta" az energiaügyi tárca az MSZP ama kérdésére, hogy az oroszok miért adják sokkal drágábban Magyarországnak a gázt másokhoz, a világpiaci árhoz, illetve a többi államra szabott saját tarifáikhoz képest – hívta fel a figyelmet a Népszava.
A képviselő a kérdésében idézte a G7 nevű gazdasági szakportál számításait is, akik arra jutottak, hogy egyrészt Magyarország sokkal többet fizet az oroszoknak a gázért, mint másoknak, másrészt az orosz gázért az egész EU-ban mi fizetjük a legtöbbet. Ez alapján joggal merül fel annak a gyanúja, hogy az Orbán-kabinet mégiscsak előnytelen gázbeszerzési megállapodást kötött az oroszokkal. Így indokoltnak látja a szerződés módosítását. Miért az állami MVM fizeti a legmagasabb árat az orosz földgázért az uniós országok között, miért fizet a cég sokkal magasabb árat a keleti termékért, mint a máshonnan érkezőkért, fontolgatja-e a kormány a szerződés esetleges felmondását, illetve más irányú gáz beszerzését? – idézte fel Tóth Bertalan kérdését a Népszava.
A minisztérium viszont gyakorlatilag lepöckölte ezt a kérdést, és Koncz Zsófia, az EM parlamenti államtitkára azt írta: a hosszú távú gázszállítási szerződések üzleti titoknak minősülnek, vagyis a kérdésekben szereplő állítás nem a tények ismeretén alapul. Hozzátette még - azt a nevetséges kormányzati hazugságot is, mely szerint - ha megszűnnének az EU szankciós intézkedései, az energiaárak azonnal jelentősen mérséklődnének. Ennek kapcsán – bármilyen szubjektív is a megállapításunk - nehéz megítélni mi a nagyobb probléma, ha a szakminisztérium államtitkára nincs tisztában a piaci folyamatokkal, hiszen a gáz tőzsdei ára az utóbbi időben 35 euró körüli szintre esett, ami harmada a 2021 őszi, tehát a háború előtti szintnek. Bizonyítva azt, hogy a kormány csúsztatásával szemben a földgázkereskedelmet egyébként sem érintő szankcióknak nincs köze a piaci árakhoz. Vagy a kormánytagok nagyon is tisztában vannak, hogy mi történik a világban, de teljesen ostobának nézik az országot.
Félretéve a "szankciós hülyítést", érdemes megnézni, hogy mit is jelent a gázár zuhanása. Lakossági szinten egyelőre sajnos nem sokat, mert a tárolókban még mindig jelentős mennyiségben található rendkívül drágán vett energiahordozó, és szemmel látható cél, hogy ennek költségeit megfizettessék a magyar lakossággal és cégekkel. Ugyanakkor makroszinten, a fent emlegetett mérlegadatokra már jól érzékelhető hatása van a történteknek, ami a régió legmagasabb irányadó kamata mellett szerepet játszik abban, hogy a forint stabilizálódni tudott és az elmúlt hónapokban érdemben erősödött akár a dollárral, akár az euróval szemben.
5000 milliárdos könnyebbséget jelent az alacsony tőzsdei ár
Ha megnézzük a május 2-án közölt külkereskedelmi statisztikát akkor az egyes árufőcsoportokra vonatkozó negyedéves bontásban közült számok már minimális egyenlegjavulást már mutattak az év végén. A cikkben is említett elszámolási sajátosság, vagyis az, hogy a szállítás és az elszámolási ár között két hónapos különbség van magyarázat lehet arra, hogy hogy az utolsó negyedévben már látványosan zuhanó tőzsdei árak miért nem jelentkeztek markánsan a külkereskedelmi statisztikában.
Ugyanakkor, ha a havi statisztikát nézzük, az már arról tanúskodik, hogy a január-februári időszakban a statisztikai megnevezés szerint természetes és mesterséges gázra kifizetett 1,16 milliárd euró csupán 2 százalékkal több, mint az egy évvel korábbi – ismét hangsúlyozzuk, még a háborút megelőző – számla. Az utóbbi hónapok tőzsdei árváltozásai alapján, hacsak nem derülnek ki újabb meglepetések, amelyek a beszerzést drágítják, az energiahordozókra fordított összeg az első negyedévben a 2021 utolsó negyedévi összeghez kellene, hogy közelítsen.
Nem látunk a jövőbe, és bármikor történhetnek váratlan fejlemények, de „normál folyamatok mellett”, tekintve a kereslet-kínálati viszonyokat és a gáztárolók európai töltöttségét, az első háromnegyed évben nyomott tőzsdei árak maradhatnak. Mindezek révén nem lenne meglepő, ha 2023-ban kvázi a tükörképét látnánk a 2021-es negyedéveknek, olyan módon, hogy idén az első negyedévben lesz a legmagasabb összeg és ennek értéke a két évvel korábbi utolsó negyedév értékéhez közelíthet, majd folyamatosan csökkenő számok jönnek. Az idei utolsó negyedév óriási kérdőjel, de ha akkor esetleg megugranak az árak az eltolt fizetés miatt, érdemben az sem kellene, hogy beborítsa az energiaszámlát. Így reálisnak tűnhet az, hogy idén a 2021-es számlához hasonló összegbe kerül majd az energia importja. Amennyiben valóban 4000 milliárd forint körül alakul a behozatalért kifizetett összeg, akkor az óriási könnyebbséget jelent majd költségvetési szinten is, hiszen a 22-es évhez képest nagyságrendileg 5000 milliárd forintot spórolunk.
Ez pedig óriási megtakarítás, így már nem olyan meglepő, hogy a kormány a napokban belebegtette a különadók kivezetését. A költségvetésnek ugyanis nem lesz szüksége arra a pénzre, ezek visszavonása pedig segíthet abban, hogy a különböző szektorokra kivetett extrasarcokat ne terítsék a vállalatok a fogyasztókra, így az infláció is csökkenjen.
